2019. június 4., kedd

2019. 06. 02.

Zivataros időszakot élünk.
Ritkán volt zavartalan naplemente mostanában, így azt a pár alkalmat igyekeztem kihasználni.
Először bakok.
Visszatértem a cropos vonalra...és a vártnál elégedettebb vagyok.
Gyors af, nagy tárgytávolság, gyors sorozat...szóval működik a dolog.
Csak fény kell hozzá :) egyébként exponenciálisan romlik a képminőség az ff-hez képest.
Egy nagy lucernatáblát néztem át...mondanom sem kell...tele volt őzzel.
Először ez a fiatal mutatta meg magát.
Volt- közvetlenül mellette -egy kicsit örgebb is.
Elém sétált vacsorázni...
A harmadik bak is a fiatal korosztályt erősítette... jól megnézett magának.
 A tábla közepe felé csak sutákat láttam, de bizos voltam benne, h ezek a kis bakok nyomós indok miatt húzódnak a peremterületekre...
19: 20 -kor állt fel a területes, öreg bak. Káprázatos példány...ha a sok suta nem viszi el, közelebb is juthattam volna hozzá.
És ha már suták...volt egy furcsa délutánom is.
Szinte csak a nőstényekről tudtam fotót készíteni, gyakorlatilag bakot nem is láttam.
A nap végére vettem észre egy magas, világos agancsot a luciban...
Sejtettem ki lesz  a tulajdonos..
Egy éve is ugyan itt lakott...de túl sokat nem változott...
Ami még említést érdemel:
-szalakóták az odúban
-guvat a les előtt
-fecskék a ház körül...


2019. május 23., csütörtök

2019. 05. 19.

Jól alakult a vasárnap. Délelőtt láttam két viaskodó parlagi sast egészen közelről. Az egyik el akarta lopni a másik zsákmányát és pont az autóm felé repültek. A szám is tátva maradt a jelenettől. Persze Murphy bácsi kirakatta velem otthon a fényképezőt, így kép nélkül húztak át felettem ezek a csodás madarak.
Körbejártam a pusztában és örömmel nyugtáztam, h a szalakóták már foglalják az odúkat. Több pár is szemem elé került. A lesemnél is ott vannak már, úgy tűnik egyik sem gyűrűs madár. Hétvégén megpróbálok kiülni rájuk.
Dehamár kint voltam...és jó fények voltak...bakok.
Visszanyúltam a "régi" területhez és módszerhez.
Sajnos az első bak hamarabb vett észre engem...
Öreg bak, sutával mozgott.
A második bakot már én vettem észre. A búzából osont át a gazosba.
Valami nem tetszett neki, pár szökkenéssel vissza fordult és ismét bevette magát a búzába.
Félszemmel láttam, h a mozgolódásra egy agancsos följebb feláll, de gyorsan vissza is fekszik. Belőttem a helyét és rákúsztam. 40 méterre nyomtam bele a monopodot a talajba. Gondoltam itt jó leszek, csak ki kell várnom.
Persze a napsütés már a múlté lett.
Egy ilyen közeledett felém...
A frontfelhő meghozta a szelet és a szúrós esőt is egyben.
Kitartok...nagyon érdekel ki fekszik előttem.
Már javában esett mikor végre kilesett a növényzetből. Nem is kattingattam. Lassan kiváltott a gazosba és felém indult el. Kiváló.
Az tükör hangja megfordította, de úgy hagyott ott, h nem tudta igazából mi zavarta meg esti sétájában.
Nagy bak, 500 g feletti...jövök még látogatóba hozzá.

2019. május 8., szerda

2019. 04. 21.

Bizony virágzik a repce. Temérdek mennyiségű dolgom van, de azért ezt mégsem hagyhatom ki. A kevés eső miatt és a fajtajelleg miatt találtam egy átlátható táblát.
Ide jártam ki esténként bakokat keresni.
Persze volt más is...
 Kifelé menet találtam egy friss parlagi revírt...két subadult madár rakott fészket egy rövid fasor közepére. Örültem a leletnek.
Egy örv nélküli, "ősi" kakas mindig kint pózolt a vetésen mikor arra jártam...autóból viszonylag könnyen le tudtam fotózni...
Persze lettek bakok is, de egyenlőre nem úgy ahogy szerettem volna.
Ez az éves bakgida nagyon közel volt, mégsem lett ennél jobb képem róla.
 Volt rutinosabb versenyző is...3x is láttam, szinte már csak miatta mentem ki, jött is mindig-pontosan- de valahogy közelebb nem jutottam hozzá...valódi szellembak.
Közben a vízivilág is mágnesként vonzott lesezni. Két pár fütyülő réce jelent meg a mocsárban és ez kellően motivált. Eddig tartják a távolságot, de egyszer majdcsak szerencsém lesz.
Volt hattyú meg minden más...
Egyik hajnal után dűlőúton autózom hazafelé. Nyuszik mozognak a lucernában...megállok...bízom
benne, h elém ugrálnak. A nyulak néha egészen érthetetlenül viselkednek...mint most is.
Egy vékony, silány repcecsík van az út másik oldalán...ebben úgy sincs semmi...közel a főút, kicsi az egész....elgurulok mellette. A kisördög nem hagy nyugodni...visszanézek...hohóóó...agancs sötétlik a csík végében.
Autó leállít és már görnyedek is a sárga tengerben...
Gyorsan a bak vélt helyéhez érkezem...mivel közben elfeküdt....
Nem kapkodok, leülök...40 percig várok...
Balról suta feje emelkedik...8 méterre lehet...nem sejti jelenlétem...
Dejó, h nem mentem tovább..elzavartam volna mindent...
Elindul a bak irányába...közben még 3 állat kel föl...mind előttem....
És végül a bak is kiemeli fejét a citromvilágból...
Régi ismerős...sejtettem is, h ő lesz itt.
Gondolkoztam rajta, h miért nincs képem róla 2018- ból....de aztán találtam...
Benne van már a korban őkelme...
Itt tartok most...
Vázat is cseréltem...szóval jöhetnek az új impulzusok.

2019. április 7., vasárnap

019. 03. 23.

Ellenfényes mókára készültem.
A récék itt vannak, a szárcsák aktívak...csak meg kellett várni a megefelelő napállást.
Ez még nem az volt :)
Lényegében ilyenkor egy keskeny sáévban lehet csak szép képeket csinálni, olyanokat, mik teljesen visszaadják az ellenfény varázsát.
Kis tanúlság, h ne rekeszeljek egy kicsit sem...a sarkos gömbök miatt.
Aztán volt ráeső fényes hajnal is...
Itt tartunk most.
A pusztában lévő kevés víz miatt izgalmas tavasz körvonalazódik.

2019. március 18., hétfő

2019. 03. 16.

Van egy bak, amire minden tavasszal ránézek.
Régi ismerős és nagyon ragszkodik nyugis fasorjához. Nem nagy revír, mégis szereti.
Idén úgy kerestem fel, h biztosan barkában találom...tavaly is későn pucolt, az akkor 4 évesre taksált bak. Meglepetésemre rojtos fejdísszel fogadott, a napokban kezdhetett a tisztításba.
A fasor szélárnyékos oldalán pihent két sutával, a többiek messze a távolaban. Bajosan tűrheti a többi bak közelségét tanyája közelében.
Az elmúlt két esztendővel eyütt jól mutatja a visszarakás jeleit...
Szél alól, a fák takarásában ideális távolságra jutottam hozzá. A környezet nem volt dekoratív, így leültem figyelni a rudlit. Ahogy esteledett a többiek folyamatosan húzódtak közelebb a garádhoz.
 A bak nem volt rest, felpattant és rögtön elkezdte dörzsölni a barkát és jelölni az ágakon...
Volt ott más bak is, de főleg fiatalok.
Mivel jött a szürkület csendben leléptem..
Másnap feltétlenül a vizet akartam megnézni.
Ilyenkor már beindul az élet...
Délután feküdtem ki méghozzá abba a lesbe, ami előtt csörgő récéket láttam a minap. 
Üres volt a víz, csak egy ludat zavartam el.
5 perc csend után a szárcsák már jöttek is elő, aztán lejött egy tőkés pár és végre a csörgők is megérkeztek.
Tollászkodtak, sütkéreztek aztán elindultak lesem irányába.
A fények kiválóan alakultak.
Bejöttek a nád szélére, néha árnyékban, néha félárnyékban szűrcsöltek...
A gácsér gyakrabban kiúszott a napos vízfelületre...
és a végén egy jót nyújtózkodott...
A startot is megpróbáltam megfogni, de aki már látott récét elindulni tudja, h nem egyszerű mutatvány....
Kiürült a víz....
Csak a perelkedő szárcsák maradtak...rájuk mindig lehet számítani...
Otthon -nagy megelégedésemben- összeraktam az eddig fotózott récefélék gácsérjait...csinos társaság gyűlt már össze...