2013. december 16., hétfő

2013. 12. 14.

Múltkor pörgős nap volt...nem volt olyan 2 perc, hogy üres lett volna a rét...
Ismét sötétben érkeztem meg fotós kalyibánkba...vittem pár extra memória kártyát...biztos voltam benne-a múltkori után-, hogy tele kattintgatom az összeset....
Igen, ismét bebizonyosodott, hogy felénk sincs kolbászból a természetfotós kerítése...
Hiába minden...a friss husi, a -3 fok, a halálos nyugalom...az ölyvek 6 óra alatt, csak kétszer tiszteltek meg jelenlétükkel...
Leszállt tíz körül az egyik...erre10 mp-n belül elzavarta a másik...még jó, hogy összeakadtak egy pillanatra...


A furcsa az volt, hogy a győztes sem evett...pusztán megvédte a táplálékforrását és elégedetten pózolt...
Az előző jelenet még egyszer megismétlődött úgy dél körül és ennyivel volt ennyi....
A gyér ölyv-jelenlét, viszont megnövelte az énekesek számát...volt süvi, feketerigó, csuszka, vörösbegy és idén először megérkezett a nagy fakopáncs is...



Hiányérzetem volt a nap végén, holott nem kellene, mert jól alakulnak a viszonyok a lesnél...ha van ölyv nincsenek apróságok és fordítva...nem lehet unatkozni.
Talán túl jó volt az előző alkalom és visszafelé nem szívesen lép az ember...

2013. december 12., csütörtök

2013. 12. 09.

Sötéttől-sötétig...ez volt mára a jelmondatom...
Hogy miért???
Ragadozómadár-fotózás elengedhetetlen velejárója , hogy sötétben ülünk be a lesbe és sötétben is mászunk ki onnan...
Sokszor nincs szükség ilyesféle procedúrára...többször átéltem már, hogy az ölyvek simán lejönnek a placcra, annak ellenére, hogy fél órával előtte még én is ott tettem-vettem...
DE....nem így az igazi....
Be kell vackolni az éj leple alatt és mindenféle zavarás nélkül kell onnan eljönni, mikor mozgásunk már nem tűnik fel semminek és senkinek...
Ma jött el az újragondolt ölyves lesünk igazi tesztnapja...
Völgybe költöztettük, lesüllyesztettük és igyekeztünk mindent az ölyvekhez alakítani...
Minap kiugrottam délután egy körre és 7 madarat mozdítottam meg a rét körül...magam sem számítottam ennyi ragadozóra, de ha már így volt szombat hajnalban mindenképp ki akartam ülni....
És végre eljött a sötét, szombat hajnal...én meg a lesben:)
Viszonylag hamar érkezett az első madár...1/15, f/2,8, iso800...megvolt a véleménye a fényekről:)
Aztán jöttek szépen a többiek...néha egész közelre...
Egy fiatal suhanc volt a legéhesebb...egyből a kajánál landolt...
 Vesztére...
Abban a pillanatban megtámadta a domináns madár...
 Innentől kezdve nem volt bocsánat...
A kopottas tollazatú 2 hosszú percen keresztül püfölte a másikat...
 Volt itt szemkikaparós támadás...
Szárnycsapásos támadás...
Néha úgy tűnt, hogy nem egyértelműek az erőviszonyok...
De nagyon is egyértelmű volt a csörte..
 Itt már egyfolytában vijjogott a fiatal, de a másik csak nem eresztette...
 Olyan érzésem volt, ha kimegyek e lesből , oda, hozzájuk, akkor sem maradt volna abba a viadal...
Az éhezőnek nagyon elkenték a száját-akarom mondani a csőrét-, örült, hogy fel tud szállni...
Alig ocsúdok máris újabb ölyv érkezik...
A seriff ennek is neki esik...itt nincs apelláta...
 Simán végigpofozza  a réten..
 és könnyedén elhajtja a konc közeléből...
A verekedés annyira lekötött, hogy észre sem veszem az előttem habzsoló újabb ölyvet...
A távolság 5 méter...
Nem lenne igazságos, ha a kétszeres bajnok harcosról nem emlékeznék meg egy egész alakos fotóval...íme!
Még meg is hajolt a kedvünkért:)
De nincs megállás, további ölyvek érkeznek..
Egy pillanat alatt felforr a levegő és újra megindul a harctér...



Elképesztő mennyi ölyv kergeti egymást...nincs mit tenni sodródok az eseményekkel és próbálok nem lemaradni a jobb jelenetekről. Otthon visszanézve jövök rá, hogy nem nagyon volt rossz jelenet:)
Miután a kopottas teleette magát és eltávozott, jöttek a többiek...szépen sorban.





  Sokkal békésebb mederben kezdődött a közös falatozás...volt hogy 4-en voltak...
Már nem számítottam komoly akcióra...jöhetett a 600 mm és a habitusok.


Az érdekes jelenetek...
És végül a portrék....
....hát elég erős arcszerkezetek sorakoztak fel:)
Annyira gyorsan elszaladt ez a nap...
Beesteledett... fotóalanyaim is felgallyaztak a közeli fákra...ideje volt elillanni.
Végezetül egy werk erről a fantsztikus placcról...a résztvevőkkel...
Az élmény megismételhetetlen, de azért pár hiányosságra fény derült, akármennyire is körültekintően jártunk el az építésnél(fény iránya, környezet, perspektíva).
Amin lehet javítunk és remélem kemény télnek nézünk elébe:)

2013. december 5., csütörtök

2013. 11. 30.

A múltkori lesezés nagyon eredményes volt.
Azon gondolkoztam, hogy régebben rá nem tudtak volna venni egy olyan fotózásra, ahol reggel beülök egy bódéba és egész nap várom a csodát...
Nagyot fordult a világ...
Azóta több ilyen bódét építettünk jobbnál-jobb helyekre és rá kellett jönnöm, hogy cseppet sem unalmas így a fotózás....
Sőt van, hogy élménydúsabb egy ilyen nap...
A róka és a hideg nagyon meghozta a kedvem egy újabb kiülésre...
Hollókat szeretnék végre a lencse előtt tudni, ezért is foglaltam el kényelmes helyem még korom sötétben...
Meg is jöttek a feketék a pirkadattal, de csak a szemközti fenyő tetejéig jutottak...valamiért nem szálltak le a zsigerhez....
Rajtam nem múlott az biztos...de sehogy sem értem a hollókat.
A szajkók hozták a szokásos formájukat...röpképet erőltettem egész reggel, de továbbra sem egyszerű mátyás-komát röptében megörökíteni...
Az ölyvek is a les előtt kergetőztek, de inkább voltak egymással elfoglalva, mint a csábító husival...
Tíz körül azért lejött az egyik....
Nem maradt ám sokáig....falat nélkül távozott...
Persze itt sem én voltam a ludas...
Megérkezett a várva-várt konkurencia...pontosan úgy, mint 3 nappal ezelőtt...a délelőtt közepén...
 Most sem evett...körbejárta a csalit...megszaglászta minden oldalról, aztán lassan eloldalgott...
Azért ennek nagyon örülök...a róka stabil vendég az ölyves les előtt...soha rosszabb kezdetet!