2019. október 24., csütörtök

2019. 10. 08.

Érdekes dolog ez a barcogás.
Mintha játékszarvasok művelnék ezt a csoportos bulit...a gímek nászához képest inkább mókás dolog számomra.
Idén ismét lehetőségem volt beleszagolni a javába....
Pirkadatkor érek a helyszínre...fagypont alatt a hajnal...ebben a lágy őszben nem esik jól...
Cserkelésről nem beszélhetünk...rövid séta a barcogóhelyre és ennyi.
10 bika röfög a fák között...a teknők is jól látszódnak.
A szél keresztbe fúj, de nincs értelme mozgolódni, ugyanis mindenfelé dámok vannak..tuti meglát valamelyik.
Lehúzódom egy fa mellé és amelyik elém kerül, azt fotózom, videózom.
Íme a képek...kb 1 óra volt az aktív időszak...utána csend...








Egyébként láttam verekedést is, de fotózni nem lehetett...
Idén is érdekes volt...de egy alkalom azért kevés maradandót alkotni.
.......
.......
Hazai pályán sincs túl sok újdonság.
Levágtak már minden kukoricát, az őzek szürke bundában keresgélnek a száradt szárak között én meg a nyomukban járok...


Elkőkerülnek ismerős bakok...hihetetlen h az öregebbek is négyzetméterre ugyan ott vannak, mint tavasszal, mégse láttam őket egész nyáron...




A ragadozmadaras lesem valószínűleg nem fogom tudni használni idén... nem vágták le előtte a lucernát, nem lehet kilátni belőle...új terveket kell szőni, ha akarok valami szárnyas bestiát a cf-re rögzíteni....

2019. október 11., péntek

2019. 09. 27.

Úgy voltam, mint annak idején gróf Széchenyi Zsigmond, mikor várta, h végre meghívják Bellyre szarvasbika mustrára...én is vártam, de csaknem akart megcsörrenni a telefonom....pedig össze volt készítve kipróbált cserkelő ruhám...csak be kell dobni az autóba és indulhatnék is.
Közeledett szeptember vége és semmi...semmi a nagy bikák hazájából....
Kicsit elkényelmesedtem az elmúlt években...kegyes volt a sors...simogatott, de most pokróc oldalát mutatja felém.
Na sebaj...hát itt a Bükkben is vannak ám szarvasok és bőgni is szoktak...leginkább huszadika után...mostanság aktuális.
Elemlékeztetőül, aki nem jártas benne:
Felénk későn mozdul a szarvas és korán tér nyugovóra...leginkább sötéttől sötétig látható...vagyis nem látható...fotózni meg...áááá...hagyjuk.
Mégis belevágtam egy bükkös csavargásba...jöttek infók innen-onnan...miért is ne???? a legnemesebb vad szerelmi keringőjét nem ildomos kihagyni...még ilyen mostoha területen sem.
Így jött el 27.
Nem megyek hajnalban...annyira azért nem bízok a jó vadmozgásban...délután megyek...max sétálok egy jót, ha semmi sem mutatkozik.
Autóm hátrahagyva csinált úton sétálok az ismeretlen, dimbes-dombos terület felé. Fél 5 lehet...még látom az utolsó házakat, ha visszanézek.
Öblös bőgés vágja szét a csendet.....micsoda????és nincs is messze....
Leülök és hallgatózok...balról is nyekereg valami, a domb tetejéről is jönnek hangok és az előző bika is ütemesen mondja a magáét...a legmélyebb irányába indulok...
Sűrű ligeterdő széléről jön a hang...
Közel van....... rányekkenek tehénhangon...hallom, h elindul, de nem látok semmit...sűrű gazos van előttem is...
Megint bőg, de már egyértelműen kint van az erdőből...te jó ég....
Az órámra nézek...még 5 sincs...micsoda?????...felhős idő, szűrt fények...ideális.
Nem merek tehenet imitálni...várok...
Mintha kicsit oldalról jönne most a hang...átlesek valahogy a zöldön és észreveszem a barna testet...éppen veri a növényzetet...gyorsan szökkenek 5 métert jobbra...hogy tiszta terepen legyek...
Most már rányekkenek megint..és láss csodát..visszafordul és bőg...értitek...a Bükkben...nappal.
Jön vissza a hangra...bőgve...szerencsémre félkörben...
Beáll a sűrűbe és ott hangoskodik tovább...
Közelebb megyek...vágatlan...úr isten, de jó...
Keresek egy nyitottabb folyosót és várok...csak elém sétál valamikor...
 Minden kívánságom így teljesüljön:)
Az expót már hallja...sétálva távolodna tőlem, de a tehénhang nagyon működik...
Nem is figyeltem magam mögé...csak a zörgést hallom...
A népes hölgykoszorú és a csapatbika közé kerültem...hát ezért fordul mindig vissza.
Elviszik a bikát, de hagynak egy jelenetet emlékül.
Azon morfondírozok autóm felé, h ez mégis hogy lehet....
De nem tudok gondolataimba mélyedni, ugyanis a hajlatból kiérve ez a látvány fogad.

Elfogyott a világosság...de ide vissza kell jönnöm.
Nem is várok túl sokáig a következő alkalomra...
Ott ülök lesben, ahol ezt a bikát láttam...a közelében...
Először spíszerek jönnek elő...

Aztán egy kicsit idősebb korosztályból ketten is...

Na ezt már nem tűrte a csapatbika és bőgve jött elő erőt demonstrálni...
Nem nagyon bőgött már...vége felé jár a szarvasnász...
Ahogy az lcd-n nézem...ez nem az a bika, ami múltkor a tehenekkel volt...ez az én visszafordulós, portréra besétálós bikám....úgy látszik elzavarta az itteni háremurat...végülis a közelben lakott...
Néztem még egy darabig...fennséges pillanatok voltak...
Ahogy jött az alkony fáradtan ballagott vissza tanyájára én pedig elloptam az utolsó pillanatot egy bükki történet végéből...

2019. augusztus 29., csütörtök

2019. 08. 06-07.

Ahogy írtam az előző posztban...
A tegnapi helytől indulok tovább sípolni. A kaszálót lucernacsíkok és erdősávok ölelik. Minden szempontból ideális.
Az első 3 helyen nincs mozgás...
Kilesek egy távolabbi tarlóra. Őzek vannak kint. Fekszenek, csipegetnek.
A fények szépen esnek mire a közelükbe ügyeskedem magam...
Gidák, suták és egy bak...
Nameg a közben megérkező zivatar....
Átszáguld a táj felett, rendesen jól esett...
A patásokat nem zavarja, újra aktívak... az eső utáni fények mindig csodásak.
Megpróbálom elhívni a bakot...
 Egész jól eljött :)
Imádom ezeket az őszinte portrékat...
Nem messze innen suta legel...nem látok bakot vele...gidát fújok inkább...
A fiatal suta elindul és akkor veszem észre, h bak is jön utána, amit eddig egy bála miatt nem vettem észre...
 Sokáig nézzük egymást, aztán elkanyarodik balra...a bak nyomban utána...
Hosszú lucernásnak messze még a vége...lehetnek meglepetések, épp ezért a vége előtt megfogom szarusípom...
Az eredmény hamar megmutatkozik...
Figyelnek, aztán visszafekszenek  a nedves lucernába...nem is piszkálódom tovább.
Lesz még alkalom máshol, jó mozgás van.
Vissza az előző rétre, csak a másik oldalról közelítek,
Nyári zápor illata terjeng, a távolodó, morcos felhők alá besüt a nap...ciripel a mező, seregélyek húznak át felettem....a sípszó rendesen belehasít ebbe az idillbe...
Hoppá-hoppá ...bak ugrál felém...az erdőből jön...
És rögtön utána egy másik is érkezik....
Na modom...itt lehet valami izgalmas....
Hát nem lett...a hátsó az elsőnél is kisebb volt és nem mert közelebb jönni....
Komolyan mondom...3x körbeszaladt rajtam...visszafordult, riasztott, elszaladt, visszajött...nagyon élveztem...
Alig kukucskált a fény a hrizont fölött, mikor utolsó helyemhez érkeztem...
Gyönyörű, virágos réten hajtotta a sutát egy nagyobb bak a minap....reméltem, h itt  lesznek még...
Messziről kiszúrtam, h a legjobb helyen fekszenek...
Közelebb mentem és nyomtam egy strófát...
Az öreg felpattant és sokáig figyelt...hol felém, hol a fekvő sutájára...aztán visszafeküdt...
Én meg nagy kerülővel indultam haza....
....
....
Másnap délután a forróság nem szűnik.
Leülök egy árnyékos bokorsor tövébe és figyelem a placcot.
Nincs mozgás egy órán keresztül....megyek egy lassú kört....hátha...
Az egyik cickafarkos rengetegben őz bókol magányosan...
Bak...nagyon kivan...rögtön megismerem...az érdekes agancsú fekszik itt.
Odakúszok...a növényzet sokat segít...
Le van üzekedve, az tisztán látszik...Megvárom , míg bebiceg tanyájára...
Megfordulok és másik irányba indulnék, mikor újabb bak baktat át a töltésen és lefekszik a napsütötte rétre...
 Közelebb kúszok...viszonylag rossz a pozícióm, de ő is fáradt...alszik és vakarózik leginkább.
Idilli a látvány...sejtése sincs, h milyen közelről figyelem.
Indulna...ráhívok...huhhh...rögtön felélénkül...
Körbeszaladgál...amikor nincs takarás és látni kellene a sutát, mindig ezt teszik...
Szelet kap....elillan...
Indulok haza...meglepetésemre páros vonatozik elő az alkonyi fényekben...lekuporodok...
Tesznek pár kört, aztán eltűnnek a takarásban...
A mai nap korántsem volt már olyan heves...
Elkönyvelem magamban, h lassan lehúzzák a rólót kedvenc patásaim...az elmúlt egy hét erősre sikeredett, nincs okom panaszra.
Végszóra találkozok a nagy bakkal...immáron suta nélkül...
Elnézem, ahogy lassan sétál erdei lakja felé...nem űzi már az üzekedés szenvedélye....