2010. augusztus 28., szombat

2010. 08. 28.

Egy újabb kísérlet szarvasfotózás terén. Háromkor kelés, gyors reggeli, Zsoltit fel és tűzés Fedémesre. Annyira sötétben értünk oda, hogy alig találtuk meg a kigondolt dombtetőt.
A felhők miatt a sunrise nagyon hitványra sikeredett. Folyamatosan pásztáztuk a környező területeket, de semmi. Mondtam is magamba...irgumburgum.
Fél 6kor láttunk meg 3 szarvast, ahogy a lucernásból az erdő felé igyekeznek. Mondanom sem kell, fény nulla, távolság hatalmas. Mikor légvonalban vagy 600 méterre kerültek(tuti több volt) megálltak csipegetni és így legalább dokumentálni tudtam őket. Már hazugnak néznek otthon...azt hiszik, hogy nem is fotózni járok Fedémesre. 4 bika volt meg vagy 6 tehén. A helyzet reménytelen. A kigondolt, előre megkomponált szarvasos fotómat az életbe se fogom elkészíteni.
Helyette makróztunk egy órát és már porzott is az út utánunk, ami nem teljesen helytálló képzavar, mert esett az eső.

2010. augusztus 26., csütörtök

2010. 08. 25.

Szegény ember vízzel főz, ami az én fotós nyelvemen annyit jelent, hogy belebotlunk a témába és lefényképezzük. Idő híján, rohanunk stb... Persze nincs összecsapva és minden tudásunkat beleadjuk, de azért ez mégsem az igazi.
A mostani témába majdnem belerúgtam...ugyanis a garázsomba tettem be a cangát és egy ebédjét fogyasztó ugrópókot fedeztem fel az ajtón.
Összedobtam a makró szerkót, némi közgyűrűvel megspékelve és irány a pók.
Fél órát szórakoztam(a szomszédok csak lestek) és az eredményt most láthatjátok.

2010. augusztus 21., szombat

2010. 08. 21.

Az elmúlt 2 napban Zsoltival Fedémesen próbáltunk szarvasokat és vaddisznókat fotózni, de mondanom sem kell ló....t se láttunk. Pedig annyira jó az a hely, meg tuti, hogy sok állat él arrafelé.
Már sötétben kint ültünk a nedves gazban és vártuk az állatokat...a 2 nap alatt 1 rudit(nem rudlit) és 2 vaddisznót láttunk. Persze az őzekből ott sem volt hiány.
ÁÁÁÁÁÁ...szerintem el vagyok átkozva szarvasok terén...Fck!
A dombvidéki hajnal azé' sok mindenért kárpótol. Lőttünk pár makrót, nézelődtünk, aztán húztunk haza.

Még nem adtam fel! A legfőbb vigaszt az adja, hogy a helyi emberünk még szomorúbb, mert nem tud minket szarvasos helyre irányítani.
Ami még érdekes volt a 2 napban, hogy a csütörtöki hajnali hőmérséklet 20 C fok volt, a pénteki meg 11...Még jó, hogy Zs hozott kabátot. Folyt.köv.

2010. augusztus 10., kedd

2010. 08. 08.

Hajnal fél ötkor már egy másik területen voltam és a tegnapi tapasztalatokból kiindulva, ismét a vágyakozó hanggal kezdtem. 1 percen belül megjelent- a már többször látott -első éves, második agancsú bakocska. A napkelte gyönyörű színekbe öltöztette a fiatal állatot és környezetét. Az idő beborult, de folytattam a hívást egy jónak ismert területen. Kis nyársas oson felém és majdnem rám lép az erdősávban. A mozgás nem volt olyan frankó, de még egy erdőrészt megnéztem, ahol sikerült behívni egy középkorú legényt, de félkörben jött és így szelet kapott.

A késő délután egy másik területen ért. Rögtön láttam egy borítást, ráadásul az a bak borított, amelyik tegnap-még suta nélkül- majdnem elütött. Ma nem reagáltak olyan jól a hangokra, mint tegnap. A naplemente ismét mesés volt.

2010. 08. 07.

Nem tudtam kimenni az elmúlt 2 napban, de ma délután végre elszabadultam és ráadásul a Nap is előbukkant, csodás esti fényeket teremtve a fotózáshoz. Ma új szemszögből közelítettem meg a témákat. Próbáltam minél több ellenfényes, súrolófényes és élfényes szituációban behívni a bakokat, ami nem is ment annyira rosszul, mert nagyon szépen reagáltak a sípra, összesen hatan. Mondjuk a dolgok nem így indultak. Az első bak sutával volt, vágyakozó hangra felállt és szépen jött felém, de a sutáját csaknem akarta otthagyni. Jól elszórakoztam vele. A második bak úgy vágtatott ki a napraforgóból, mint egy apportírozó magyar vizsla. Pontosan úgy jött és oda, ahová szerettem volna. Hihetetlen érzés volt az "elborult" állatot megfigyelni.

Szépen nyúltak az árnyékok és egy kukoricatábla sarkán ismét megszólalt a síp. A szemközti bozótosból rögtön gombnyársas bak ugrik ki és szalad felém. A fiatal állat 20 percig időzött tőlem 5-30 méteres zónában. Kaparta a földet, nekiment a báláknak és úgy távozott, hogy észre sem vett. Ezután pár száz méterrel odébb ismét tettem egy kísérletet. Tőlem pár méterre rögtön felugrott a területes bak. Sajnos nagyon közel volt, így észrevett. Vártam egy keveset és ismét hívtam. Erre nem messze kilép egy bak a kukoricából, de szél alá került és nem jött sokkal közelebb. Csodálatos este volt.

2010. augusztus 6., péntek

2010. 08. 05.

Zsolti Barátom idén is szerencsét hozott.
Megbeszéltük ,hogy hajnalban kimegyünk fotózni. Az üzekedés miatt a cél elsősorban őzfotózás volt. Hajnal 5 után értünk ki a területre és rögtön feltűnt a sutáját hajtó területes bak. Tavaly ugyanitt találtuk őket. Jó széllel megközelítettük őket a tarlón(kúsztunk, csúsztunk, izzadtunk) és -beálcázva magunkat- figyeltük az eseményeket( 3 nyúl majdnem elütött minket). A bak először elzavart egy másikat, majd folyamatosan a suta közelében maradt(5 méteren belül). 2 órát gubbasztottunk, szalmával betakarva, de megérte, mert a nász tetőpontján megtörtént a borítás(őzeknél ez az aktust jelenti). Sajnos a környezet és a fények sem voltak jók, de hihetetlen érzés ilyet 30 méterről látni, pláne, ha ez kétszer is megtörténik.

Mikor bevonultak a gazba pihenni, mi visszamásztunk látótávolságon kívülre és vártunk. A páros folytatta a kergetőzést egy elhagyatott, gazzal benőtt földúton. A vadvirágos környezetben igazi természetfotókat lehetett róluk csinálni. Dolgozott is a 40D rendesen. Mikor a képeket monitoron megnéztük, hát, leesett az állunk.

Délután kinéztünk vízimadarazni, de eltűntek a madarak, így irány vissza őzezni. Kiérvén a területre alkalmasnak látszó helyen hívni kezdtem. A második strófa után szétnyílt a bozótos és -a jól ismert- bakfej jelent meg. Annyira a hormonok hatása alatt állt, hogy háromszor futott minket körbe(kicsit szégyelltem is magam), persze közben készült rengeteg kép.
Későbbi hívások során bejött még 2 erős hatos bak, de az egyik viszonylag későn érkezett és akkor vettük észre, amikor már felálltunk és elindultunk. A másik viszont messziről, futva érkezett végig tartva a helyes irányt és csak akkor vett észre minket, amikor szél alá ért. Balhés legény lehet, mert a bal szeme alatt sérülés nyomát viselte. Érdekes, hogy láttunk még 3 fiatal bakfit, de a hívásra egyik sem reagált...hiába, nem tudják még, hogy mi az a szerelem...Láttunk még egy parlagit és egy rétisast is. Felejthetetlen napon vagyunk túl!

2010. 08. 01.

Találtam egy szimpatikus területet a környéken. Hajnalonta kiülök az ottani lucernaföld szélére nyulakat és őzeket fotózni. Megfigyeltem, hogy egy ikergida páros rendszeresen kivált legelni és róluk szerettem volna pár fotót készíteni. Nos, ez a mai reggelen sikerült, persze nem úgy ahogy szerettem volna, de kezdetnek ez is megteszi.