2010. szeptember 27., hétfő

2010. 09. 27.

Szeptember a gombák hónapja.
A szarvasfotózás még mindig nem ért véget, de azért nem hagyom beszűkülni a palettám. Az egyenletes páratartalom és a sok eső következtében rengeteg gomba van az erdőkben és ha az ember nyitott szemmel jár, sok érdekességre figyelhet fel. Egy kis bemutató a szeptemberi gombakavalkádból és más érdekességekről.

2010. szeptember 14., kedd

2010. 09. 12.

5 kor már a tervezett hegygerincen sasoltunk. Természetesen vártuk a ködből előbukkanó, kapitális szarvasbikát. Na bika az nem, viszont a köd nagyon gyorsan közeledett. Gyönyörű idő volt az biztos, csak aki szarvast akar fotózni, annak nem az ilyen napfelkelték a kedvencei. Már majdnem kezdtem makróra átszerelni, amikor a szomszédos gerincen egy fiatal bika jelent meg. Pár expó után közelítettünk felé és akkor vettük észre, hogy jóval közelebb, a völgyben egy páros nyolcas bika figyel két tehén társaságában. Hasonkúszva loptunk a távolságon és végre sikerült elfogadható fotót készíteni a csapatról. Persze még messze voltunk, de azért ÁTTÖRÉS. A szelünk rossz volt, így gyorsan elhúztak a gímek, sőt a köd is felért hozzánk, de ettől függetlenül nagy volt az öröm. Sok őzet láttam már közelről, de ez a szarvasbika azért más dimenzió...fenséges állat.

A reggel további részét makrózással töltöttük. A hajnal ismét frenetikus volt.
A napra a koronát egy tarajos gőte tette fel. Én még sosem láttam élőben ezt a kétéltűt..

2010. szeptember 8., szerda

2010. 09. 07.

Már most mosolygok a storyn:)
"Nekszt ebizód" a szarvasfotózós történetben. Négy órakor indulás autóval. Lecsekkoltuk az időjárást: csillagos ég, nulla szél, tehát minden ideális. Fedémes felé közeledve már gyanús ködfoltok kezdtek jelentkezni, de nem foglalkoztunk vele. Inkább az idegesített, hogy nem tudtunk a kigondolt helyre bevackolni, mert ott vadásztatás volt...Fck.
Az emberünk, nevezzük Mr.I-nek, kitett minket egy másik fasza helyen, de még olyan sötét volt, hogy Zsoltit alig láttam. Leültünk egy dombszélre, hogy majd az alattunk húzódó völgyben fényképezzük le a kapitális szarvasbikát.
Ahhha....
Kb neki lehetett támaszkodni a ködnek...nem volt mit tenni, aludtam egy fél órát(utólag Zs is mondta, hogy azért nem aludt, mert látta, hogy én már alszok és hogy ránk ne lépjen a kapitális, 300 kilós bika). Vicces gyerek ez a ZS(Ő az a fotókon).

Ébredés után, fél hét körül annyira hideg volt, hogy a kordgatyám hozzáfagyott a térdemhez. Biztos karcoltuk a nullát. Amikor a Nap már kezdett átsütögetni a ködön, makróztunk egy órát és tűztünk haza. A fények nagyon szépek voltak hajnalban.
Még mindig nem adtuk fel, de az az érzésem, hogy több makrófotót fogok csinálni szeptemberben, mint szarvasost.