2016. szeptember 26., hétfő

2016. 09. 25.

Ezek az ősz eleji délutánok fantasztikusak...
Minimális szél, simogató sugarak, némi szín a leveleken...vétek ilyenkor otthon ülni...
Első utam az őztetemhez vezetett...
Alakul szépen az állaga...
Érdemes összevetni az előzőekkel...
Van egy hely, ahová mindig szívesen megyek ki...
Nagy lucernatábla terpeszkedik 4 fasor között...őzmágnes egy ilyen terület...
Kilesek az egyik oldalból...
Térdig érő már a lucerna...na ez tele lesz őzzel...
Nemcsak kajálni járnak rá, nagy részük benne is fekszik....csak meg kell őket találni...
Messziről villan szemembe egy fehér ágvég...
Fiatal bak lazsál előttem ....100 méterre lehet...
Különösebb erőfeszítés nélkül a közelébe sétálok...nesztelenül, úgy 15 méterre ülök le...a háta mögött vagyok..
Nem variálok...megvárom míg önszántából felkel...
Kivételesen tripodot is vittem...
Így ülök fél órája....
1 órája.....
másfél órája.....ne mozdul...alszik...
Tarkómon hűs fuvallat szalad végig...ajjajjj...fordult egyet az áramlás....
A fiatal bak sajna.....ennyit hagyott magából...
Ez az a fajta elindulás, mikor még a fejét se dugja ki a takarásból...csak kilő...
Na mindegy...
Közben a keresőben egy másik patás is be bevillant..egy suta...egyedül....hol felállt, hol visszafeküdt...
Csak megpróbálom, ha már itt van...tetszene az elképzelt fotó háttere...szeretem a szálerdős környezetet....
Lassan közelítek...a fülek felém fordulnak...ooóóóó...
És már talpon is van...
Videó a sutáról
Ennek annyi...azt gondoltam...vagy mégsem...gyorsan feltekerem a 2x-t.
Szaglászik, de közelít...
Semmi extra, de azért örülök ennek a bizalmas sutának...
Ismét bolond szél fúj...lelepleződtem...
A délután krónikájához tartozik, h ismét láttam az augusztusban behívott mutatós bakot...
Megvan honnan jár ki a lucernára...
Róla van szó....
Beültem az erdőbe, hátha a váltón elcsípek valamit, de mára ennyi jutott...

2016. szeptember 16., péntek

2016. 09. 10.

Szeptember van...
Tudjuk mit jelent ez....
Megfogadtam a tavalyi, csúfos szerencsétlenkedés után, h nem erőltetem, ami nem megy...
De újra és újra menni kell...kár részletezni....
.....
.....
A Mátra és a Bükk nem éppen legendás bikáiról híres....de egyszer nekem is lehet szerencsém...
Meleg van....
Bőgés mindenfelé...
Befúrom magam a sűrű bozótosba... a bika tovább ordít...halk vagyok....még pár méter és a nadrágszaggató növényzet kinyílik...micsoda szálerdő van előttem....és ott mozdul a koronás...
Köpni-nyelni alig tudok...egy hitványabbat üldöz...a hitvány erősen idézőjeles....
Eltűnik előlem minden...
Messziről hoz a fuvallat egy újabb öblös hangot...
Rohanás arra...
A fények erősen esnek, de van még esélyem utolérni a hangoskodót...
Kilesek az erdőből...rét bontakozik előttem...és ott ballag ő.
Elfelé megy.... rányekkentek tehénül...
Megáll-fordul és megtörténik...
Elképesztő....
Ezt nem lehet szavakba önteni...
Majdnem megkönnyezem a pillanatot...na jó, nem :)...de a sok adrenalin és endorfin azért teszi a dolgát...
..........
..........
Lemegy a Nap...
Rét szélére álcázok be...hátha kijön valami...
Növendékróka ugrál elém...
Nyúlhúsra fáj a foga...
Örültem volna én is, ha összejön neki...de ahhoz még nagyon kezdő...
Inkább leül és nézelődik...
Cincogok kicsit...érdekli...közelebb oldalaz...
Hasalok, fészkelődök...nem tetszik a környezet, mígnem a rudi megoldja a szituációt...
Uncropped....
Alig van már értékelhető foton a réten...csendben ülök...szépen zeng az erdő, az alkonyi égbolt csodás...
Egy harcos mindig-mindig közelebbről harsog...isot feltekerem...stabilizátor bekapcsolva..lenyomom a gépet rendesen...
Bikaszag járja át a levegőt mikor végre előttem áll...
Ez a kép a 7d+2,8/300 combó határait feszegeti, sőt...
de megvan és ez azért nem mindegy....
.........
.........
Még nincs vége a szeptembernek és
egyszer nekem is lehet szerencsém:)

2016. augusztus 30., kedd

2016. 08. 12.

Abba kellett hagynom kedvenc fotós időszakom dokumentálását.
Annyira tetszett Szlovénia, h vissza kellett mennem....nem ragozom...itt egy kép.
Sajgott a lelkem, h őzeimet a leghevesebb időszakban hagytam ott, így egyértelmű volt a folytatás.
Verőfényes napsütésben lendülök be az erdőbe...
A talált bak felé indulok....
Nem is említettem, h utoljára találtunk egy elpusztult bakot...egészen frissen....
És most ismét ránéztem, mi változott eddig...hááát...fogyogat...
A rét túlsó oldalán bakforma patás szaglászik...leülök és ráhívok...
Iramban közeledik...
Már vertikális helyzetben van a gép...nem is pazarolom az expókat, annyira tuti a siker...
Hoppá....hoppá...a keresőben fordul a bak...
Balra sandítva látom, h kiugrik egy másik a bozótból...húúúha
Egy jóval kisebb bak, mégis simán elkergeti ezt az élete delén járó harcost...
A nagy rohanás gyorsan véget ér...a győztes visszatér...különös...
A magabiztos fellépés eredménye a siker.
A nagy keszekuszaságban észre sem veszem, h egy harmadik bak is megérkezett a helyszínre...
Nem mer közelebb jönni....
Tovább cserkelek...egyre jobb a fény...
300 métert megyek feljebb...és suta hanggal operálok...
El sem hiszem, mikor az előző nagy bak feltápászkodik a rét másik szegletében...
Jó messze van...
Érdekes módon elindul felém, de 50 méter után inkább a közeli erdőt veszi célba...
Nem hagyhatom ennyiben....sprintelek utána vagy 100 métert...lehasalok és szólítom...
Ezt már szeretem...érdekli a dolog:)
Most lassan jön, de nem bánom....
Kabát alól hívogatom....hasalok, takarás zéró...
A szelem nem a legjobb, eddig szerencsém van...
Már az előbb is ismerős volt a bak, így otthon megkerestem az archívumból a tavalyi fotóját...
Jajj, de szeretem, mikor ugyan azt a bakot látom, ismét üzekedésben.
A szél gyorsan felbontja rövid kapcsolatunkat...gyorsan tovább az árok másik oldalára.
.....
.....
Ahogy kidugom a fejem párost veszek észre , igencsak meghitt hangulatban..
Közelebb csalom magam, de takarásom itt sincs...
Biztos vagyok a borításban, ezért akarok minél közelebb lenni...
Ez a 4 .borítás idén, ami előttem zajlik, talán e képpel vagyok a legjobban megelégedve..
A légyott után persze rögtön feltűnik nekik az a nagy zöld kupac, ami én vagyok...jól meg is néznek, de a szelem hibátlan.
A suta persze elviszi a bakot a maga módján....én meg nem zavarom őket...
A fények már a horizont mögül érkeznek.
Egy utolsó hívás még belefér...annyira jó helyen vagyok...
Ő érkezett...nem láthatott meg, mégsem jött közelebb...dörzsölt legény az ilyen...
........
........
Az utolsó nap köszöntött rám az idei hívási szezonban...
Mivel a tegnapi területen sok érdeklődő bakba futottam, így ismét oda mentem...
Mozgást veszek észre egy fasor szélében... páros múlatja ott az estét...
Közelre lopózok és megpróbálom a bakot közelebb csalogatni...yesss...
Persze a suta ezt nem nézi jó szemmel és kezdődik a huzavona...
Először hormonbombát vet be...
Nem hagyom magam, cifrázom a szerelmes szavakat...siker, mégis eljön.
Sajnos ismét rá kellett jönnöm, h nem versenyezhetek egy élő és eleven sutával...
A tuti fegyvert veti be, amit idén többször tapasztaltam...
Mindegy minden alapon hívok tovább...
Annyira jó színek vannak már...
A bakot továbbra is érdekli a fantomsuta...
Mostmár könnyebb szívvel közelít...
Ez a tegnapi bak, ami a nagyot simán elzavarta...
Fotózom minden hogy...jönnek a portrék...
És ekkor.....
A féltékeny suta ismét közbelép....
Ilyen az alapos feleség...nem hagy esélyt semmilyen kitekingetésre:))
......
.....
Horizonton a Nap...hívok egy utolsót...
És még mindig jön bak...messziről látom, h járt erre tegnap...
Az irány tökéletes...bele fog gyalogolni a sárgába....:)))
Nagyon közel  jön...érdekes egy bak, nem vagyok biztos a korosztályban...
Elégedetten tápászkodok fel...
Sokat kaptam ettől a szezontól...nem is szorgalmazom a holnapot...
Így sem tudom mikorra végzek a sok kép utómunkájával....
Látjátok.....mostanra:)


2016. augusztus 24., szerda

2016. 08. 07.

Vasárnap délutánra bejelentkezett Zsolti egy kis fotózásra.
 Könnyen mondok igent a társaságára...mindig beletrafál a közepébe...és különben is szívesen látom:)
Hamarabb indulunk a szokottnál...kicsit körbeautózzuk a helyeket...
Mindenfelé kutyamód futkosó bakok kerülnek a látótérbe....hát igen...ez már a dereka...
Kocsi leállít....
A távolban vörös folt üget ki a napraforgóból, aztán üget vissza...és ezt párszor megismétli....
Na ilyen egy szerelemittas kereső bak....
Futás a közeli bálához és már számban is a síp...
Zsolti kissé lemarad...mondata is utólag, h nem sportolni érkezett....
Az első hangokra már vágódik is elő és úgy jön, ahogy a könyvben meg van írva...
Záporoznak a sorozatok...
A kis bak megállás nélkül teker felénk. Nem követem, nehogy elzavarjam a mozgással....
Mint írtam Zs lemaradt....ennek köszönhetem ezt a werket:)
Na, ma nem fogunk üres kártyával haza menni...
Gyorsan vissza az autóba és indulás...
A következő tarlón fekvő párost veszünk észre...
Zsolti közelebb csúszik én meg  a háttérből fel akarom állítani a bakot...
Fel is tápászkodik..látván ezt a sutája, akcióba kezd...
Szépen, illegetve magát elindul a másik irányba...
A bak hezitál, jönne is meg nem is...
Erre a suta előhúzza  a piros ászt...ezzel nem lehet versenyezni...
Elsétálnak, mi is megyünk....
Jöttünkben 2 magányos bakot is megzavartunk, gondoltam most meghívom őket...úgyis ott lesznek a közeli kukoricában, végül is már eltelt fél óra.
Az első bakot gyorsan kiperdítem a beváltás helyénél....hirtelen jön...le se tudom fotózni...
Kicsit feljebb sétálunk.....
A második is kinéz, nagy óvatosan...tart egy nagyobbtól...
Végül addig csavarom, h oldalazva elindul...
Bejön szél alá, a vágtája meglehet még....

Ő sem az a kapitális, agg bak...viszont 2/2 beugrott...
.........
........
Kocsiba be...
műúton vézna rudi ücsörög...akárhogy cincogok, nem mozdul..hagyjuk
A nagy rétre tartunk...előre dörzsölöm a tenyerem....
Láunk ugyan őzeket, de mindenhol párosan vannak...a bakok meg nem jönnek el....
A fény lassan vízszintesen szóródik....és egy újabb páros piszmog előttünk....
100 méterre lehetnek, kicsit lopunk a távolságon....
Már kezdenék a hívásba, mikor kereső bak jelenik meg a párostól nem messze...
Gyorsan hívok....a magányos harcos kirongyol a gazcsíkból
Meglátja a sutát és rohan oda,  a suta bakja viszont fogadja a jövevényt....óriási jelenet körvonalazódik....naplementében...messze vannak, de csak ámulunk.

A sutás bak jóval gyengébb...2 összeugrás után gyorsan kereket old és pont felénk....
Annyira nyomom, h a kártya puffer tárja megtelik...vááááá
Szörnyű érzés, h nem hallom a tükörcsapódások hangját....ezek meg rohannak pont hozzánk...
Még szerencse, h a legjobbkor éppen maradt tartalék a tárban...:)))
Jajjjj, de régen hajtok valami hasonló bakos tutiságra....:)))
Az erősebb észrevesz minket és egyből elkanyarodik, a másik megáll...nem érti mi van...
Fél perc bámészkodás után visszakocog elvesztett sutájához, mintha mi sem történt volna....
Ugyan azon az útvonalon halad visszafelé, egészen közel mellettünk...hallani a szuszogását...
A nyugvó nap előtt indul keresztbe...alig látok, vakít rendesen....
A sutának már sok ez a nagy jövés menés...
Elindul az erdő felé, de a visszatérő hevesen hajtani kezdi...tisztára kezünkre játszik ez a lelkes bak.
Kiszaladnak  a jó fényekből....
Ülünk a zsenge réten és a látottak hatása alatt vagyunk...elképesztő volt.
Otthon mesélem, hogy ez a Zsolti mindig beletrafál a javába:)))
......
......
Ez ma a jackpot volt...