2016. június 27., hétfő

2016. 06. 25.

Gyors kiülés a szalakótákhoz.
25 fok hajnal 4 kor...kíváncsi vagyok hogy állnak.
Rögtön feltűnik, h a beülőm nincs a helyén, sőt sehol sincs...
A gulya miszlikbe törte gyönyörűen rusztikus ágkölteményeimet:)
Gyorsan előkotrom a régit...ez van.
Az odúból halk madárhangok szűrődnek...kikeltek a kicsik.
Pirkadattal megjön a hím...köröz és üdvözli  a lakókat.
Kis idő múlva a beszállón landol...
Gurgulázik kicsit erre máris kipréseli magát a tojó is az odúból...
Eléggé "lelakott" ebben az időszakban, de aki sokat tölt egy szűk költőüregben nem is nézhet ki másként...
Az LP1-es jelzésű madár biztosan tojó és számomra továbbra is hihetetlen, h abban az odúban költ, ahol maga is világra jött az előző nyáron.
A hím beugrik és gyorsan etet...valószínűleg csak begytejjel...
Miután végzett hajlongásos üdvözlés következik, majd egy fertályórás tollászkodás...


Aztán indul a vadászat...semmi extra...inkább tücskök és lombszöcskék esnek áldozatul...
Érdekes, h a hímtől még mindig kaját követel a párja...

Jól telik a reggel...mindig történik valami érdekes...a madarak végig előttem vannak...
A nap jelenetét egy darázsfogás viszi el..
Annyira profik, h még az ágról sem reppenek fel...egyszerűen ülve elkapják az arra járó rovarokat.
A darazsat párszor odacsapják az ághoz...valamiért tudják, h az veszélyesebb a többinél...
Itt tartanak most a kékségek...max 1 hetes fiókák vannak az odúban, szóval lesz még mit fotózni a következő 2-3 hétben:)
Végezetül egy mozgókép a párosról....videó itt...

2016. június 14., kedd

2016. 06. 12.

Vasárnap hajnalban indulok utamra.
Szitáló eső fogad autóm felé...egy pillanatra elgondolkodom, hogy van-e így értelme kiülni....,de a megfigyelés varázsa nem hagy nyugodni...
14 fok van a pusztán....
Alig akar megvirradni...mi lesz így???
4:20- kor megjön a madár...egyedül van...a hím az...folyamatosan hangoskodik.
Bizonyára párját üdvözli, aki már tojásokat melenget, ha jól gondolom...
Ebben az időben semmi fogyasztható nem mozdul. A nyulak szaladoznak ugyan, de szalakótát nem láttam még tapsifülest zsákmányolni:))
Nyomok azért egy habitust...
Kitartottam 8-ig, de mindig csak egy madár kerregett előttem...
Volt közben ázott barna réti....
Megjelentek a seregélyek...
és benézett a vércse is...
Egy üres körben gyorsan leléptem...nem is zavarom az elkövetkező két hétben őket...
........
........
Másnap délután őzek után baktattam...a pipacsos tábla a végét járja ugyan, de volt még benne lehetőség...
Szép napfényben kezdem meg a cserkelést...
10 métert megyek, mikor agancshegy tűnik fel a régi kocsiúton....bak ballag a nyomban...és pont felém..
A szelem tökéletes...márha el akarom zavarni  a közeledő patást...:)
Szerencsére a 600 mm elégnek bizonyul egy vágatlan fotóhoz....eddig jött...
 A tábla közepét gyorsan elérem...
Az a taktikám, h beállok a magas növényzetbe és ha valami mozdul becserkelem....
Így történt, h egy öreg suta váltott be a piros tengerbe...elindultam felé...közelebb...közelebb...közelebb...10 méterre vagyok...mire elhelyezkedek és várom a jó pillanatot azt veszem észre, h bálványként bámul...na ez ennyi volt...fotó 0!!!
Leülök, hallgatom a délutáni tücsökzenét...
Billegető libben a legmagasabb növénycsúcsra...de jól néz ki...és még énekelt is egy strófát..
Elment a Nap...indultam én is....
Bak ugrik ki magasabb partfalra...talán jó lehet...
A siker nem 100 %, de azért örülök...
...........
...........
Másnap hajnalban a godák vártak rám.... rájuk néztem egyik délután...a két pár jelenléte szerencsére állandó, de a gulipánok is rendszeresen ott kaszálnak, az apróbbakról nem is beszélve...
Sajnos szürke idő fedi el a hajnalt...fény az nem sok lesz...
A godák hamar beindulnak, viszont mindezt a tócsa túlsó oldalán teszik...

és ez így is marad egészen távozásomig...sebaj...van már pótterv, ha a low budet lest elkerülnék...
A gulipánok szintén messze tollászkodnak, a napot egy erdei cankó  és egy pajzsos is színesíti...
A madarak aktivitás csökken, gyorsan otthagyom a lest és már az új pozíció kivitelezésén gondolkozok, mikor az egyik goda tesz fölöttem egy tisztelet kört...
Legalább most jó közelre bejött:)
A héten újabb kör következik.....


2016. június 8., szerda

2016. 05. 29.-06. 05.

Tör előre a nyár...
A kis pocsolyára telepített low budget les jól teszi a dolgát, márha lehet ilyet mondani...:)
A godák szépen szokják a közelségét, így már csak napok kérdése, hogy ne kelljen nagyokat vagdosni a kívánt jeleneteken...volt már tesztüzem...alakul.
Kihagyhatatlan ilyenkor egy másik téma is...a pipacsok...nem lehet megunni.
Találtam egy olyan táblát, amit szerintem a gazda pipacsmaggal vetett be...biztos a feleségének akart bizonyítani valamit:))nem tudom, de belegázoltam egy szép naplementén.

Gondoltam, h lesz benne patás, csak a légmozgás nem állt mellém....két bakot is kimozdítottam mire elértem a szélébe...
Aztán megálltam a centrumban és figyeltem az állatvilág mozgását...
Ezek a nyáresték felejthetetlenek...alig mozdul a levegő, a fények szépen esnek, mindenfelől apró rovarok zajongnak..jobb hely kevesebb van ilyenkor, mint egy tömött pipacsmező.
Ahogy ülök a pirosban valami mozdul balra...
Suta tápászkodik fel 50 méterre...
Kényelmesen csipegetni kezd...micsoda nyugalom és zavartalanság...
Közelebb lopom magam és komponálgatok....
Sétálgat jobbra-balra én meg helyezkedek...
Ilyesmire gondoltam, mikor belevágtam a délutánba...egész jól összejött...
Nem mentem már közelebb, had ballagjon alanyom nyugodtan dolgára...
Én meg átadtam magam a hangulatnak...

...........
...........
Közben persze folytatódik a szalakóták megfigyelése is...
A kezdeti lendület a madaraknál is alább hagyott...kevesebbet láttam őket....de jelenlétük állandó a mezőn...
5-én, hajnalban gyorsan bevettem magam a bunkerbe...rendesen meleg van...nemhogy kabát nem kell még a pulcsit is leveszem...ez jó...
Fél öt sincs máris előttem van az egyik madár...hosszasan tollászkodik, nézelődik...
Nem fotózok, nézni is jó őkelmét...
Nagy korrogás  hátulról és máris itt a párja....üdvözlések, hajlongások...minden rendben...
Most már ketten tollászkodnak tovább...
Ahogy felbukkan a napocska a madarak egyre aktívabbak lesznek...

A békés reggel hirtelen ketté törik...egy másik páros gurgulázva ront az előttem lévőkre..micsoda csetepaté bontakozik ki...két madár összekapaszkodva a földre kerül és ott gyepálják egymást...fotózni esélytelen, de mindezt átélni leírhatatlan...
Akkor esik le, hogy egy új páros birtokolja az odút és azt próbálták tőlük visszafoglalni, vagy őket is elzavarni...a fene se tudja....
Hogy honnan tudom ilyen biztosan????
Az új madarak egyikén jelzőgyűrű van....ennek már a fele sem tréfa..:)
Azóta gyorsan kiderült, h 1 éve, fióka korában gyűrűzte Szitta Tamás és Hák Flóra ugyan ebben az odúban....
Gondoljuk végig.....
Azóta elrepült kb Dél-Afrikáig(ezt a két jeladós szalakótától tudjuk,)és onnan-1 év elteltével-visszajött....és pontosan  abba az odúba, ahol áttörte a tojáshéjat.
Szerintem ez elképesztő eredmény és adat...emberek...ugyan abba az odúba...
A többi már csak hab volt a tortán....
Volt bogarászás....
Lombszöcskézés....
Ajándékozás...valami sáskaszerűvel...
Sikertelen ajándékozás lombszöcskével...
Ismét bebizonyosodott, h mindkét nem ajándékoz a másiknak..örülök, h múltkor jól láttam..
A végén már közeliket igyekeztem fotózni...csak a változatosság kedvéért...
Fel sem tűnt, de nagyon meleg lett a lesben...mint egy kályhában...indulni kellett....
Pakolás közben készült a nap utolsó fotója...az új párosról...
Egy üresjáratban gyorsan leléptem...de hazafelé már a következő napokat tervezgettem...

2016. június 1., szerda

2016. 05. 22- 29.

Addig üsd a vasat...as the saying goes...
Különösen az elmúlt évek tapasztalatai miatt alakult ki bennem ez a hozzáállás.
Örök igazság, h azt és addig kell fotózni, ameddig lehetséges....namármost  a szalakóták nászviselkedése a nagy aktualitás és ráadásul mindez a kigondolt helyen zajlik...a feladat tehát minél több időt a megfigyelésükkel és fotózásukkal tölteni...
A seregély is nagyon érdekes dolgokat művelt múltkor...abban is maradt még jócskán lehetőség....

Vol.1:
Sötétben érkezem...meleg szellő fonja át nyakam, mindenhonnan ezernyi élőlény szól én meg nagy kedvel fúrom magam a lesbe... mindig jó, ha langyos az éjjel...ilyenkor hamarabb kel életre a mező és velük együtt a kék madarak is.
Alig múlt 5 óra...kraa..krraaa.kraaa...a les mögül hallom....jönnek....
Mindkét madár ott terem a beszállón és rögtön egy párzással indítanak...
Exponálnék ezerrel, de hallom a zár hangján, h valami nem oké...
Két lassú expó után meg se nyikkan....nem hiszem el....
A 2 madár emeletes szerkezetet mutat én meg bénázok...
Gyorsan akksikat ki, majd be...újra működik a rendszer......
Na ez nem semmi...
Még így is sok fotót tudtam kattintani, viszont a hosszú záridő miatt a nagy részen bemozdultak a madarak...... elég szerencsétlenül... meg szűkös is az egész, de legalább megvan...
Ezután odúba be, odúból ki párszor és revírellenőrzés...
Egy ilyen üres 5 percben a hős seregély utolsó próbálkozásait figyeltem az odú megszerzésére...
Abban a pillanatban megjelent a 2 madár, mint vadászbombázók kötelékben és mindent elzavartak és egyértelművé tették, h bizony ez az ő területük...
A napocska szépen emelkedett a horizont fölé, mennyei fényekkel borítva be a rétet...egy fácántyúk is kiült napozni elém...
A szalakóták meg szépen elkezdték etetni egymást...eddig úgy gondoltam, h csak a hím ajándékozza meg a tojót, de ezen a hajnalon kiderült, h ez fordítva is ugyanúgy működik...


Ez három különböző alkalom, 3 különböző fényben... most leginkább tücsök volt az étlapon, meg pár sáska....volt, h 1,4x volt fent és tücsökkel érkezett az egyik...
Ezeket a jeleneteket 6 méterről figyelni egészen elképesztő élmény...kicsit katartikus is..mert igazolódik az a sok megfigyelés, tervezgetés, ami ide vezetett.
Ahogy így merengek magamban a hím újabb zsákmányért indul...lelibben a beszállóról és hosszasan birkózik a fűben...nagyobb zsákmányra gondolok...gyorsan felcsattintom a 2x-t...
Ismét beszállón a hím...uhhh...mi van nála...egy fürge gyík...aminek mostanság nőtt volna vissza a farka....komoly...

Kicsit megtörte a kékség és úgy adta át a tojónak....mindezt 600-on....
Gyorsan visszaváltok 300-ra, hogy legyen közös kép is a párosról...
Épp most csúszik le a gyík a madár torkán...
Az az érdekes, h az ember ilyenkor nem is az etológiai vetületre figyel...sokkal inkább a helyes technikai kivitelezésre.....ne lógjon ki, jó helyen legyen éles, helyes expó..stb...és miután elmentek a madarak az lcd mutatja meg a dolgokat valójában....gyakran az is nagyon izgalmas tud lenni...ahogy lapozunk egyesével és drukkolunk...
A mai szép reggelnek egy traktor vetett véget...de a durvuló fények miatt amúgy is indulni akartam...
 Egyébként az is nagyon érdekes volt, h a alig zavartatták magukat  a jármű jelenlétében. Vadásztak, a beszállón időztek, tollászkodtak....mindezt a traktortól 50 méterre.

Vol.2:
3 nap múlva ismét kint talált a hajnali szúnyograj...
Lehűlés volt 2 napig és ez a madarak aktivitásán is meglátszott...
Korán beültek, de csak bámultak maguk elé...semmi zsákmányállat nem mozgott...
Gyakorlatilag fél 9 körül tudtak elkezdeni reggelizni...
Így a legjobb fényekről lemaradtam, de tapasztalatszerzésnek tökéletes volt ez a kiülés is...
Ismét láttam ajándékozást, de közel sem annyit , mint 3 napja...
Aztán ismét kiderült, h a bálák nem tesznek jót a projektnek..pláne ha sok van és messze...
Beültek pár percre elém is, akkor készült ez a páros portré... 600 mm.
A nap krónikájához tartozik az a 6 fős csókacsalád, aki megpróbálta volna kirabolni az odút...
A szalakóták agresszíven védelmezték a költőhelyet...volt, h saját testével zárta el a bejáratot az egyik, míg a másik a csókákat üldözte...itt éppen harcosan érkezik a páros...sajnos így nem férnek bele a keresőbe...
Csatlakozott a hordához még pár vetési és dolmányos varjú...ez már sok volt a kékeknek és átmentek a fasorra..én meg gyorsan leléptem..
Tanulságos nap volt...

Vol.3:
A következő kiüléskor ismét borús, szeles idő fogadott...
A madarakat alig láttam...beszállóra is egyszer keveredett az egyik...először azt hittem már kotlik a tojó, de utána láttam mindkettőt odakint...szóval nem ez a helyzet...
Pedig volt mezei poszáta is a beszállón...
Meg mezei veréb is...
Miután kikecmeregtem a bunkerből szétnéztem kicsit a fasoron...
Egy másik odú mellől hat(6) madarat rebbentettem fel...azóta sem értem a dolgot...és amúgy sem láttam még együtt ennyi szalakótát...
Mindenesetre kíváncsian várom mit hoz az újabb kiülés....