2012. 12. 27.

Különös nap volt ez.
Szikrázó napsütésben indultam a leshez, de mire kiértem köd lett..A szőlő között találkoztam az ismert sutával és egyik gidájával. Elég bizalmasak voltak., de nem miattuk jöttem...

Már meg sem lepődtem, amikor ölyvek rebbentek fel a rétről...
Tettem ki nekik friss zsigert, de nem fűztem sok reményt az ölyvek visszatéréséhez. Rendszerint délutánra már telezabálják magukat és nem jönnek be csak szürkületben...
Meglepődtem, amikor 5 perc múlva egerész landol a zsiger mellett...
fel akartam tenni az 1,4x-ezőt...
Ameddig a táskámban kotorásztam még 4 ölyv érkezett...ilyen se volt még...mohón nekiestek a koncnak, de sietniük kellett, mert további 3 ölyv esett be a rétre....8 ölyv...hihetetlen...és még a köd is feloszlott.
Ilyenkor sajnálom igazán, hogy nem  ölyvfotózásra terveztük ezt a lest...
Unalmas lehet a sok egerész fotó, de mindegyiken más madár van....

Az már csak hab volt a tortán, amikor normális távolságra bejött egy Süvöltő...

2012. 12. 23.

Karácsony előtt volt szabad 3 órám ... gondoltam megnézem, hogy mi folyik a lesnél.
A dűlőúton szokatlan, de ismerős madárhangözön üti meg a fülem...csonttollúak...ismét.
Nem akartam az időt cserkeléssel eltölteni, így csak dokumentáló jelleggel exponáltam párat...

A lesnél rengeteg madár fogadott. Érkeztemben 4 ölyvet zavartam el... Az énekesek gyorsan darálják a napraforgót, most is utána kellett töltenem...Váratlanul havazni kezdett...ennek nagyon megörültem, mert hóesésben ezen a télen még nem fotóztam...olyan mesebeli volt az erdő...teljesen elkapott a karácsonyi hangulat.

2012. 12. 19.

Mindig van valami...
Röpképeztem, amíg volt elég fény...sokat kell még agyalnom a mikénten.

...énekesek vészhangjára lettem figyelmes...először nem értettem, azt gondoltam, hogy ölyv érkezik, de neeeem: Felis silvestris közeledett az erdőből...a gyűrűs, széles farka egyértelmű bizonyíték...

 Nagy volt az örömöm...amit egy szép fakopáncs fotó fokozott a végére...

2012. 12. 13.

Gyorsan le tudtam tenni a munkát, így dél körül már a lesnél voltam. Szórt fények fogadtak  havas derítéssel...szeretem az ilyen egyenletes megvilágítást,ilyenkor minden részletet szépen ki lehet exponálni. Az önetetőből nagyon fogy a napraforgó, a bőrökön is alig van már csipegetni való. A Nagy fakopáncs és a Hamvas küllő teljes biztonsággal jár, a kis énekesek palettája is nagyon széles...szóval nem lehet unatkozni. A fajszám már 20 fölött van...jó a hely.

Mindig teszünk ki zsigert a ragadozóknak, amire már szállt be ölyv, de a les építésénél nem ők voltak a fő szempont...
20 perce ülök a kis bódéban, a kicsikkel foglalkozok...1/4000-ed sokszor kevés a cinkeröpképhez...
A nagy semmiből egerész érkezik a les elé..kis habozás után ráveti magát a koncra...2 perc és már ott ül mellette a második és ez így megy tovább 4 ölyvig...magam sem vártam ennyi egerészt...sosem láttam kettőnél többet a környéken.
Gyakran összecsapnak és láthatóan van egy erősebb példány a többinél...a legyőzöttek vinnyogva oldalognak arrébb, valamelyik a lábát is húzza. Kicsit sajnálom, hogy nem gondoltunk ilyen ölyvforgalomra az építésnél...nagyon közel vannak...

Két különböző beszálló alatt is van zsiger, de a másik helyre nem is figyeltem...a 4 ölyv eléggé lekötött....
Mozgás üti meg a szemem jobbról is...valami eszi a húst, de egy gazcsomó miatt nem látom rendesen...madár, sőt ragadozó.....fehér.........Gatyásölyv....
A többitől külön van és nem is próbálnak vegyülni vele...szinte habzsol...nagyon éhes lehet...
600 mm-rel fotózok, nem merem levenni az extendert.
A fények nagyon fogynak és a madárból még semmi perdöntőt nem látok...végre telezabálta magát és fellibben egy közeli ágra...

Sem a farkát, sem a mellkasát nem láttam, így írtam Papp Gábornak, hogy segítsen a határozásban...nagyon ért a ragadozókhoz, mert rögtön rávágta, hogy a madaram egy fiatal(első éves)  Egerészölyv... jellemzően északi madarak ezek a fehérek.
Nem hagyott nyugodni és másnap ismét kiültem...szerencsémre tetszett neki a könnyű eleség... 300 mm-rel is le tudtam fotózni...
A fotók alapján már egyértelmű, hogy egerészölyvvel van dolgom...Gábor szerint ritka az ilyen színváltozat...szerencsés vagyok.

Gyönyörű madár...

2012. 12. 12.

Szajkó, Fenyvescinege, Nagy fakopáncs...

2012. 12. 08.

Az úgy történt, hogy mentem ki a leshez ...nagy csapat madarat vettem észre a műút kellős közepén. Először azt gondoltam, hogy verébsereg csapott le valamilyen kiszóródott gabonára.Közelebbről  már feltűnt, hogy a szürkeségbe citromsárga csíkok vegyülnek. Belém hasított a felismerés: csonttollú csapat érkezett a területre.
Megálltam az út szélén, kikaptam a telét a verdából és kezdődhetett a cserkelés.

A madarak nem voltak bizalmatlanok, de azért fel-felrebbentek. A havas árokban lehúzódva jutottam a közelükbe. A fotózást nehezítette, hogy közben 2 autó is felzavarta a csapatot...mondjuk fogalmam sincs, hogy mi volt nekik olyan vonzó a havas úton...talán a só??? Mindig ugyan oda repültek vissza...amit azért csöppet sem bántam. Egy bokor tövében meglapulva fotóztam őket úgy  20 percen keresztül. Szenzációs volt ennyi csonttollút egyszerre figyelni...voltak vagy 1000-en.

Hazánkban ritkán látni ennyi madarat egyszerre...hihetetlen volt az a sok dallamos hang a téli tájban.
Nem tudom mikor találkozok velük legközelebb...
Ha hinni lehet a madaraknak....nagyon hideg lesz a tél!

2012. 12. 01.

Egyre több a madár az erdei tisztáson... makk a slágerkaja.
Végre megjelentek a süvöltők...