2014. október 26., vasárnap

2014. 10. 24.

A kiábrándító gímfotózás után megcsappant a harci kedvem....
Vadfotózás szempontjából egyébként is uborkaszezon következi ilyenkor...legalábbis nálam.
A dámok barcogása ritkán kerül elérhető közelségbe, az őzek meg nem túl izgalmasak a betárcsázott szántókon, szóval más irányba mozdultam el.
Összedobtam végre azt a "koporsót", ahol a december jéghideg hajnalait szeretném eltölteni...remélem nem leszek egyedül és meglátogat a parlagi szomszéd! Úgy tervezem, lehetőség szerint minden pirkadatkor ott kezdek.
 Lecsavartam a telét és sokkal inkább az 1,4/50 és a 10-20 került elő a hátizsákból.
Egyszerűen csak jártam az erdőt, tetszetős téma esetén megálltam, átgondoltam a kompozíciót és exponáltam. Ilyeneket például...
A vizes leseimnél szépen emelkedik a vízszint, sajnos sokkal kevesebb ludat látok, mint előző ősszel...mondjuk még nincs itt a legjobb időszak, mégis hiányérzetem van.
Jó lenne már egy eseménydús, iszapszagú, vízimadaras fotózás....
....
....
 Az ősz úgy hozta, hogy lehetőségem adódott egy rövid tiroli túrára. Most végre fényképezőt is vittem. Gondolom nem kell ecsetelnem, h milyen tájak vannak arra:)
Elképesztő...
Ráadásul 2 napig esett és havazott előtte, szóval volt víz rendesen:)
Állvány+7d+Sigma10-20+ cirkulár polár+nd 1000...kb ennyi volt a felszerelés.
Aki nem értené, hogy minek ez a sok szűrő annak most mutatok egy sorozatot...
1. kép mindenféle szűrő nélkül.  1/8 sec
2. kép cirkulár polárral. 2,5 sec
3. kép cirkulár polár+nd 1000. 30 sec
Nem tudom megunni az nd 1000-et. Bármennyire is tartóztatom magam az okozott hatás elcsépelésétől...nehezen tudom lecsavarni az obiról.
Bár abban is biztos vagyok, hogy nem tetszhet mindenkinek.
Egy sziklás, hegyi patak mellett haladtam...vízirigók kergetőztek a köveken én meg szebbnél-szebb szakaszokra bukkantam.
8 óra is alig múlt, a szűk szurdokvölgybe nem jut be sok fény ilyenkor... de nem is bántam egyáltalán.
Az ember ilyenkor a bőség zavarával küszködik. Le kell ülni kicsit és hagyni kell ülepedni a látványt.
Mikor az első csodálat elmúlik, akkor kezdődhet a csemegézés a legszebb részek között.
Így, monitoron is lenyűgöz a látvány-mondjuk én elfogult vagyok ,mert láttam élőben.:)
Az eltérő színhő az érkező fényeknek köszönhető...
Készült több-száz kép...ez most csak szemezgetés....nagy tételben unalmassá válik...már lehet, hogy így is az:)
Jól esett kimozdulni a vadfotózás és madárfotózás biztonságos zónájából...tetszik ez a műfaj és rájöttem az alapigazságára: szép tájképet, csak szép tájról lehet csinálni...erőltetni ebben a műfajban semmit sem lehet.
A következő bejegyzésben remélem már újra madarakkal és vadakkal jelentkezhetem...csak győzzem kivárni.:)