2019. január 14., hétfő

2019. 01. 12.

Az óév vége és az új eleje a szokásos mederben csordogált.
Az erdei lesnél elkezdtem etetni és ahogy lenni szokott, gyorsn tele lett madárral.
Kiültem párszor, leginkább karvalyt szerettem volna fotózni, de egy bevágáson kívül nem volt szerencsém hozzá.
Egyébként az időjárás mindenféle arcát megmutatta a kint töltött órák alatt...
Karácsony körül tettem egy délutáni sétát a vetések között...
A bakok már növesztik a fejdíszüket...
Január elején újabb havazás érkezett...
Hóponcsót kaptam magamra és irány a határ.
Egy jó rókafotóra fáj már a fogam egy ideje...na ehez most minden körülmény ideális...
Cincogok, mint a leghangosabb pocok, vagy egér...hátha....
Rögtön megjelenik egy ravasz...
Maga mögé tekinget és elrohan....először nem értem, de aztán...
Kocogva közelít egy másik.
Annyira jól jön, h elég meglapulnom egy bála tövében...
Lokátorozik, keresi az egeret...rácincogok ismét...
Egész közelre lopakodik...alig merek exponálni.
Lessük egymást 2-3 percig, aztán eloldalog....
Kicsit följebb sétálok, van itt egy jó fasor...
A másik oldalán őzek készülnek beváltani...
Hasalok és megvárom őket...
Rókák vannak, hó van...fogok még próbálkozni...
..............
..............
Következő alkalommal napsütésben indulok el...
Rudolf kanyarog a kocsiúton....rácincogok.
Érdekli a hang, de nem jön el...
 Közelebb is van egér, inkább azokat választja...
A legutolsó kimenetelemen ugyan 2x is sikerült becincogni rudit, mégsem lett fotó...a szél közbeszólt....van ilyen is.
Szerencsémre voltak őzek meg más is...pl egy gatyás ölyv.
Tölgyesben cserkeltem...egy suta pontosan felém indult el, de rosszkor mozdultam...bizalmatlanságát egy körbejárással akarta megszűntetni, vagy igazolni....
Érdekes volt ahogyan lépésről lépésre próbál szél alá kerülni...
Amikor eljutott a nyomomig, kutyaként szaglászta meg...érdekes jelenet volt...
Aztán egy suta két gidájával szépen rámsétált...
Volt velük egy bakfi is...ő kissé előttük csipegetett...
Jól be voltam álcázva, de annyi állat volt körülöttem, h szagot kapott az egyik és elvitte a rudlit...
Ezek a télies hangulatú fotózások mindig jól sülnek el.
Alig várom az újabb nagy havazást....

2018. december 20., csütörtök

2018. 12. 16.

Azt hiszem megtaláltam a számomra megfelelő kombinációt a vadfotózáshoz. A full frame váz és a 4/500 minden igényem kielégíti. A napokban lapozgattam a régi anyagaim....hááát nagy különbség mutatkozik a sikeresség tekintetében az aktuális felszerelésem javára. A 2,8/300 minőségileg ugyan ezt tudja, de mégis a plusz 200 mm döntőnek bizonyul. Nem kell annyira közel menni, így sokszor megmarad az intimitás, ami egy hiteles vadfotónál szerintem elsődleges. Az érzékeny emlősök nem riadnak meg, nem szaladnak világgá így egy kínálkozó alkalommal sokkal több fotó születhet.
A szirtis kaland közben azért volt idő az őzekre is. 
Még a hó előtt loptam be ezt a gidát, ahogy az üde vetésen pihent.
Az anyja is a közelben volt, de elkerülte a figyelmét az a kúszó valami, ami olyan furán mozgott a zöldben. Amikor már nagyon kzel voltam, akkor jött oda feltérképezni a helyzetet.
Szél nem volt, így megnézett a másik oldalról is...nyomában a gidával.
Ahogy ott forgolódok kilép egy bak még agancsban...észreveszi a felfordulást és ő is oda sétál kémlelni.
Ezután átballagtam egy közeli rétre, de egy csontváz megállított.
Idén sok bak került elő ilyen állapotban....
A késő délutáni ellenfényes miliőnek varázslatos hangulata van. Ebbe került bele pár őz, ráadásként.
.........
.........
A következő fotózás már valódi téli viszonyok között történt.
Hóálca, friss porhó, metsző hideg...
Ragadozót szerettem volna elsősorban behívni, de valamiért egy árva rókát sem láttam, nemhogy sakált. Maradtak tehát az őzek...
Nagy hóviharral érkezett meg a zimanakó, ideális.
Fiatal suta kerül elém.

Mikor észrevesz gyorsan megiramodik...
A nagy szél elnyomja a hangokat...a nádfal szélárnyékos részén lesznek a többiek...
Lassan átcsúszok egy árkon és kidugom az obit...hát megvannak végre...
Ez már egészen karácsonyi feeling.
Mivel benne járunk a délutánba inkább nem zargatom őket.
Hazafelé a tölgyesben vele találkozok.
Másnapra eláll a havazás és a szél is...
Én is taktikát váltok, nagyon ropog a hó.
Elsőként egy magányos suta lép elém...nem tudom miért lehet egyedül...
Aztán egy töltés mellé ülök le.
Az alábbi képen az őzek a  töltés szélében fekszenek -kb 40 méterre- és fogalmuk sincs az ottlétemről.
Várom, h felkeljenek, de fordul a szél.
Felkelni felkeltek, csak nem maradtak sokáig előttem.
Tovább cserkelek.
Fiatal suta túrja a havat a gátoldalban. Megpróbál némi zöldhöz hozzá jutni.
Fél óráig figyelem, aztán bevállt a fasorba.
A mai napba több már nem fért bele. Eljött a szürkület.
Indulni kellett haza.
Jól esett nagyon.



2018. november 15., csütörtök

2018. 11. 10.

Ünnepnapok.
Széchenyi Zsigmond kiváló írónk és életművészünk adta címül könyvének ezt a szót.
Sorra veszi benne azokat a jeles eseményeket, amik nagyon kedvesek, kvázi megismételhetetlenek számára.
 Igazi Ünnepnapok.
Ha nekem is lenne ilyen könyvem, erről a napról biztosan írnék benne...
Említettem múltkor, h nem vitt rá a lélek a lesbenülésre.
Nem hiányoztak az unalmas, eseménytelen órák, a korán kelés, a hideg, a sikertelenség.
Kicsit sarkítottam, de a tavalyi év nem sikerült túl jól a lesben....a nagy hideg gyorsan elzavart minden madarat melegebb éghajlatra. Én meg a -10-ekben hosszú, magányos órákat töltöttem a veremben. Az emebr hajlamos ilyenkor elfelejteni, h a 2 évvel ezelőtti kiülések meg mennyire jók voltak. Tettem egy sétát lesem irányában és olyan jól nézett ki a ez egész dolog, h kiültem. Első alkalommal rögtön lejött egy parlagi, de sajnos túl messzire.
Ez és a 2 évvel ezelőtti emlékek meghozták a kedvem. Visszatértem az alapokhoz és úgy döntöttem addig fogok lesezni, amíg a területen vannak a vadlibák. Ugyanis a sasok a nyomukban járnak és amíg van liba sasra is van esély. Sokkal nagyobb, mint a hideg télen...olyankor már mind a Hortobágyon telel.
.....
.....
Szerencsére nem kell felháborítóan korán kelni. Ötkor bőven elég. Kényelmesen elkészülök, autóm 10 perc alatt a helyszínre repít. Jól járható a határ, porzik minden.
Köd van...hát persze, h a héten pont ma...
Nem az a tejköd, de szürke minden...100 m kb a látótávolság...
Bebújok, mécsest gyújtok, kipakolok....kényelmes...
A pára elillan az üvegről...
Fél 7 körül járunk, világos van már...lejön egy ölyv...kényelmesen neki lát a reggelinek.
Fél órát időzik...utána szajkók fordulnak sokszor a fasor és a hús között...Apropó...hús...farhát...gazdagon...mi más :)
Ez a nyerő formula...élénk színe világít a zöld lucernában...
Telnek a percek, az órák...néha magam sem tudom, h elszunnyadtam -e, de csak 5 percekre.
Varjak kárognak...de nem az a csoportos lárma...inkább izgatott, piszkálódó károgás ez...
Előre hajolva nézek ki az üvegen...pillanatok múlva nagy madár siklik át a csali felett, nyomában a pribékekkel.
Csak úgy...a ködből...
Nem látom tisztán, de két fehér folt a szárnybélésen azért feltűnik...de nem hiszem el...ááááá , nagy ölyv lesz az.
Hallom a varjakból, h felült a les mögötti fára...
5 perc tétlenség után barna madár száll le...sajnos messze.
DE..tisztán látom, h ma rámmosolygott a szerencse...kicsit hezitálok...parlagi lenne...nade azok a fehér foltok alulról, meg ennek fehér a faroktöve...továbbra sem hiszem el...
És a sas felém rúgja magát...
Te jó ég...
Ez egy szirti sas...igen egy szirti sas.
Leírni is hátborzongató.
Nem tudom, hogy került ide...kóborolnak ezek a fiatalabbak mindenfelé. Az is lehet, h a köd miatt a fasorok mentén vadászott..... hirtelen meglátta a húst és rögtön megállt.
Vakszerencse.
Silent expóval sorozom...a köd nem segít, de azért lesznek éles képek...
Megpróbálja repülve felcsípni a húst, de okos módon..... rögzítettem...
Leszáll és rövid nézelődés után billegve indul a konc felé...
Nem tűnik idegesnek...a rétik jobban nézik az üveget...őt nem érdekelte...
Komótosan falatozni kezd...
Kimért mozdulatokkal tép...nem próbálja elvinni az ételt...
Én meg fotózom, ahogy tudom...
Persze...millió ugyan olyan képet csinálunk ilyenkor, de nem lehet abba hagyni...
Felkerül az 1,4x ező..
Majd a 2x-ező is...
Már portrém is van egy szirtisasról....
Úgy gondolom második, vagy harmadik teles madár lehet...se jeladó, se gyűrű...
Videókat is csináltam...hogyne csináltam volna...
Másfél óráig volt lent...a begyét totálisan megtömte...
Szajkók eltűntek, ölyvek nyomokban sem voltak, de még a rafinált varjak sem mertek károgni.
Gyönyörű madár...minden porcikája fennséges.
Jól lakott...
Kicsit arrébb sétál...
Fel fog szállni...készülök...
És ahogy jött, olyan elegánsan eltűnik a ködben.
Azon gondolkozok hány szerencsés láthatott  eddig hazánkban vad szirtit...??? teljes nyugalomban, közelről, másfél óráig...???
Nem tudok mit írni.
Mit is írhatnék???
Szirti sas.