2015. 07. 24.-26.

:)

Végre július utolsó harmadába lapozhattam a kalendáriumot...

Mindig megfogadom, nem abajgatom az őzeket túl korán...úgysincs semmi értelme.

Türelmesen ki fogom várni augusztus első napjait, mikor gőzerővel dübörög már az üzekedés...addig meg kiéheztetem magam a fotós kalandokra...szép tervek, velős gondolatok...de...

sosem sikerül otthon maradnom...a kutya fáját...:)

Délután hat felé kezdem meg a lassú cserkelést...igazából nem akarok még hívni...csak tapogatózni szeretnék...

Sutát indítok meg az első percekben...egyedül van...

Alig megyek tovább, mikor a távolban újabb suta szalad elő az erdőből....és mögötte lohol egy zömök testű bak....na ennek már a fele se tréfa....

A suta simán bevált a fasorba, a bak meg kint marad a lucernán...eleje van még nagyon a folyamatnak...de ha már ott maradt csak megnézem érdekli-e valami....

Érdekes módon gidahangra áll fel és indul el felém...különös....addig jön, míg az orra engedi...

Bal szemére csúnya duzzanat húzódott, de látszólag semmiben sem zavarja őkelmét...Nem egy matuzsálem-bak,de elsőnek elmegy...

Van már üzekedés, de csak finom jelek mutatják...

Másnap megint késő délután indulok...felhőátvonulásos idő van, igazán kedvemre való...

Magas fűvel benőtt kocsiúton haladok...minden ideális...jöhet egy sorozat a gida szólamból...

Fél perc és máris mozgás zaja fordítja jobbra az optikát...

A napraforgóból őz nyomul előre...biztos suta-gondolom-előttem sorakozik jópár körbála...nem látok semmit...de csak secundumok kérdése...ahogy gondoltam, kidugja lassan fejét egy őzfej a bálák mögül.....de bak...ő is...fiatal...és ismét gidára....

 Bizonytalan, félős, de kíváncsi is az urafi...2 perce figyel irányomba...közelebb nem jön...de nem is baj...

Hosszú percek telnek el, mire eloldalog a kultúrába... nem volt még ilyen élménye, az biztos...

Holnapra esőt jósolnak...nem erőltetem hát a korán kelést...

Így is lett...

11 körül indulok el egy másik területre...eső után vagyunk, felhős égbolt alatt...

Nagy rét szélén kezdek bele...fel is áll egy bak, de pár méter után az istennek se mozdul...

Na mindegy...legalább ide figyelt kicsit....

Újabb réten bakot veszek észre a távolban...

Pár strófa és máris lohol a delikvens irányomba...

Valamiért lelassít és elfordul a tökéletes irányból...nem értem mi ütött belé...minden esetre egy lépegető-agancsú, igazi kuriózum bak...

200 méterrel feljebb újabb jó helyre lelek...meg kell állni...hiába..

Szemben kukorica, körülöttem nagy, füves rét...egy magas bogáncsbokor mellé teszem le magam...

Első 3 percben semmi...nem mozdulok...

5 perc múltán rákezdek egy újabb körre...mozgás szemből...ahhha..

Öreg bak figyeli mozdulataimat...mármint figyelné, de nem láthat meg...

Minden mozdulatán látszik, hogy kitanult bakkal van dolgom...nem rohangál, csak figyel...csábítgatom, de mértékkel...

Végre elindul a nyílt placcra...

Körbeszimatol, keresi az árulkodó jeleket...nagyon közelre bejön...

Gyönyörű, koros bak...igazi csemege...400 g körülire taksálom...

Ezeket a hívásokat szeretem a legjobban....mikor az ellenfél is rafinált...minden hájjal megkent harcos....nyilván szag alá került és egy böffentés után elkocogott...hibátlan pillanatok voltak:)

Délután újabb területen nézek szét....

Tarlón bálák, körbe kukorica....

Leülök egy bála tövébe....legjobb helyek egyike...

Gidahanggal kezdek.

Kisvártatva zörgés közeledik jobbról...vajon mi jön be most????

Suta....nyomában nincs udvarló...de így is nagy élmény...

Nemsokkal később kikocog elém egy bak, de nem jön közelre... 

A következő helyem egy nagy erdő, körbe náddal, azt meg lucerna öleli mindenfelől...ideális.

Erősen nyomul előre az este, nem cicózok sokat...

Ismét gidahang...

Harmadik sorozatra nagy csörtetéssel, mögülem a nádból kirohan egy suta...alig van időm oda fordulni...persze szelem így rossz lett...

Megáll a lucernán...de a csörtetés nem szűnik...mert rohan utána egy igazán impozáns, koros bak is...

Csak egy képre futotta, de legalább tudom, hogy miért fogok oda vissza menni...komoly fegyver van a kobakján...

Összegezve: területeimen már elkezdődött, de még nagyon az elején tartanak az őzek egymás hajkurászásában...jellemzően az öregebb bakok már sutával vannak, vagy érdeklődnek irántuk...a fiatalabbak elég közönyösek...és nagyon kelendő a gidahang...

Remélem folytatom hamarosan....

2015. 07. 02.

Na, akkor szalakóta......
Májusban sokszor barangoltam őzek nyomában, több-kevesebb sikerrel, de nem is ez a lényeg. Ugyan tudtam, hogy még korai, mégis hiányoltam azt a jellegzetes "dallamsort", amit a kék csóka ad ki, ha revírt foglalt. Az odújuknál semmi mozgás, csak seregélyek. A fasoron néma csend ül...kedvem szomorúra fordul...idén lehet meg sem érkeznek ezek a csodás madarak...kezdtem kételkedni...mígnem egy júniusi vasárnap megcsillant a napfényben a szalakóta türkizkék tollruhája, amint felettem húz el...:)
Szikla gurult le szívemről...hát végre megjöttek.
A beszállót már régen belőttem...odú kitakarítva...rajtam semmi sem múlik. Ugyan, amolyan törpe-magaslest is akartam eszkábálni a jobb fotózási szög miatt, de ezzel elkéstem...most már nem fogok bele....semmi kopácsolás.
A technika egyszerű...sötétben érkezés, gyors bebújás a széklesbe, kis szunya...aztán drukkolni, hogy a madár használja a beszállót....
A területet a gazda nem vágta le, így tele volt embernyi bogáncsbokrokkal a környék...eleinte nem jól tolerálták a széklest, de idővel oldódott a feszültség....nagy megkönnyebbülésemre.Jöttek az első tesztfotók...

A hajnali fény jó felől jön, csak a madarak eléggé "lusták"...mondjuk a zsákmányállataik sem mozognak hajnalban...így a legszebb megvilágításban sosem voltak aktívak.

Számos alkalommal ültem kint...mondjuk 10 fölött és sok érdekes jelenetet láttam ...volt olyan, mikor egy másik páros is az odú körül ólálkodott...volt gurgulázás rendesen....meg kergetőzés....pláne mikor az egyik idegen madár az odú tetejére ült....
A beszálló nincs túl magasan, így fel kellett szemmagasság fölé emelni az állványt a jó háttérhez...

Közben meg a beszálló vége erodálódott...a tehenek voltak a ludasok, de amúgy is megérett a cserére.
Sokszor egyből az odúra szálltak a madarak...így jöhettek a röpképek...

Nem vagyok elégedett ezekkel a fotókkal...jövőre biztosan megemelem a lest, legalább egy méterre...
Már egy új beszálló volt kint, mikor az erős szél az egyik bogáncsbokrot a beszálló alá fújta...ekkor készült ez a kép...erős fények voltak már, de ez léptetett a következő fokozatra...

A következő alkalmakon igyekeztem úgy fordítani az ágat, hogy minél több bogáncs kerüljön a kompozícióba...volt olyan nap, mikor egyáltalán nem ültek rá, de volt olyan is mikor percekig időzött valamelyikük az ideális helyen....
Végre az egyik hajnalon megkegyelmeztek rajtam a madarak...már a 4. alkalommal ültem kint folyamatosan és kezdtem totál kimerülni...mikor zsákmánnyal érkezett az egyikük és beszállón landolt...uhhhh....kicsit kapkodtam ugyan, de nem kellett volna...ott maradt egy darabig...

Volt, hogy üresen jött csőrt tisztítani....420 mm...

Aztán már állókat is komponáltam...

Összegzésként:
Volt olyan nap, mikor nagyon jó mozgás volt és volt olyan, mikor semmi...
A madarak ritkán voltak aktívak míg nem lett kellően meleg a reggel...
Az esetek 99%-ban zöld lombszöcskével etettek...egyszer láttam mezei pockot is a csőrben, de akkor nem ült a beszállóra a madár....
6-8-ig zajlott a fő etetés, utána óránként 1x jöttek az odúhoz.
A tojó nem aludt fiókákkal, de minden hajnalban megérkezett és bement 1 órára melegíteni a kicsiket...aztán ő is etetett....
Az általam figyelt költőpár 2 fiatalt röptetett ebben az évebn....
Fantasztikus élmény volt megfigyelni ismét ezeket a különleges madarakat...jövőre új tervekkel készülök....és végre megtaláltam egy másik páros költőhelyét is...:)