2014. 03. 27.

Nem akarom elhinni, hogy dédelgetett fácánom eltűnt a rétről.
Olyan sokszor láttam csipegetni, olyan sokszor hallottam kakatolni...nem létezhet hát, hogy Hudini-módjára felszívódjon a tavaszi erdőben.
Éppen egy hete néztem ki utoljára az erdei leshez, ideje volt tenni egy újabb kísérletet.
Fél 4 körül érkeztem meg, rögtön látszott, hogy az elemózsia jócskán megcsappant.
Na, akkor csak mozog valami a tisztáson.
Fél óra várakozás után megjött 3 szajkó és úgy habzsolták a kukoricát, mintha fácánok lennének...
Lelkesedésem rögvest alább hagyott....
Így már érthető, hová tűnik az eledel...
Letargiámból rókakoma ráz fel. A legszebb délutáni fényben kerül elém az egyik...

 Látszik, hogy nagyon tetszik neki a délutáni napfürdő. Hallja ugyan az expókat, de nem törődik vele túlságosan. Izzik mögötte az akácos, én meg bőszen kattintgatok.

Rögtön jó kedvem lett...de megérte kijönni erre a 2 órára is.
Örömöm tovább fokozódik, ugyanis rejtőszínű tyúkocska nyújtja ki  nyakát a bozótból...
Mi több rögtön kettő...
Ilyen se volt még...2 tyúk a réten..
A fényekre nem találok szavakat...

De hol a kakas????
Furcsállom a lovag hiányát, de falnak azért nem megyek tőle....
Hangos kakat ijeszt meg hirtelen...
A les mellől szól, egészen közel....megjött.
Közben a korong elolvadt a domb mögött, így kakasom már nem élvezhette a langyos esti napot...

Kiballagott a rét közepére...de- galád módon- semmilyen produkcióval nem állt elő.
Maradt tehát egy fénytelen habitus őkelméről...
Valamelyik hajnalban újra nekifutok...

2014. 03. 23.

Egy újabb nap a Paradicsomban....
Most ketten szálltunk vízre. Az úszóba Zs feküdt , én meg a partit választottam.
Ahogy átgázoltam a leshez sok madarat zavartam el ismét...erre ki kell találnom valamit.
Már éppen kezdtem átszellemülni a fedezékben, mikor irdatlan recsegés hallatszik a közelből.
Először azt hittem vaddisznó, de utólag kiderült, hogy Zs tévesztette el a bejáratot és erőnek erejével tört utat magának az avas nádtengerben.
Jót röhögtem, mikor rájöttem, hogy komám cirka 50 méterrel hamarabb indult el a nádban, mint kellene:)))
Eme vicces előjáték után érkezett meg a pirkadat...

A szárcsák jelentek meg elsőnek...
Úgy özönlöttek elő a növényzetből, mint a fekete sereg...

 Belekezdtek szokásos reggeli tevékenységükbe.
 Mára lejjebb adtak heves természetükből. Az egész reggel különös békességben telt el. Csak kaja és semmi más...

Ugye ez a 3. alkalmam a holtágon...
A fények még sosem voltak egyformák. Ma minden ilyen sárgás tónusban úszott...

Rekedt récehang üti meg fülem. Különös hang ez, nem hallani sokszor.
Böjti gácsér kúszik elém a legszebb fényekben...gyönyörű réce.

Nem merülget, mint egy parafa dugó, sokkal inkább porszívóként táplálkozik.
Itt kell lenni a tojónak is valahol...
Meg is lesz hamarosan.. Messzebb ugyan, de ő is feltűnik.

A pár nyugalmát további gácsérok érkezése zavarja meg, akik gyorsan rávetik magukat szegény kacsalányra.

Böjtiéknél úgy néz ki az udvarlás, hogy az egy szem tojót szorosan körbeveszik a gácsérok. Némelyik kiemelkedik a vízből nyakát hátracsapva pózol egy pillanatra.
A konfliktusok persze elkerülhetetlenek...

Íme egy videó a bőjtik udvarlásáról...

  Közben észre sem vettem nádasunk új lakóját...
Egy vízityúk...

Már egy ideje kint csipegethet.
Úgy fotóztam le, hogy szimplán beúszott a keresőbe...
Könnyedén átszeli a nyílt vizet és eltűnik a szemközti susnyásban.
...
Szóval így folyik a mai hajnal a holtágon...
Már kezdtem azt hinni, hogy a nap legérdekesebb pillanatát elvitte a böjti udvarlás, de a kis vöcskök tartogatták a slusszpoént....
Egész hajnalban sok mozgott előttem.
Olykor a legjobb fényekben fotóztam őket...

Olykor érdekes buborékokat kavartak maguk körül...

Olykor egészen közel jöttek...

DE...
Pontosan 8:06-kor a következő esemény történt..
Valami varázsütésre a környéken lévő összes kis vöcsök összegyűlt egy csoportba.
Az addig örökmozgó, bukdácsoló szorgos apró madarak mindenféle tevékenység nélkül lebegtek a vízfelszínen, csak úgy, egy csoportban.
Amilyen mákom volt mindez lencsém előtt történt, kb 3,6 méterre.
Hirtelen zavaromba 600 mm-en fotóztam...csak a csodálkozás elmúltával csavartam le a 2x-ezőt...
Ez a fotó 300 mm-en készült és 3 apróság fért bele egyszerre, de még 3x ennyi +1 volt 1 négyzetméteren belül... tehát 10 vöcsi...

Utólag gondolkoztam hogyan tudtam volna látványosabban megörökíteni a jelenetet...talán egy 2,8/120-300-as  Sigmával...a fene se tudja...
A vöcskök 3-4 perc közös lebegés után lassan szétszéledtek...mentek  a dolgukra....

Én meg ott feküdtem az iszapszagú lesemben, teljesen értetlen és csodálkozó fejjel.
Azóta sem találok semmilyen magyarázatot a történtekre...aki tudja, írja meg!
Furcsa madarak ezek Tachybaptus ruficollis-ok...

 A nap krónikájához egy pár kanalas réce tartozik még, de nem jöttek közelre. Maradt tehát egy dokfotó a gácsérról.

Folyt.köv.

2014. 03. 16.

Vártam a hétvégét több okból is:
Az úszó les sikeres tűzkeresztsége után nagyon bizakodó voltam, illetve az időjárás napos természete egész héten táplálta bennem a reményt, hogy hétvégén újra remek fények lesznek.
Szombaton már gyanús volt-a sok kidőlt fa miatt-, hogy híján leszek a sugaraknak hajnalban...inkább vihar lesz.
Gyorsan kiszaladtam a leshez és milyen jól tettem....az elejét megbontotta a metsző szél.
Szerencsére 10 perc könnyed munkával visszaállítottam az eredeti állapotát.
Mondanom sem kell, nyári ludakat röptetett fel ottlétem....
Megnéztem a fix fekvőlest is...
A nádfal a holtág azon oldalán teljes szélárnyékot biztosított...és nem csak a lesem maradt épségben, hanem számos madár is a nyugodt oldalon tartózkodott...
Megvolt hát a terv....hajnalban irány a parti les...
Sötétben és erős szélben érkeztem meg hajnalban.
Átgázoltam a tajtékos vízen, vagyis inkább átosontam rajta....ennek ellenére ludak és kacsák rebbentek mindenfelé...most sem értem, hogy mit rontottam el...
Jól sikerült ez a bunker is...viszonylag tágas...na jó, inkább szűkös:)de ez már csak egy ilyen hobbi.
Kis vöcskök kacagás hallatszik mindenfelől.
Bizonyára ők is nászolnak, de akkor is furcsa ez a kedves madár és a hangja közti kontraszt...
Így festett az első fotó aznapról...5:37..... f/2,8, 1/30, iso 800

Szárcsák kezdtek szivárogni a nádasból...úgy kezdték a napot, mint egy nagy család...
Íme egy rövid videó a szárcsák reggeléről.
Látszólag béke honolt körülöttem....
De szárcsáéknál mindig puskaporos a levegő...csak egy szikra kell és máris indul  a hajcihő...

A szélesebb homlokúak a hímek, viszonylag könnyen felismerhetőek, ha az ember elbizonytalanodna, hogy ki ver kit....

Amikor így úszkálnak egymás körül tuti  lesz valami izgalmas.

Most is úgy látom ,hogy a területér megy a vita, nem-pedig a tojókért.

Szóval állandó párharcok zajlanak lesem előtt, de még mindig egy kicsit messze, vagy éppen túl közel...

A felhőréteg ritkul, a fények erősödnek...feltehetem végre a 2x-ezőt.
Átmenetileg szünetet tartanak a fekete boxolók, van idő a kicsikkel is foglalkozni...

 Így mindjárt más...ugyan csak 1/400-ad, de elég lehet egy jó akcióhoz. Időzíteni kell, nem szabad folyamatosan nyomni a gombot, inkább a ritmus fontos..
Ezen és hasonló dolgokon töprengek, mikor .beúszik elém 2 "nagyhomlokú".

A távolság megfelelő, a fény talán elég...már csak az a bizonyos szikra hiányzik...
Egy arra úszó kibic lobbantja be az indulatokat...szerencsémre...

Az egyiket nagyon elpüfölte a másik...
Lenyomta a víz alá és ott tartotta, vagy 2 percig. A legyőzött alig tudott elmenekülni...

Ismét megelégedéssel másztam ki háló alól...ezek a szárcsák megunhatatlanok...
Volt még időm, alig múlt 10....
Körbenéztem a holtágon és végre megpillanthattam az első nagy kócsagot a nádszélen pihenni.
A vízfelület másik sarkában újabb meglepetés fogadott..
Kanalas, csörgő- és böjti récék tartózkodnak nagyobb tömegben nálunk:)))
Csak a bizonyítás kedvéért...

A hattyúpárról már nem is beszélek...

Hazafelé megnéztem pár őzet. Elég kiábrándító mostanság a fizimiskájuk...nem is zargatom őket egy darabig...az öreg bakok már bőven tisztítanak...

Jövő hétvége újabb kihívásokat tartogathat számomra...
Folyt. köv.

2014. 03. 10.

Ezt a posztot nem írtam volna meg, ha még mindig 40D-vel fotóznék..
Sosem voltam az a nagy videós, de a 7D rászokatott az élmények mozgóképes rögzítésére is.
Nem természetfilmes minőség-főleg a hang-de a lényeget átadja és számomra ez a lényeg.
Vasárnap délután bizsergető napsütésben adódott egy szabad 2 órám.
Nekem se kell több máris fácánfigyelőbe indultam erdei lesünkbe.
Örömmel nyugtáztam, hogy a jócskán megcsappant a kitett elemózsia...
Nem akartam fotózni, csak hallgatózni, de ha már nálam volt a rendszer miért ne szereljem össze!!!
Idilli percek voltak ezek. Jól esett a délutáni Nap és friss erdei illat.
És akkor kilépett a főhős a bokrok alól.
A távolság alig 4 méter.
Kihúzza magát és egy kackiásat kakatol....
Annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem exponálni:))
Szépen kiballag a rét közepére és halkan duruzsol. Aki ismeri a fácánokat tudja miről beszélek. Ilyenkor a tyúkokhoz "beszél"...

Káprázatos ez a kakas, megkockáztatom, az eddigi legszebb példány ami lencsém elé került.
Egészen bíboros színei vannak, olyan királyi, vagy püspöki....
Kapirgál, kotyog, szemezget és lassan bejárja a területet.
Várom, hogy kiabáljon egyet, de ne teszi meg ezt a szívességet...
Itt majdnem, de mégsem...csak a borzolkodásig jutott...

Elindul vissza sűrű nádasába,de a bokrok szélén megáll...
És most jön a lényeg...
Felcsapja a fejét és kakatolni kezd,de nem ám az ismert szárnyrázós, 2 taktusú kakatolást produkálja, amit már sokszor fotóztam, hanem valami egészen másfélét.
Erdőn-mezőn járók hallhattak már ilyet-én is többször-,de megfigyelni most sikerült először.
Körülírhatnám kitekert szavakkal, de a ez a videó sokkal beszédesebb...
Szerintem a hang inkább a tyúkoknak szól. Talán így hirdeti magát a facér kakas, de erre nincs bizonyítékom.
Mindenesetre nagyon jó volt.
Többek között ilyen esetek miatt várom minden tavasszal a lenyűgöző fácán nászidejét.

2014. 03. 09.

Az egyik legfontosabb dolog, amit a természetfotózás megtanított velem az az, hogy egy jó ötlet fabatkát sem ér gondos tervezés, megfigyelés és előkészítés nélkül.
Előfordul, hogy ráhibázunk egy helyre, egy alkalomra, egy pillanatra, de az igazán jó sorozatok hosszas ötletelés után születnek.
A magyarázat egyszerű: kevesebb meglepetés éri a  fotóst, ha már előre felkészül néhány eshetőségre.
Szándékosan nem írtam azt, hogy minden eshetőségre....mert arra úgysem lehet.
Az első tesztnapon általában előbukkan valami hiba, zavaró körülmény, bosszantó apróság....
A vis majorok elkerülése miatt nagyon alaposan kifundáltuk az új lest. A többes szám Zsolt barátom miatt indokolt, akivel amúgy is szinte minden fotós projecten együtt dolgozunk.
Előzőekben már alaposan feltérképeztem a holtágat.
Spéci úszó lesünk a múlt hét folyamán szerkezetkész állapotba került.
Következő lépés a les elszállítása és vízre bocsájtása volt, ami a nem okozott semmilyen problémát.

 Annyira jól sikerült a balanszírozás, hogy kettőnket is simán elbír.
Amikor vízre csúsztattuk láttam, hogy rajzolni sem tudtunk volna megfelelőbbet....
A tájolása K-NY-i irányú és olyan helyre álcáztuk be, ahonnét szembefényes és ráesőfényes megvilágításban is fotózhatunk.

 Viszonylag gyorsan végeztünk a feladattal, még egy fix fekvőles összedobására is maradt időnk a holtág egy másik részén.

 Mit mondjak? Az is nagyon ígéretes vízfelületre néz.
A kiadós ebéd le sem érhetett,de Zs azért kifeküdt egy röpke napnyugtás órára.
Őt idézve: "olyan a színe, mint az olvasztott aranynak"...mármint a holtágnak:)
Másnap hajnalban magamtól ébredtem.
Nagy nap virradt fel...Az első éles nap!
Mellcsizma fel, irány a sátor. Csípős volt a éjszaka, jól is esett befeküdni a kopottas ponyva alá.
Hamar érkeztem, még javában csillagos volt az égbolt.
A munkánk remekül sikerült. Stabil, meglepően kényelmes és a fotózható szintet is jól eltaláltuk.
Fél óra is eltelt pirkadatig...erős szél mozgatta a nádast.

Gágogás, pocsolás mindenfelé...ébred a környék.
5:47....
Nyári lúd pár jelenik meg nyugat felől. Fény alig van...F/2,8, 1/50, iso 800..
Látszik, hogy idegen még nekik a változás. Nem is jönnek közelebb, inkább elindulnak a vetésre.

A szárcsákat nem zavarja az új "nádsziget"...elkezdték a balhét...

Ennél messzebb nem is lehetnének...mindenesetre biztató kezdés.
Egyre több páros jelenik meg előttem...

Mintha fekete torpedók siklanának felém...
Van, aki futva érkezik...

 Lassan a Nap is eléri a vizet...varázslatos színek simogatják a fekete ördögöket..

Olykor bemutatják a vízen járás-akarom mondani: vízen futás- csodáját...

A balhék folyamatosak és egyre közelebbiek.
Amikor felveszik ezt a furcsa pózt biztosan jön egy kis csetepaté....

 Először kettő elkezd verekedni...

 Gondolom a két hím és utána kapcsolódik be a fehérnép a perpatvarba.

 Cél a másikat lenyomni a habokba.

 Olyankor rendesen forr a víz és elképesztő harci jelenetek játszódnak le.
Groteszk lábak csapkodnak a levegőbe és a hangzavar is óriási...

A fészkelőhelyekért megy a harc. A revír-sértésekért komoly pofozkodás jár.
A vége mindig ugyanaz...a gyengébbik torpedó eliszkol .

 És ha szerencsém van, pont a les elé érkeznek meg...

A 8G CF gyorsan tele szaladt...
Kártyacsere közben veszem észre, hogy 2 kis vöcsökpár mozgolódik a les körül.
Szeretem ezt az apró madarat figyelni.
Sokat bukik víz alá, de azért követhető.

A fény kezd erőssé válni, de a szárcsákat ez mitsem érdekli...
Újabb balhé...ismét messze. Megunhatatlan.

Egy csendesebb pillanatban kiosonok a lesből.
Nincs már  használható fény.
Alig hiszem el a fotókat nézegetve, hogy mindez vízi bunkerunk első komoly napján készült.
Útban az autóhoz libacsapatok jönnek mennek felettem...lilik, nyári, vetési...remélem következő alkalommal ők is közelebb merészkednek.

Folyt.köv.