2015. 04. 12.

Nem szoktam délután lesezni.

Mindig felzavarja az ember a vízen lévő szárnyasokat érkezéskor és tapasztalatom szerint nehezen térnek vissza aznap, inkább máshová teszik át napi dolgaikat...

Viszont annyira frankó idő volt délután...muszáj volt kifeküdnöm egy kicsit...

Sok madarat kergetett el jövetelem, mégis jó előérzetem volt...ki tudja miért....

A bőjti récék jöttek vissza először....nászolnak rendesen...nagyon szeretem figyelni őket...

A gácsér kerepelő hang közben nyújtogatja a nyakát, általában egyszerre többen is csinálják...

Eddig nem láttam, de a tojó is viszonozza a mozdulatot, csak jóval diszkrétebben...

Az egyik gácsér előttem kezdett egy kiadós fürdésbe...erre várok már nagyon régen.

Pár momentum a folyamatról...

Sajnos bármennyire is jó helyen van a les, mégis el kell mozdítanom...sem a hajnali, sem a délutáni fényre nem jó....ez van...

Elvagyok a böjtikkel, mikor a nádasból mozdulat kapja el tekintetem...kócsagok...

Fotóilag nem ideális, de amatőr természetfilmezéshez pont jó a távolság...csak HD-ben...

Ezeket a nagy kócsagokat órákig el tudom nézegetni...gyönyörűek, bármit csinálnak...

Az egyik mellém toccsan a konkurenciaharcban...

Ki kell tekerednem, de megéri...300 mm, vágatlan...

Napnyugta után másztam elő...tele jó érzésekkel...hajnalban megint jövök...

.......

.......

Nincs hideg...korom sötétben vackolok be a ponyva alá...

Hamar van még...

Lassan érkezik a fény, de a hangok ezernyi lehetőséget ígérnek...

A reggeli világosság elém tárja történéseket, egyre több faj érkezik a vízre...

A böjtik megint jól elvannak...

A fények miatt nem is nagyon fotóztam, inkább videó...

Közben megérkeztek a kanalasok...azt hittem már sose látom őket közelről..

A gácsér hatalmasat lubickolt a reggeli napfényben...öröm volt nézni...

Több mozgókép is született ezekről a nagytestű récékről...ahogy tollászkodik...

Ahogy táplálkozik.....

Telt a reggel, de egy érdekesebb fotó sehogy sem akart összejönni...

Végre az egyik lúdcsalád felém vette az irányt...

Az oldalfényből ennyit sikerült kihozni...be is gurultam...a lesnek mennie kell!!!!

Egyébként a ludak is jól mozogtak....

Meg alapvetően nagyon jó mozgás volt, csak a víz felsőbb részein....

A madarak messzesége miatt és a fények miatt indulni készültem....a távolban ritka, mégis ismerős récepár közeledik...kendermagosok...de király...

Egész közelre jönnek, csak kissé oldalra...videózni még jó...

A napot egy nyári lúd zárta...pont felém startolt el, de a nádas sajnos bezavart a háttérbe...majd legközelebb...

2015. 03. 28.

Azon morfondíroztam a minap, mikor a legkönnyebb őzet fotózni.

Télen nem mozognak sokat, üzekedéskor bármikor összefuthatunk velük, mégis arra jutottam, hogy a márciusi-áprilisi, "tavaszi" őzet lehet a legbiztosabban kamera előtt tudni...

Ilyenkor élvezik az eltűnő fagyok és a fokozódó napsütés okozta örömöt és sokat fekszenek,  táplálkoznak az arasznyi kultúrában...bambák is még, mert nem emelnek rájuk puskát, csak 15-e után..

Tudni kell ugyan a jó helyeket, de bátran állítom, ha kiraknának -mondjuk- az ország másik végén, hogy fotózzak őzet, 90 %-os biztonsággal meg is lenne az a fotó..

Nem volt ez másképp ma sem...

A dűlőúton haladva 3 fekvő állatot veszek észre a vetésen. Takarás semmi, szelem kiváló, a távolság emberes...

A módszerem most is működik és szépen megközelítem őket...sok ilyen fotóm van már, ezért ma inkább a videózásra koncentrálok....

Kevés mozgókép van az őzek életéről, ezért gondolom hátha érdekes lesz...

ja és HD gomb ON!!!

Jól látszik a kérődzés folyamata...nyugalomban mindig ezt csinálják...de azért legyen fotó is...

Érdekelt az a reményteljes hatos, így közelebb csúsztam pár métert és bekapcsoltam a kamerát...

Gondoltam jól elleszek itt napnyugtáig, ha szerencsém van még történhet is valami...

10 perc sem telt el mikor a kis csapat elindult az út felé...

Királyság....ismét jöhet a videó.....

Miután elmentek  irány a legjobb őzes fasor a világon...

Közben rápillantok a parlagikra is...megvannak szerencsére és stabil a jelenlétük a revírben...

Pont kiülőfájuk felé tartok. Semmi lopakodás, csak lassú séta. Ma meglepően közel enged az egyik...gyorsan le is fényképezem...

Nem szeretném zavarni őket, most is csak azért merem, mert elment 2 munkagép is a közelükben és volt emberi jelenlét a környéken..

Elérem a fasort....

Kidugom az orrom és szétnézek...

Őzek minden felé...

3 fiatal egyed piszmog előttem....meglátjuk meddig engednek...

Először csak sétálok, majd jöhet a kúszás...

Nem akarom nagyon nyújtani a sztorit, de nagyon közelre jutok...

Látom, hogy észre vettek, de hibátlan szelem és alacsony mivoltom eloszlatja idegességüket....kb valami nagyobb nyúlnak gondolhatnak...

A távolban feltűnik egy tisztító, korosabb bak...videó...

Messziről jön, keresi még a csoport adta biztonságot. Érdekes megfigyelni, ahogy kifejezi dominanciáját. Oldalról közelít, hogy agancsát jól szemügyre vehesse a többi fiatal...a félreértések elkerülése végett.

Miután lefeküdt készítettem pár képet róluk.

 Közelítek amíg tudok...kíváncsi vagyok mi lesz...

Kifogtam egy olyan napot, hogy bármit csinálhattam nem álltak volna fel... riasztó hangot adtam ki, fütyültem, beszéltem hangosan...kezdetben még felém fordultak, utána már annyira sem méltattak....

Ha jó a szél,akkor jó a szél...

Végre feltápászkodtak és elsétáltak a horizont irányába...már nem akartam utánuk menni....majdnem besötétedett:)

Ez a délután tovább erősítette bennem, hogy a tavaszi őzet nem nagy kihívás megörökíteni...különösen nem az a síkvidéki, mezőgazdasági területeken.... 

Elkezdődött a vedlés, nem is zargatom őket a következő időszakban...inkább újra megnézem a vizet:)

2015. 03. 22.

Várt vízi madaraim eddig elmaradnak.

Csendesebb a nádas...hideg is van hajnalonta, általában vékony jégréteget kell áttörni, mire a leshez ér az ember.

Magam sem csodálkozom tehát, hogy kikívánkozok a friss illatú mezőkre.

Mozgatják az őzek a fantáziám....

Hol vannak a nagy bakok?Hogy áll az agancsfelrakás?Gömbölyödnek-e már a suták? stb...

Egy gyötrelmesen unalmas vízparti lest megunván elindultam inkább a patások után...

Borzasztóan hideg volt északi széllel és alig 5 fokkal...na király...hát nem voltam túlöltözve.

Mire megtaláltam a rudlit szépen kisütött a Nap és kezdett melegedni a föld....a közérzetemnek igazán jól esett, de a fotózásnak gyorsan betette a kaput...erről majd később.

Szóval fasor mentén haladok előre, ami valójában 1 méter/20 másodperces sebességet jelent...

Nem lehet gyorsabban menni, ha azt akarjuk, hogy mi lássuk meg először a takarásban mozgó vadat... Ez a technika az esetek 90%-ban eredményes...tapasztalat!

Ahogy lopakodok előre önkéntelenül is szétnézek....öreg parlagi termikel irányomba...

Sajnálom, hogy nem vagyok magasabban, de így is záporoznak a sorozatok. A fény rossz, a madár lenyűgöző...

Úgy sejtem, ő a tojó...a párjának több fehér szárnyfedője van...

Szeretném azt hinni, hogy nem vett észre...

Megyek tovább, de csak egy rövidet...suta kel föl a védett fasorból...

Gondoltam, hogy itt lesznek...a szélvédett oldal mindig nyerő.
Felém jön a légáramlat és szinte összeolvadok a növényzettel...nem vehetnek észre...
Csak várnom kell és kiballagnak elém...

Elfelé legelnek.
Elindulnék utánuk, de egy sutának nem akaródzik a többi után menni....

Ez van...várni kell...majdcsak feltápászkodik...
Igen...fél óra múlva....a többi már rég eltűnt...viszont ő felém indul el....

Van amikor kővel sem lehet elzavarni őket...ez most ilyen volt...nagyon el volt bambulva szegénykém...

És itt csatolnék vissza a melegedő anyaföldre...

Ugyanis durva légrezgés kúszott az optika és a téma közé, tönkretéve ezzel minden további fotót...
Normálisan már rég haza kellett volna indulnom....csak egy kép vágatlanul a jelenségről....tehát nem volt messze a téma, mégis használhatatlanok a képek ...

A nagy bakok már felszívódtak...igyekszem őket április 15-ig megtalálni...hátha megússzák a kilövést...
......
......
Van-volt egy másik tervem...nem is terv ez, inkább álom...
Két éve kezdődött, mikor egy esős, tavaszi napon megpillantottam a domboldalon heverő különlegességet...már akkor is szürreális élmény volt a sötét erdőben, gyertyalángként világító fehér őzbak látványa...mint egy lidérc...
Az élményt fotó nem követte se aznap se máskor...rejtett életmódot folytató egyed volt az a bak...kerülte a többi őzet, általában azok sem nézték jó szemmel a jelenlétét...
Gábor ugyan később le tudta fotózni és annyi...a vadőrök ritkán találkoztak vele,  azóta eltűnt.
De....
Idén jött a hír, hogy egy "hagyományos" suta 2 fehér gidát vezet és viszonylag jól tartják helyüket...
Gábor már többször megtalálta őket és született sok jó kép a családról...ideje volt nekem is megnézni ezeket a különleges őzeket...
Egy szép napos délután érkeztünk meg a területre...
Dombos-erdős vidék, kaszálókkal megtűzdelve...belefutunk egy odútelepbe...megmondom őszintén ennyi odút, ilyen sűrűségben még sosem láttam..nem is értem miért így van ez megoldva...madarászok igazán felvilágosíthatnának!?!?!
Ez a fotó az összmennyiség 5%-a kb...

Mindenfelé őzek csipegetnek, a körülmények ideálisak...
Már kezdek bízni a sikerben, mikor motorfűrész mordul fel a közeli dombélről...basszus, irtják a bozótost...
Remélem megszokták már a zajt....
Bokorsor választ ketté két rétet... már messziről világít 2 fehér pont a túloldalon...
Kint vannak a gidák...:)
Innentől rutin munka volt a folyamat.
Garád egyik oldalán fölosontunk, aztán át a másik oldalra és máris 50-60 méterre kerültünk az állatoktól..
Én még közelebb kúsztam pár métert és kezdődhetett az exponálás...

Nagyon tetszenek ebben a sötét környezetben, talán így még erősebb a kontraszt...
Nem albínók. Az orruk és a patájuk rózsaszín, a szemük meg barna.
Úgy gondolom, hogy egy recesszív gén örökíti a fehér színt..tehát a "normális" suta hordozza ezt a gént és az ismert fehér bak lehet az apa...talán...
A mamának gyanús lett valami...és már mentek is...

Minden esetre elképesztő és egyben furcsa látvány ez a páros a hagyományos őzekhez szokott fotósnak. Remélem lesz még lehetőségem a későbbiekben is találkozni velük...
Köszönöm ezt az élményt elsősorban Gábornak, mert -valljuk meg- magamtól szinte lehetetlen lett volna felkutatnom őket.