2014. 08. 14.

Vége már a capreolus őrületnek.
 Lecsengett az üzekedés, a suták ismét gidákat vezetnek. A bakok felszívódtak, leginkább evéssel és fekvéssel töltik napjaikat...ki kell pihenni azt a sok jövés-menést.
Nekem is kellett egy kis szusszanás...a sok korán kelés summázódott, ezért pár nap regenerálódás nagyon is jól tudott esni.
G. hívott, hogy a tuti nála a jégmadár és a fekete gólyák is a les előtt mozognak...nem mondhattam nemet.
Kicsit fura volt a sok cserkelés után bevackolni a fekvőlesbe, fájt is a nyakam másnapra a kellemes izomláztól...
Sajnos befelé menet felzavartuk az összes gólyát, meg kanalast, meg kócsagot...ez nem ígért semmi jót a folytatásra, már ami a nagygázlókat illeti.
Még elő se cibáltam a masinát, máris jégmadár ült az ágra...
Látszik, hogy központi kilátóhely nekik, mert az elkövetkező 3 óra nem telt el madár nélkül.

A hím madár gyűrűs, de még nem sikerült leolvasni a számát.

Volt, hogy ketten, sőt 3-an ültek be elém...még 300-on is csak szűkösen fért el 2 madár a keresőben.

 Gyakorlatilag napkelte előtt teletömték magukat...percenként kapkodták ki halakat.

A kishalakt nem püfölték túl sokáig, gyakorlatilag egy csapás után nyelték is le.
A nagyobbak nem voltak ennyire szerencsések....

Volt, amelyiknek a fejét is leverték, azzal szerintem be sem fért volna ebbe a pici madárba.
Hát nem unatkoztam, pedig a gólyák vissza sem tértek ezen a reggelen.
A kis kékségek néha megálltak emészteni...a felkelő Nap szépen megmutatja tollazatuk csodás részleteit...

Rengeteg fotót csináltam róluk, 1,4x-ezővel, 2x-ezővel....
Az az érzésem, hogy erről a madárról nagyon nehéz csúnya fotót készíteni...még ha nem csinál semmit, akkor is különleges...

8-ig maradtam, az erős fények hamar elüldöztek.
A feketék-természetesen- a lestől 50 méterre táplálkoztak mindannyian...
Talán jövök még egy újabb körre....maradt bennem hiányérzet....

2014. 08. 10.

Ahogy szaporodnak az élmények, gyűlnek a fotók egyre inkább megelégedéssel gondolok az idei őznászra.
Sokat tudtam terepen lenni, sok őzzel találkoztam és -ahogy hallom másoktól-sok bakot tudtam behívni.
Láttam ahogy ingadozik az üzekedési hév egyik napról a másikra és egész jól eltaláltam a jó területeket és a megfelelő időt.
Egyszóval nem panaszkodhatok!
Nem is teszem, inkább az idei utolsó hívásos napot mesélem el.
Ismét vendégem volt. Ezúttal G. érkezett hajnali ötre egy ugrós nap reményében...
A "cigány-utat" néztem ki mára...múltkor még nem volt itt mozgás, sanszos volt tehát, hogy elcsípünk valamit a végéből.
Rögtön az elején, még szürkületben,nagy bak ugrik a sípra, de pár méter után eloldalaz...nem dőlt be nekünk. Ezt a fotót G készítette, csak a dokumentáció kedvéért.

Erdősávokkal szegélyezett nagy lucernatábla szélére érkezünk. Bak siet keresztül rajta, rögtön hívom.
Megáll, majd a következő sípokra kocogva indul felénk...

Ez is egy jó bak, szépen besétál elénk, hagyja magát fotózni.
Elénk áll, majd keresztbe baktat...most kel fel a Nap....

A távolban suta közeledik, fenekében szürke fejű bak lohol...ez csak megerősít minket....jókor jöttünk.

Megtörténne a borítás, de sutánk csúnyán rászedi udvarlóját. Az aktus pillanatában tovább indul.
A bak meg úgy maradt:) Hiába, nem szabad lassúnak lenni..

Hívunk még pár helyen, de semmi sem mozdul, visszakanyarodunk hát ellenfényes irányba.
A gáton hamisítatlan hajnali hangulat bontakozik ki mezei nyúllal a főszerepben.

A patak másik oldalán bak mozog 2 sutával...rászólok...szépen elindul, de a vízen nem jön át. Megvan a terv. Átmegyünk a másik gáttetőre és azon cserkelünk végig az őzekig.
Közben suta ácsingózik a bozótban, mellette  2 gidája.
G megszólítja...
Hát majdnem elgázol minket a mama...

Félkörben mögénk szalad és szagot kap. A gidák meg tanácstalanul nézelődnek az ellenfényes réten.

Követik az anyjuk nyomát és eltűnnek a kukoricásban...
Mi meg indulunk az előző bak tanyája felé.
Szelünk nem a legjobb, de egy kis kitérővel könnyen oda érünk a patások közelébe.
A bak pont feláll, köztünk sóvirágos rét.
Na, akkor csapjunk bele...
Rögtön elindul...kicsit félkörben jön, de biztosan ide fog érni...

 20-25 méter a távolság, koros bak, reggeli fények, enyhe pára.
Nézelődik, hiányzik neki a vizuális megerősítés..

Addig oldalog mígnem orrába csapja szagunkat egy szellő.
Visszarohan a 2 sutához, de nem megy el.
Közelebb akarnánk csúszni hozzájuk, de egy 1300-as fehér Lada megjelenése minden tervünket összedönti...ez van.
Az erősödő fények miatt nem folytatjuk tovább.
Látszik már az őzeken, hogy fáradtabbak, elcsigázottabbak, mint 2 hete.
Nem tervezek  több őzhívásos napot, megelégszek az eddigi fotókkal. Így is az idei üzekedés -hektikussága ellenére- nagyon jól sikerült számomra.
Ennél többet mohóság lenne kívánni...

2014. 08. 08. 09.

Egerbaktai dombok között folytatódik az üzekedés leképezése.
Más ez az élőhely, mint az Alföld, de a csinos lankáknak is nagy varázsa van.
Vagy 2 hete alaposan bekóboroltam a környéket, így tudtam mit akarok és honnan.
Délután kezdek bele a mókába.
Vadvirágos kocsiút kanyarog a völgyben, azon sétálok némán végig.
Az első helyen rögtön bak ugrik be-nincs 5 méterre- mégis fotó nélkül megy el. Annyira magas a növényzet, hogy agancsát se látom.
További 100 méter után ismét szól a szarusíp...
Nem rögtön, úgy 2 perc után zörgés balról, zörgés jobbról....persze semmit sem látok, csak érzésre fordítgatom az optikát.
Fiatal bak sziluettjét veszem ki a magas fűben...lelkesen jön.
Közben területes bak rohan jobbról...meglátja a kicsit és vad energiával üldözni kezdi....sípom hangjára visszahőköl és kidugja fejét a gazból...

Nem jó a takarásom, gyanús vagyok neki...el is inal rögtön...

Kimondottan tetszetős középkorú bak, egy éve már találkoztam vele, még téli szőrben.
Hagyom megnyugodni a kedélyeket, várok.
Következő helyem úgy választom ki, hogy az előző nagy bak is hallja a sípot...
Nem csalódom...megint bejön, bár nagyon óvatosan...jó helyre hívtam

Elszaladt az idő, egyre kevesebb a fény.
Még útban a kocsihoz hívok egy helyen...3 bak indul felém, az egyik sutával van...
Nem fotóztam már, de érdekes dolgot láttam...a sutás bak szétzavarta a kicsiket, akik a domboldalban simán egymásnak ugrottak...
Itt biztosan most van a csúcs...repkednek a bakok minden felé....
Holnap is ide jövök....
.....
.....
Másnap délután hamarabb mentem ki, nem titkoltan a területes bakra fájt a fogam.
Az egyik kis bak már sutával volt, ugrott is felém néhányat, de nem hagyta ott a kézzelfoghatót az ígértért.
A nagy bak revírjénél 3 helyen is hívtam, de az uraság nem tartózkodott otthon, vagy túl nagy csalódás volt neki a tegnap...
Mindegy...sok jó hely van még...
200 méter múlva izgalmas helyre bukkanok...3 kis völgy fut itt össze, tele bokrokkal, kis rétekkel.
Ez az én helyem...
Szóljon hát a sutahang...
3 pecig nyomom....semmi.
Tetszik a pozícióm...kivárok.
Újabb sorozat...bak tápászkodik fel a szemközti oldalon...
Elindul felém, 50 méterre lehet...de eltűnik a szemem elől.
Eltelik 5 perc megint hívok...kidugja a fejét 2 bokor közül.....

Szóval csak érdekli őkelmét a képzelt szerelem.
Megint jön!
Liheg, sántít, alig vonszolja magát...totálisan le van üzekedve, de azért közeledik...
Köztünk bogáncsos rét van, terveim szerint itt kellene átjönnie...
Jó az irány, de bakunk lefekszik egy bokor árnyékába....
Minden rafinériámra szükség lesz, ha közelebb akarom csalni...többször tapasztaltam, hogy a vizuális inger is nagyon fontos egy bizonyos távolságon belül...
Hívom és közben mozgatom az előttem lévő, magas bogáncsbokrot...látom , hogy ide figyel....
Megroppantom a bogáncs szárát...
Felpattan a bak és ismét elindul irányomban...szám mosolyra görbül:)))

Eléri a rét szélét...itt már jó helyen van...
Pontosan azon a folyosón jön, ahol én is szerettem volna...
Már 10 méteren belül van...kivárom a megfelelő kompozíciót és exponálok...

Koros, sárga bak törött szárvéggel...
Az új 1,4X III jól dolgozik az 300-assal...a mai az első, éles napja.
A bak meg csak közeledik...

Próbál rafináltkodni, meg akar kerülni jobb oldalról...már látnia kellene a sutát, azért csinálja.
Még egy takart, közeli...

Csalódottan veszi tudomásul, hogy orvul rászedték...hangos méltatlankodással fejezi ki nemtetszését és eltűnik a bokrok között.
Én meg ott kuksolok a bogáncsok között és nagyon büszke vagyok erre a hívásra.
Elejétől  a végéig 40 percig tartott...benne volt miden fondorlatom ,tudásom mire ez a dörzsölt, öreg róka lencsém elé került...
Mára megelégedtem ennyivel és sétáltam haza...
Egy öreg suta kijött elém gidahangra, de inkább kíváncsi volt, mint elszánt.

Jó nap volt ez is.
Több időt fogok erre a területre fordítani a jövőben...
Folyt. köv.

2014. 08. 05-06.

Az üzekedés minden területrészen máskor éri el a csúcspontját.
Érdekes folyamat ez.
Sokan tárgyalták már mikéntjét, de annyi minden befolyásolhatja, hogy tetőpontját megtippelni nagyon nehéz és bizonytalan.
Az idei szezonban kísérleteztem többször is.
Kimentem délután egy jó helyre és ha erős mozgás volt, másnap hajnalban is ott kezdtem.
Mindössze egy helyen tapasztaltam azt, hogy este után hajnalban is frankó mozgás volt.
Túl sok a változó az őznászban...időjárás, napszak, suták "kedve", bakok "kedve"....stb.
Többen kértek tőlem tanácsot és többen írták, hogy nem jön a bak...hát igen, azért ez nem olyan, hogy megnyomok egy gombot és rohannak az őzek...
....
....
Igazi nyári hajnal van...langyos, kellemes idő...
5 óra múlt.
Sípom hangja metszi ketté a békés pirkadatot.
Ilyenkor minden nagyon izgalmas....mi jön, merről jön, bejön egyáltalán????
Nem kell sokat várni, bak lopakodik jobbról egy gazcsík mellett...

Minden nagyon kék még, a záridő 1/30-ad...monopodról.
Rám lépne, ha nem mocorgok, de mozdulnom kell, ugyanis bak jön a szemközti oldalról is...

Kis tejfölösszájú bakocska, még elég óvatos....nehogy elpüföljék....

Elviszik egymást nagy hévvel.
Kihasználom a káoszt és megteszek még 30 métert...ismét síp...
Valami megint jön...

Már beugrott pár napja is...még mindig suta nélkül van...3 éves lehet és nagyon vékony.

Nem messze bak hajtaná a sutát, de egy másik leányzó folyamatosan bezavar az idillbe, sőt még egy gida is ott téblábol...érdekes a jelenet, a 2 suta kergeti egymást...a bakot ismerem.

A következő réten páros fekszik, akárhogy csavarom semmi sem történik....nincs mit tenni, hagyom őket..

Annyi nyulat látok közben, egy fotót megér a téma, de most nem érdekelnek...

Nagyon ígéretes placchoz érkeztem...magas kultúra mindenfelé, közte kis lucernafoltokkal.
Itt biztos lakik bak...
5 hang után zörög a kukorica és máris előttem terem egy törött-szárú bak.

Meg sem áll, csak körberohan rajtam és jól megnéz magának...a teljes elborultság jeleit mutatja, tudom, hogy vissza fog jönni.
Kis szünet és újra hívom...
Galoppozva siet felém...

600 mm-rel fotózom, ahogy tudom...jön mint a veszedelem...
Ilyen fotókat szerettem volna végre összehozni...szemből rohan, érdekes fények, dinamikus mozdulat, különleges bak az üzekedés minden jelével az arcán....

Most sem áll meg, majdnem felborít....micsoda lendület, micsoda hév...ilyen egy suta nélküli bak az üzekedés kellős közepén:)
........
........
Délután G. látogatott meg egy közös hívásra.
Alig tudtunk a tervezett helyig eljutni annyi őz volt a tarlón. Kocsit hátra hagytuk és mindent bele.
Érdekes módon a sípra nem úgy reagáltak, mint vártam, de azért a törött szárú megint bejött és a délelőtti sutás bak is odasétált egy fotó erejéig.
Most inkább  a háttérből figyeltem az eseményeket, G. vitte a prímet.

Jó mozgás lett volna, de egy földöntúli vihar bezavart minket a területről.
Sosem láttam még ilyen időjárást felénk.
Megmondom őszintén, mikor az ember a puszta közepén, villámok gyűrűjében, egy fém állvánnyal a kezébe gyalogol, hátát veri a jég, akkor elgondolkozik, hogy miért nem indult haza egy fél órával hamarabb....
Na mindegy...ez a nap így ért véget.
Most lehetünk az üzekedés csúcsán...ezen a területen.
Folyt. köv.

2014. 08. 02.- 03.

A kedvenc területemen folytatódott a bakhajsza, immáron Zs. barátommal.
Még hajnali szürkületben támadtuk. Kellően biztos voltam egy eredményes fotózásban az előzmények ismeretében.
Alig lépünk 100-at máris magányos gida ácsorog az úton...

Hát, ha egyedül van, a mama biztosan az udvarlót boldogítja...
Kicsit cserkeltünk és meg is jelent a keresett suta bakkal a nyomában.
Nem voltak messze, kíváncsi voltam el jön-e a bak a sutától...
A hívásomra nagyon érdeklődő volt, mégis akkor indult meg igazán felénk, mikor Zs rátérdelt egy reccsenős ágra..

 Befutott úgy 5 méterre...felhúzott orral, valóban elborultan..

Sötét fasorban ültünk, nem látott igazán, így alaposan körbejárt minket.Lehetett portrézni rendesen.
Persze utólag leírva ez hosszú időnek tűnik, de az egész nem tartott 20 másodpercnél tovább...csak ha az ember többször átélt már ilyet ösztönösen úgy cselekszik, hogy sikerüljön is megörökíteni a jelenetet. Nekem sem ment ez elsőre...sok jó fotóról maradtam le a sok adrenalin és a tapasztalatok hiánya miatt...

Itt minden stimmelt. Közel az alany, napkelte előtti fény, szép környezet. Jól indult a nap:)
Alig osonunk tovább máris kereső bak ugrik elő a repcére...ez tuti bejön-súgom Zs-nek.
Hármat sípolok máris vágtat felénk..huhhh ezt akartam.

Ismeretlen állat, sosem láttam még...ő is nagyon közelre érkezik. Cseppet se bánom, szeretem ezeket a részletes portrékat. Szép, hosszú agancsú egyed.

A sok expóra visszaperdül és elüget...kicsit várok és újból hívok.
Tudom, hogy újra kijön...így is lett, csak hozott egy gidát is..groteszk jelenet volt.

Megyünk tovább az ismert nagy bak tanyája felé.
Kereső bak rohan keresztbe előttünk, ráhívok ugyan, de nagyon elkapott valami suta nyomot...ránk se hederít...

Beérünk egy fasor mögé, a legjobb hely őzezés szempontjából...
Kicsit szusszanunk, majd egy újabb strófa következik...
Máris repül egy ígéretes fiatal bak, magasan, a lucerna fölött...

Elég félős, had menjen útjára...mi is lopózunk tovább...a nagy baknak nyoma sincs, de újabb hívás következik....
Most sem fújom hiába...ugyanis ma ugranak a bakok.
Ez a legnagyobb közhely és igazság is egyben: akkor kell hívni, mikor ugrik a bak:)

Ő is zöldfülű, nem nagyon érti mi történik. Nézegetjük még egy kicsit, majd útjára engedjük.
Van még időnk a kemény fényekig.
A páratlan 8-ast nem látjuk, megnézünk egy nyíltabb részt.
Magányos bak siet fedezékbe a perzselő sugarak elől, hívom hát, de nem jön.
Nézeget hátra ugyan, de nem foglalkozik a szép hangokkal.
Hengerbálás réten cserkelünk utána, nincs nehéz dolgunk..gyorsan utolérjük.

 Hályog van a jobb szemén, de nem zavarja...a múltkorit sem zavarta.
Hívom ismét...most már erre karul, de pechünkre szél alá kerül..ez van.
Visszarakó korosabb bak, örülök neki.
Szétnézünk a nagy tisztáson. Sok a seregély és két vörös folt vonatozik.

Nyomás irányukba. Elég közelre kerülünk, kis csúszással-mászással.
Közben a páros elfeküdt.
Frankó.
A sutát látjuk, a bak sehol...majd a síp megmutatja nekünk!
5 hang és fel is pattan...romos gémeskút árnyékában feküdt.
Gyorsan ránk szalad, de rossz irányból. Szelet kapott.

Innentől kezdve folyamatosan riasztott.
Körbe járt minket többször, már régen lelépett volna, de a suta továbbra is fekve maradt...nem tehetett mást, 10 perc után vissza feküdt.
Hihetetlen, még fektében is riasztott.
Közelebb csúsztam.
 Ismét felállt és közelebb sétált-persze hangosan- és leskelődött. Erős ellenfény volt, de még használható képeket lehetett csinálni.

Szegény legény rekedtre kiabálta magát, de nem hagyta ott sutáját. Már kezdtem sajnálni.
A szitut természetesen a suta oldotta meg, felállt, oda sétált, jól megnézett és szépen elvitte a bakját nyugodtabb vizekre.

Elindultunk autónk felé...forróság volt és erős fények.
Utunkba került még egy páros, de nem volt már értelme zavarni őket...

Ma, sikerült belenyúlni a közepébe:)
.........
.........
Persze másnap hajnalban ismét a területen voltunk...szép reményekkel.
Jól indultak a dolgok...10 percen belül 2 bak érkezett elénk...
Egy középkorú...

és egy fiatalabb...

A képeket nézegetve jöttem rá, hogy nagyon tetszik ez a hajnali, kékes színvilág.
Eddig, ilyen fényekben nem tudtam őzeket fotózni... kevés volt az f/5,6...2,8-al ez is megoldódott:)
 A jó kezdet viszont nem folytatódott...2 bak közelre bejött, de totál takarásban...már csak az elugrást konstatáltuk, egy meg rossz széllel jött.
Egy magányos sutával szórakoztunk, a mai nap nem volt nagy mozgás.

Még ennek a növendék nyúlnak is örültünk hazafelé menet.

Hát...ez a 2 nap felemásra sikeredett.
Egyik nap minden sikerült, minden összeállt, másnap meg mintha üzekedés se lenne...ilyen ez a sport.
Minden esetre lendületem töretlen...
Folyt. köv.