2011. április 20., szerda

2011. 04. 19.

Tisztára dezsavűm volt az egész mai délután alatt...történt ugyanis, hogy ugyanazt a 2 bakot tudtam becserkelni, amiket pár nappal ezelőtt is. Persze cseppet sem bántam. Először a területes bakhoz kúsztam oda 1 óra megfeszített munkával és olyan fotót tudtam róla készíteni, mint ami a blogom "címlapfotója". Még mindig leesik az állam az agancsa láttán. A másik bak annyira nem fárasztott el, sőt inkább ő jött felém. A délutáni területbejárását kezdte meg... én már vártam rá a lucernában. Jött is szépen olyan furcsa "S" alakban. Ő is érdekes agancsot visel, már teljesen visszarakott, hegyes ágvégekkel. Szerintem idősebb, mint a másik 1-2 évvel. Készült pár pofás fotó. Sajnálattal tapasztaltam, hogy a gyönyörű pásztortáskás mező be lett tárcsázva, így az őzek is átköltöztek a közeli búzába és lucernásba, ja és találtam egy hatalmas rókavárat, remélhetőleg tele rókakölyökkel. A 2 ismert nagy bak még mindig nem került elő...grrrr!

2011. április 18., hétfő

2011. 04. 16.

Kicsit kezdtem rosszul érezni magam...szeretett őzeimet teljesen elhanyagoltam. Ez nem mehet így tovább és péntek délután kalamoltam egyet a mezőn. Lassan mentem, inkább figyelgettem, hallgatóztam. Ez a taktika mindig jó, mert a lassú mozgást az állatok sokszor nem veszik észre. Most is így volt, viszont én már kiszúrtam a búzából feltápászkodó, feltűnően hosszúszárú bakot.
Összehúzódtam és próbáltam kitalálni, hogy merre akar elindulni. A bak elindult felém:)Most is sikerült..lám még értek az őzek nyelvén:)) A sásból csipegetett egy keveset és szépen közeledett. Olyan képet akartam, ahol a falu is jó látszik...a bak egyébként középkorú és tényleg hosszú szárakat rakott fel az idén.

Felbuzdulva a repce sárga tömegén a reggelt ismét a területen kezdtem. Sorban mozdultak meg az őzek a környéken, mintha nekem akartak volna segíteni...rövid cserkelés után máris sikerült egy olyan tipikus" őzfej és rengeteg sárga" fotót exponálni. Eddig nem jött össze... Volt egy suta és egy fiatal bak is ugyanabban a táblában.
Cserkelgettem még, de nagy volt a traktormozgás a határban, így inkább csak sétáltam. ..egy öreg Barna rétihéja hím így is az optika elé keveredett valahogy.

Délután is jó fények ígérkeztek, ezért a kedvenc területemre látogattam ki. Valahogy éreztem, hogy oda kell kimennem...ismeritek...amikor az ember a zsigereiben érzi...megmagyarázhatatlan...
Azzal kezdődött, hogy egy erősen visszarakott bak élénken üldözött egy sutát... ismét jó helyen vártam őket...volt meglepetés rendesen...a nagy szaladozás sok volt egy Nagy kócsagnak..inkább odébb állt...

Olyan király idő volt. Nem is mentem tovább, inkább lefeküdtem a Pásztortáskás gyepre. Nem messze, de sajnos nem is közel nyulak verekedtek. Jól elszórakoztattak...kicsit közelebb próbáltam kúszni, ekkor vettem észre, hogy a hajlatban róka közeledik felém, szájában zsákmánnyal...valami rágcsáló lehetett. A szemes rudi azonal bemért és sietve távozott..biztosan a kölykeinek vitte a kaját. Később kijött elém két anyányi gida és mohón dézsmálták a Pásztortáskát. Nagy volt a nyugalom.

Már majdnem elérte a Nap a horizontot, amikor észrevettem a múltkor látott területes bakot. Gyönyörű állat és felém közeledik. Én hason a gazban, optika a babzsákon, fények rendben...jöhet a bak.Jött is és hallotta a tükörfelcsapásokat, de mégsem rohant el...még csak a középkor elején jár...honnan is tudhatná...megmutatta magát rendesen. Igazi különlegesség, páratlan nyolcas és a slusszpoén: a monitor előtt analizálva jöttem rá, hogy ez a tavalyi pipacsos bak idei kiadása. Változott sokat, különösen a szemága, de bizonyos jegyeit megőrizte idén is. Számomra egyértelmű az azonosság(fotó). Ami viszont nyugtalanít, hogy sem a nagy bakot, sem a széles terpesztésű öreg bakot nem láttam a délután folyamán...

2011. április 12., kedd

2011. 04. 10.




Csodák márpedig vannak...jó ezt mondogatni, de amikor az ember túl van egy ilyen hétvégén szerintem el is hiszi.
Fordultam egyet péntek délután és őzek helyett a kecses gulipánokba botlottam. Még fel sem fogtam, de hajnalban már a sárban feküdtem a belvíztócsa partján. 3 pár madár időzött a vízen és az álcaháló alatt nem vettek észre. Legalábbis nem foglalkoztak velem. Addig feküdtem a lucsokban, ameddig ember csak feküdhet...
Másnap még korábban mentem(5:15), de a hajnal nem ajándékozott meg olyan mesés fényekkel, mint tegnap. Sebaj, a 40d bánta. Szerencsémre volt nálam szögkereső és a 2 nap alatt elnyomott 1500 expó után gondoltam bele, hogy mekkora mákom volt. Szerintem a nyakam még most sem tudnám mozdítani. A fotókat a nagy izgalom után, hideg fejjel átnézve konstatáltam a szigorú tényt, hogy a sok expóból 10 db, ami igazán kedvemre való. 1500/10...nem is olyan rossz...
Többször láttam párzást is, tehát költeni is fognak:)
Délután kimentem őzezni és összeakadtam egy érdekes agancsú-éppen tisztító- középkorú bakkal(eddig még nem láttam) és egy nagy hasú sutával. Kicsit elhanyagoltam az őzeket, de ezen a jövőben változtatni fogok, annál is inkább, mert nagyon jó volt a mozgás.

2010. 04. 08.


Ez a nap volt az utolsó, hogy kimentem hajnalban dürgést fotózni. Olyan lehangoló volt az időjárás, hogy nem is számíthattam jobb eredményre. A kakas kb 3 percig volt a tisztáson....gyakorlatilag még fény sem volt. Ennyi volt ebben a napban.
Bár Zs. ma azt mondta: egész jó volt a ma hajnali mozgás...lehet, h szerdán ismét nekivágok???

2011. április 5., kedd

2011. 04. 02.

Ennek a bejegyzésnek azt a címet is adhatnám, hogy a fácándürgés bűvöletében...na igen, eltöltöttem pár órát egy király lesben és beleláthattam egy kicsit a fácánok rejtett életébe. Zsolti haverom ügyeskedte össze a bunkert és a szerda hajnal már a lesben ért. Leírhatatlanok ezek a tavaszi hajnalok, úgyhogy én meg sem próbálom:)
A tisztáson 1 "fő"kakas és 6 tyúk tevékenykedik rendszeresen és joggal reménykedtem, hogy összejön a fotósorozat. Az eddig eltöltött órák alatt sok mindent láttam: söprés, párzás, kaktolás, kergetőzés, terelgetés... A teljesítményem nem volt az igazi, mert kb 1000 expóból csak pár darab az igazán kedvemre való. Egyébként nem könnyű fácánt fényképezni. A hosszú farka miatt sohasem fér bele teljesen a keresőbe és a szép kakast is mindig takarja egykét tyúk. Eddig nagyon élvezem ezeket a hajnalokat és még gyúrom a témát pár alkalommal...mondjuk azt vettem észre, hogy a kakas már nem udvarol olyan hevesen szeretett tyúkjainak... szűnik a varázs, a tyúkok nem sokára elülnek és a színes lovagnak már csak a területét kell védenie. Ők is a hajnalt szeretik. Amikor már felkelt a Nap eltűnnek a bozótban és ott szöszmötöltek a továbbiakban. Az üres percekben jól elszórakoztam a kis énekesekkel(barátcinege, széncinege, zöldike, erdei pinty, citromsármány, erdei szürkebegy, vörösbegy, fekete rigó).