2014. 04. 13.

Nem akarok abba a hibába esni, hogy elcsépelem az úszó lest, vagy inkább az úszó lesben készült képeket.
Tény, hogy minden alkalommal kb 10 gigányi anyag íródik a kártyára és nem győzök válogatni a jó témák között.
A minap azon gondolkoztam, hogy az eddig oly becses kanalasréce- fotóim teljesen elértéktelenedtek  ezen bejegyzés után.
Jó...nem teljesen, de azért sokat vesztettek értékükből.
Közben semmi más nem történt, csak végre igazán közelre jöttek a récék és mindehhez még mesés hajnali megvilágítás is párosult.
Így megy ez...az ember mindaddig úgy gondolja, hogy milyen szép fotót készített, amíg nem csinál egy szebbet...úgy látszik ez velem is így van. Ördögi kör....
Nem ragozom túl...az aktuális kedvenc kanalas fotóm ilyen...

Nagyon érdekes ez a réce...
Elképesztő a csőrszerkezete...mintha szilák, vagy szőrök lógnának le a fölső káváról, eddig más récénél nem láttam ilyet. Rendszerint hajnalban aktív, reggel már inkább pihen és inaktiválja magát.
Persze azért akkor is mozog és eszik, csak nem akkora lendülettel...

Volt természetesen böjti is....

Meg az egyetlen tőkés pár...

Ezt sem gondoltam volna, hogy a legkisebb egyedszámmal a tőkések képviselik magukat a holtágon.

Nagy örömömre  a ludak máris kicsiket vezetnek.

3 család élhet a les körül...az egyik 2 a másik 6, a harmadik 8 kislibát terelget.

A szülők nagyon figyelnek. Elől megy a tojó, hátul a gúnár, köztük a kicsik, libasorban...Amilyen mákom volt a  családok egymás után felém siklottak. Szép jelenet volt:)

Ami a mai napra feltette a koronát az a 8-10 db cigányréce...
Legnagyobb szerencsémre a les előtt pózolgattak egész reggel...szólt is a hatlövetű rendesen...

Elképesztően szép, barna árnyalatai vannak, ami igazán csak közelről és jó megvilágításban fedezhető fel...

Miután kimásztam, kedvem támadt kicsit cserkelni a környéken....hazai pálya.

Egy kis bakot vettem észre...

Rendesen jól esett kúszni egy kicsit a vizes búzában...szép emlékek:)

Ez sült ki belőle...

Folyt.köv.....bár kicsit tömbösítenem kell az írásokat, mert annyi kép született mostanában, hogy nem győzöm klaviatúrával...

2014. 04. 10.

Ezzel a bejegyzéssel szeretném lezárni tavaszi fácános kalandozásaimat:).
Félre értés ne essék... cseppet sem bánom, ha optikám elé továbbiakban is fácán kerül, de megörökítettem azt  a pillanatot, ami már elég a boldogságomhoz.
Az elmúlt fácános lesezések a következőképpen néztek ki:
15:45 kor megérkezek a leshez...gyors terepszemle, elhelyezkedés.
16:15 körül már kakatolást figyelhetek és fotózhatok a réten egészen 18:00 körülig.
Van amikor eltűnik a sűrűben, de rendszerint visszatér egy őrjáratra, viszont ha a nádas felé veszi az irányt, na akkor van vége a fotózásnak...oda már éjszakázni megy.
Egyszóval nem volt nehéz találkozni a kakassal, de egy jó fotóra ezidáig várnom kellett.
...
Úgy ültem ki aznap, hogy szép fények lesznek délután...
Először  a meggyvágók jelentek meg...menetrendszerűen..

Télen egy darabot sem láttam, most mindig itt vannak...
Végre kijött az első tyúk...még napsütésben...

Idő kérdése volt, hogy a kakas mikor érkezik..
5 percen belül kint volt és többször is kiabált...egyszer végre jó helyen és jó irányba...

A meleg, sárgás szín addigra- természetesen -eltűnt, csakhogy legyen némi hiányérzetem.
Nem is baj...marad legalább motivációm a jövőre nézve.
Az erdei lesünket kicsit átalakítjuk a nyáron. Jöttek elő várt és nem várt problémák, amik indokolják a módosításokat.
Remélhetőleg nemsokára újabb bejegyzésekkel jelentkezhetek innen is:)

2014. 04. 06.

Mostanában annyira felfokozott hangulatban várom a vizes fotózásokat, hogy nem esik nehezemre felébredni a legsötétebb éjszakán sem. Lehet, hogy mehetnék később is,  pláne, ha nem is lesz napsütés, de valamiért jobban esik  a lesben átélni a pirkadatot. Leírhatatlan dolog, mikor a beborító sötétségből lassan, meglepetésszerűen bontakozik ki a táj és benne az állatok.
Hallani, hogy valami mozog a vízen, sokszor látni is a generált hullámokat, de hogy mi kelti azokat az rendszerint rejtély.
Amit rögtön felismerek az a kanalas réce gácsérja....még sötétben is világít fehér oldala...összetéveszthetetlen.
Hogy biztosan átéljem a hajnalhasadás varázsát tutira mentem és már 4:15-kor a lesben kuksoltam.
Esett...
Szárazon feküdtem, tehát a szigetelés teszi a dolgát...
Érdeklődve hallgattam a beszűrődő hangokat, de látni semmit sem láttam....
Majdcsak jön a fotózható világosság-gondoltam-de ilyen lassan még sosem jött.
Fél hétkor exponáltam az első normális képet...tragédia.

Az exif magáért beszél: 300 mm, f/2,8, 1/25,  iso 800
Először jött kócsag elém, ami azért rögtön felébresztett..
Végig pásztázta a környéket, majd arrébb libbent...

Nagyon aktívak voltak a kanalasok egész reggel. Már párban mozogtak előttem, mindenki a sját dolgával volt elfoglalva...még párzást is fotóztam...

 Minden klappolt, de ez a fénytelenség nem akart múlni...
Az 1,4x-ezőt azért csak felcsavarhattam végre....
Hangos gágogás érkezik balról...
Nyári ludak jelennek meg a nád szélén...ilyenkor hangoskodnak egy kicsit és a gúnár rendszerint heves szárnycsapkodásba kezd...

 Elképesztő látvány ez az elegáns madár ilyenkor.

Tekintélyparancsoló.

Örülök a pillanatnak.

De mi történik???

A páros felém veszi az irányt és lesem előtt állnak meg egy rövid piperére...

Figyelem a gúnárt!

Biztosan csapkod egy újabb sorozatot...és igen!!!

Megvan az egész mozdulatsor ideális távolságból...ejjj, de jó!

Lassan elúsznak előlem...mérhetetlen az örömöm...

Közben csörgő récék jelennek meg a nádfal mentén.

Nem nagyon úsznak ki a nyíltabb részre, inkább a biztonságos növényzetben szürcsölnek...

Az a jó egy ilyen vizes élőhelyen, hogy bármikor bármi beeshet.

Ezért mindig résen kell lenni, amit az ember nyakizmai bánnak leginkább...

Az eső jobban rákezd, de ez a madarakat semmiben sem zavarja...a kanalasok egészen közel jönnek.

Barna récék érkeznek villámsebesen elém...cigányréce pár.

Elől a tojó...

 Mögötte a gácsér az égszínkék szemével...

Tollászkodnak, kerülgetik egymást....felém úsznak.

 A tojó előre nyújtja fejét és lelapul....na most kell nagyon figyelni...ismét párzás következik:))

Nem gondoltam volna, hogy ismét ilyen dolgok történnek lesem előtt. Az eső mindig különleges körülményeket biztosít a fotózáshoz. Gyakran elmondom, hogy nagy kedvencem az esős fotózás.
Sajátos varázsa van.
A kormoránok megjelenése pedig a bónusz volt a mai napon. Apró csigákat hoztak a felszínre és azokat eszegették.
Remélem idővel közelebb jönnek az obi végéhez...

Egy ölyv megint távolabb hajtotta a madarakat előlem, így csak egy videó maradt a végére...
Íme a link...

2014. 04. 03.

Idén jól indultak fotós dolgaim.
Sikeresen beleseztünk egy holtágat, ami nagyszerű élményeket biztosít minden hétvégén, viszont van egy erdei bódénk is, amit hétköznap látogatok.
Az elmúlt hetek megfigyelései alapján stabil fácánmozgást tapasztaltam a  les előtti réten.
Egy kakas jár ki rendszerint két tyúkjával, de érdekes módon csak a délutáni órákban jelennek meg...hajnalban még a hangját sem hallottam...
Április eleje kellően beindította végre  kakasom hormonháztartását, így jó eséllyel indulok ki délutánonként fotózni.
Megjegyzem, egyáltalán nem bánom a délutáni megjelenést, ugyanis a fények akkor a legjobbak a réten és nekem sem kell minden reggel kialvatlanul dolgozni menni.
Még nem készült el az idei tavasz "best" fácános fotója, de egész jól haladok:)
Az ok egyszerű: a kakas sehogy sem akar jó helyen kiabálni, ha meg jó helyen csinálja, mindig háttal van...
Íme...

Persze nem lehetek elégedetlen, mert megunhatatlan számomra a viselkedésük, csak 2012 egy elég erős évre sikeredett fácános szempontból és visszafelé nem szívesen lépdel az ember.
Ez a madár többször volt kint tyúkokkal,de igazán sosem produkálta magát. Leginkább tollborzolással és pöffeszkedéssel villogott a tyúkoknak, se karulás, se kiabálás...

Közben arra is fény derült, hová tűnik az a rengeteg kukorica a placcról ...örvösök járnak rá rendszeresen, meg valami csülkös vad is dézsmálja. Valószínűleg disznó.

3-án végre megtört a csend...
Először  a bozótos szélén hangoskodott vagy fél órát(videó is van róla), majd lassan kiballagott a rétre mindkét tyúkjával...

Kicsit pózolt az egyiknek...

Valami szellő elhajtotta az utolsó felhőt...végre jöhettek az esti sugarak...
A kakas természetesen megint távolabb ment a kelleténél, de végre megvan az egész mozdulatsor...
9 fotó, ami szépen szemlélteti a kakatolás minden fázisát...

Kellett már ez -a bizakodásra okot adó- délután.
Újult erővel vágok neki a következő hétnek!

2014. 03. 30.

Az óraállítás kicsit megtréfált...
Pontosabban a telefonom tréfált meg, mivel automatikusan átállította magát...mindegy...
A lényeg mindebből, hogy 1 órával hamarabb érkeztem meg a vízpartra a tervezetnél....
Na, legalább nem kell rohanni. Lassan közelíthetem meg fekhelyem...hátha nem zavarok el semmit.
Így is történt...apránként verekedtem át magam a nádon és a vízben is vidra módjára osontam....
Nem hallottam szárnysuhogást, se gágogást...tehát tervem működött.
Százféle hang töltötte be az éjszakát, de a guvat visítása és a bölömbika huhogása egészen különösen hatott...
A szürkületben tisztán látszott, hogy kanalas gácsérok viaskodnak a les előtt, nem-több, mint 10 méterre.
Végre kanalasok minőségi távolságban...
Alig vártam a -lassan érkező- fényeket...
A víz újabb arcát mutatta...pára terjengett mindenfelé...

Kezdtem vigyorogni, mikor felém siklott az első kanalas. Részleteket fölösleges keresni, inkább a hangulat a lényeges...

Aztán ketten jöttek....

 Ment a hajnali szürcsölés, de még mindig párában...

Ahogy világosodott egyre több madár került elő a növényzetből. Főleg szárcsák, de volt tőkés réce,  csörgő réce, böjti réce,  guvat, vízityúk és nyári lúd is.

Egy rétihéja pár lesem mögül kezdte hordani a fészekanyagot.
Sajna a madarakat átmozdították a holtág felső részére, így nem maradt más, mint elhúzni a csíkot.
Volt azért hiányérzetem, de a kanalasoknak nagyon örülök.
.....