Két hétvége esszenciáját olvashatjátok ebben a bejegyzésben....két vizes hétvége összefoglalóját....
Március 8-án, sötétben, nagy elánnal töröm az utat a nádasban...
Szikráznak a csillagok... leheletemen törik meg a Hold fénye...hideg van...visszapörgetek gondolatban 1 évet...sokkal enyhébbre emlékszem...
Lépnék, de nem haladok...3 centis jeget kell áttörnöm a nádas szélénél...sok négyzetméternyi vízfelületet takar be a tél maradványa...nincs mit tenni..had törjön darabokra:)
Zajongásom ludakat reptet fel valahonnan a sötétből...
Lesem megfelelő kényelmet biztosít a fotózáshoz...olyan jól eltaláltam a balanszírozást, hogy figyelnem kell az optikára. nehogy vizes legyen...ennél lentebbről csak vízbe süllyesztett, vízhatlan kabinból lehetne fotózni...olyanom meg nincs:)
Szóval várom a pirkadatot...
Jövetelem okozta riadalom lassan elcsitul...valóságos guvat-ária szól több pontról is(mint egy konda a nádasban:), gágognak a libák és egy-egy szárcsa is elnyikkantja magát...
Végre fotózható fény van...pára gomolyog a vízen, de így is kivehető a nyári ludak sziluettje...szépen siklanak a jeges vízben...egyenlőre távolodnak., amit azért is sajnálok, mert a messzeségben megtörténik a párzás...nem láttam még élőben...van róla fotóm is, de nem túl látványos...a tojó teljesen eltűnik a víz alatt...sok sebből vérzik(mármint a kép), viszont a hitetleneknek meg kell mutatnom:)
Szépen végig pásztázzák a nádas szélét és jönnek felém...nem akarok nagyon csattogni, de olyan szépen mutatnak a ködös mocsárban...
Egy forduló után nekifutnak és már csak szárnyuk kerregő hangját hallom távolodni...elindultak reggelizni a közeli vetésre...
Valami hiányzik...
Rövid gondolkodás után esik le, hogy alig látok szárcsát...lézeng ugyan egy-kettő, de még csak szóváltásba se keverednek...
Feljött a Nap.
Most lesz igazán hideg a mellcsizma....
Figyelmem egy szárcsa tereli el...
Valami készül...mutató újam a gombon...
Hirtelen a nádból kivágtat ellenfele és megindul a hajsza...alig bírom lekövetni...szokni kell még ezt a sebességet...
A nádban sármányok és barkósok keresgélnek...idén biztosan megpróbálkozok velük is...
Kilenc után mászok elő...jól esik a reggeli fényben sütkérezni...teljesen elgémberedtem ezen a csikorgó hajnalon...
......
......
Nemzeti ünnep van...én a természetben szeretem ünnepelni...kivételesen Gábor is ott szeretné, ezért 5 magasságában ketten csörtetünk a nedves holtágban...én az úszóba fekszek, ő a partiba...meglátjuk...
Ismét hideg van.
Ugyan nem jeges a víz, de akár az is lehetne...
Elég sok madarat zavarunk fel...erre még ki kell találnom valamit...
Jön a világosság és ismét hiányoznak a szárcsák...nem is értem...két hét mínuszban vannak....
A ludak reggeli piperéjükre előjönnek a nádból...megint pára van...
Aztán gágogás és máris célba veszik a sarjadó búzavetést...
Csak egyszer maradnának napkeltéig...
Récepár landol a vízen...látom, hogy nagytestű fajról van szó, de túl terepszínűek ahhoz, hogy tőkések legyenek...akkor ez csak egyet jelenthet...kendermagos récék a láthatáron...nagyon izgalmas:) Tavaly mindösszesen egyszer láttam őket...idén hátha bátrabbak lesznek ezek a gyönyörű récék...
A gácsér finom mintázata mesteri alkotása az evolúciónak...
Elég messze vannak, meg pára is van bőven..nem mehetnek el kép nélkül...
Nagyon örülök ennek a fotónak. A gácsér és a tojó egy képen...többet nem is kívánhatnék...már most jobb vagyok kendermagos fronton, mint egy éve...
Egy mérges szárcsa vet véget az ámulatomnak...puff neki..
Ekkor figyelek fel a partközeli felfordulásra...
A csörgőrécék már javában nászolnak...nagyon csinos madarak...bárcsak közelebb lennének, vagy lenne egy 1200 mm-es objektívem, Canon felirattal.
Ahogy őket figyelem három csokiszínű gombóc evickél be a keresőbe...
Cigányrécék érkeztek a vízre...alakul ez kérem:)
Sürögnek, forognak....olvad a távolság köztünk, nagy-nagy örömömre...
Egy pillanatra átsejlik némi napfény...kb amíg exponáltam ötöt, aztán máris minden a régi...
A barna összes árnyalata helyet kapott tollruháján. Akkor lenne igazán szép ha megsimogatná egy kevés reggeli fény...de ez most nem akar összejönni...
Kilenc után mászunk elő végül. Gábornak még ennyi szerencséje sem volt...elé még kevesebb madár érkezett. Remélem nem szegte kedvét ez a vékony nap..
És a tanulság.....
Feltűnő a szárcsák és a kis vöcskök hiánya...a legbiztosabbnak gondolt fajokból látom a legkevesebbet...érdekes...lehet máshol is így van?????
Remélhetőleg a következő hétvégén már okosabb leszek a jelenséggel kapcsolatban...
