A legtöbb időt őzek fotózásával töltöm. Mindig vannak egyéb témák is, de valahogy a bakok keresgélése, megfigyelése, becserkelése számomra a legszórakoztatóbb dolog.
Örülök, ha találok egy új, ismeretlen bakot, de azt is szeretem, ha ugyan az a bak kerül elém hónapról hónapra,vagy akár évről évre.
Az öreg bakokat nagyon nehéz közelre belopni. Rafináltak, óvatosak és a legkisebb neszre lelépnek.
A nagy bakokat mindig látványosak, természetes, h kedvenceim. Legkevesebb képem mégis a különlegességekről, az ún torz bakokról van. Felénk viszonylag kevés ilyen lakik. Talán, mert kevés a szőlő, kevés a kerítés.
Ezért is dobbant nagyot a szívem, mikor a márciusi hóban megpillantottam ezt a bakot:
Fiatalkor végén, középkor elején járó példánynak néztem.Már barkában is látszott, h a két szár egy vaskos tömböt fog alkotni. Tudtam, h fogunk még találkozni.
Eljött a tavasz és én ismét azon a területen cserkeltem.
Volt ott mindenféle bak, de ő nem mutatkozott.
Már ballagtam az autóm felé, mikor hirtelen felállt előttem a lucernában. Szürkület volt már akkor, de egyértelmű volt az azonosság.
Örültem.
Nem veszett el, nem üldözték el, nem lopták el...itt maradt a területen, gyakorlatilag 50 méterre a téli találkozásunktól.
Alig vártam, h ismét kijöhessek, egy közeli portrét mindenképpen szeretnék róla.
Egy hét sem telt el, én meg újra a bak nyomában voltam.
Kimentem a területre és lassú cserkeléssel haladtam végig körletén.
Meg sem lepődtem, h kiballagott elém a búzába....
Megvártam míg közelre ér, de a bak közben lefeküdt. Jó egy órát vártam rá mire meglett ez a kép.
A fény nem volt az igazi, maradt bennem hiányérzet.
Két nap múlva kint ért a délután.
Sokáig nem mutatkozott a bak, egyszercsak a tábla másik végén hirtelen megjelent.
Gyors gyaloglás és görnyedt cserkelés végén a bak felém indult el.
Monopodon volt az 500-as kicsit a növényzet felett. A lágy, délutáni fény mögülem érkezett, szóval végre klappolt minden.
Legutolsó találkozásunk 3 napja volt.
A szél a Nap felől fújt...jöhetett végre valami ellenfényes móka...
Látják a fotóim vadászok is...helyi vadászok is...
Mindenki tudni akarta hol lakik ez a csoda...
Ezek a térképek -nyugi- nem mérvadóak.
Megmondom őszintén már hiányozna, ha egyik este nem bukkanna fel a tábla valamelyik sarkában.
Így én neki szurkolok.
