2013. április 16., kedd

2013. 04. 14.

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nem történik több olyan véletlen esemény, ami miatt szabad lett a hétvégém...húúú......majdnem 2 egész nap:)))
Úgy álltam a dolgokhoz, hogy kihozom a legtöbbet ebből a hirtelen jött időrengetegből...
Előzetesen feltérképeztem pár vizes élőhelyet és a legtöbbet ígérő felé vettem az irányt a délutáni órákban. Három hatalmas belvíztócsa, körbe erdővel, fasorokkal....egész évben nyugi van a területen, némi mezőgazdasági munka azért folyik...
Ledobtam fekvőlesem az egyik partjára és érdeklődve hasaltam alkalmas fedezékembe...
 Andalító unkaszerenád szól mindenfelől, nyugati szél fodrozza a mesekék vizet...minden idilli...
 Azon gondolkozom, hogy 2 éve volt ilyen jó vizes év...mennyit hasaltam a békszagú iszaptenger tetején egykét elképzelt jelenet miatt...
Gondolataimból crossmtor hangja ráz fel...messze van, de merénylet ez ilyenkor...
Nem örülök!!!
De...
Felzavart egy gémet, ami az én tócsám felé veszi az irányt-újabb véletlen-!
Békázgat, csipeget és lassan vonul a víz közepe felé...
 Gőtét is talál...
Nem telik el tíz perc, máris megérkezik egy másik, dísztollas madár...
Dokumentálom az eseményeket, sajnos 600 mm-rel is messze vannak és még a fény sem ideális...
A kétéltűek nagy száma más ragadozókat is a területre vonz...
Egerészölyv csobban a vízbe,persze csak a szélére és már viszi is zsákmányát...
Az látszik, hogy nincs még itt a nagy madártömeg...se cankók, se töcsök, se lilék, se gulipánok...
Egy magányos baknak is tetszhet a hely...éjszakára a vízpartot választotta...
 Nagy terveim vannak ezzel a hellyel...
Másnap is ide igyekeztem, de egész máshogy alakultak a dolgok...
Ugyanis...
útban kifelé végigcserkeltem egy erdősávot...feltűnt, hogy őszapók mozognak a fák között...
Rég vadászom rájuk, gondoltam megpróbálom...
Beleseztem egy megfelelő helyre és vártam a madarakra...
Az elkövetkező 6 órában kb 8-szor kerültek az optikám elé...
Nehéz róluk egyedi fotót készíteni...később még publikálok párat....
Hazafelé azon gondolkoztam, hogy milyen apró nüanszokon múlik egy fotó létrejötte...mennyi dolognak kell együtt állnia ahhoz, hogy szülessen egy kép, ami az esetemben is csak így jöhetett létre...






2013. április 5., péntek

2013. 04. 04.

Csak nem akar összejönni...
Ismét a lidérc(én csak így hívom) nyomában jártam reggeltől késő délutánig......
nem mutatta meg magát....nagyon óvatos lehet....
Csepergett egész nap, csak néha hagyta abba....a területen nagyon jó vadmozgás volt...láttam sok őzet: sutát, bakot, anyányi gidát, de amelyikért mentem azt nem....

Pedig minden fortélyom bevetettem és aprólékosan átvizsgáltam a területet....a lassú cserkelés egyetlen hozadéka egy fiatal szarvasbika volt, amit egy füves domboldalon értem utól...
Az exif szerint 46 méterről készítettem a lenti  fotót róla....megmondom őszintén ez az első értékelhető szarvasfotóm...nekem nagyon tetszik....a tekintete és a sörénye káprázatos...
Furcsa lehet a szarvasfotóim hiánya, de annyit tudni kell, hogy az Északi- Középhegység nem Gemenc...errefelé nagyon meg kell küzdeni egy jó szarvasfotóért....az élőhely teljesen más és a szarvasok száma is jóval kevesebb...
A bikát a túlsó domboldalról vettem észre...nem is hittem el, hogy ilyen korán kint legel a nyílt placcon....
 ahogy felé cserkeltem a dombhajlatban 3 őz legelészett....na még őket is ki kellett játszanom, de csak óvatosan...nehogy elvigyék a bikát...
Az expó hangjára nem estek pánikba, csak úgy "őzesen" arrébb oldalogtak....
A hajlatot kihasználva gyorsabbra vettem, mert a bika már a sűrű felé legelt...térdre ereszkedtem és az utolsó métereket hason kúszva tettem meg....
Lassan felnézek és látom a bika hátát....huhhh...még itt van....
Leveszem a rendszert a monopodról és felemelkedek....a bika is felkapja a fejét....
Nem ideges, sokkal inkább kimért, méltóságteljes...
....abban a 8 másodpercben, amíg farkasszemet néztünk  30 fotót készítettem róla...még mindig a hatása alatt vagyok....a szarvas az szarvas....a legfejedelmibb vad, még akkor is, ha ez csak egy csapos bikuci....
Aztán nyugodtan arrébb kocogott-csak úgy méltóságteljesen- és beváltott a bokrosba...
A lidérc nem adja olcsón a "bőrét", viszont minden ilyen nap egyre közelebb visz hozzá...