2018. augusztus 11., szombat

2018. 08. 11.

Az üzekedés kivonata következik...az első rész...
Az elmúlt hetekben szaharai levegő telepedett le fölénk...sokan mondják, h az őznászt ez pozitívan befolyásolja...lehet, h így, de a fotózást meg negatívan...
Későn mozdulnak, hamar elfáradnak, a levegő remeg a felszálló párától, szóval nem ideális ez.
Én 29-én kezdtem hívogatni...rögtön szép bak sétált elém a napraforgóból...érdekelte a hang, de óvatos is volt...
Aztán egy lelkes fiatalabb szaladt rám...ez már úgy jött, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Semmi hezitálás, villámgyors galopp...és már meg is érkezett...
Végül-az utolsó helyszínen- egy ennél is fiatalabb lopakodott a hangok irányába... látszott rajta, h nagyon nem akar komolyabb bakkal összefutni...
A következő napon egy gida kerül elém valahogy..
Percekig bámul, majd beugrik a magas fűbe.
Talpon maradt, silány gabona szélén fújok újra...
Visszarakott bakfej emelkedik rögtön... figyel, de nem felém...
Ugyanis egy másik is érkezett...pont szemből...
 Csetepaté nem alakult ki...a kisebb felmérte lehetőségeit és elszelelt...
Az autóm felé-erős szürkületben- még két gombos bak beugrott...most kezdődik az élet, csak már nincs fény.
A gátról kémlelve legelésző bakot veszek észre...favorit nálam az a rét...autómban már a holnapi napot tervezgetem,célkeresztben ezzal a bakkal.
Szóval másnap délután a virágos rét szélén cserkelek.
A szelem 50 %-os, de ha ott fekszik a bak, ahol sejtem, akkor nem lesz gond.
Hét óra, ideje hívni...de semmi nem mozdul...és így megy ez a továbbiakban is.
Kockáztatnom kell, így tovább megyek 50 métert és megint szól a sutahang...
A kis bak rögtön felpattan a töltés széléből és futva indul felém...ez megint egy olyan tapasztalat, h hiába van hallótávolságra a bak, ha nem jó helyről hívjuk...nem fog beugrani...
Valamelyik délután Gábor jött fotózni...
Kedvenc rétemen kezdünk...
Páros kocog elénk...a bak aktívan hajt...
 Borítani is próbál...még nem az igazi.
Többször elénk kerülnek, úgy látszik ez a fő helyük....
Tovább megyünk...de ketté válunk...
A rét másik részét két oldalról közelítjük meg...
Kis bakot fotózgatok....csak ő jött a hívásra.
Hopp, de egy másik is kivált az erdőből...
Hívok, de nem felém jön...elindulok hát utána...
Hallom, h Gábor is hívja...innentől már csak azt dokumentálom...
A nap még tartogatott egy eseményt.
Érett bak töltötte az idejét sutájával egy lucernacsíkon...
Nem figyeltek ránk-sajnos a hangokra sem-de viszonylag közel tudtunk menni...
Itt sem jött össze a borítás...
 Majdnem elfelejtettem, h találkoztunk egy bakkal, amiről itthon derítettem ki, h egy éve már ismerem...
Folyt.köv....


2018. július 24., kedd

2018. 07. 20.

Bakok.
Ennek van itt az ideje....
Bár nálam szinte mindig ennek van az ideje...
Szóval kijárogatok esténként...egyre később jönnek elő.
Ez azért már sejtet valamit....egyik este két bak fordult egymásnak...fészbukra fel is tettem egy videót róluk...a feszültség napról napra fokozódik.
Egyik lucernára korosabb bak jár ki...volt már h jó távolságra lépett ki a napraforgóból...sajnos a terület adottsága nem a legjobb...nem könnyű itt jó fotót csinálni.
Nem láttam már napok óta...
Egyik esti cserkelés közben vettem észre ezt a bakot....épp lefeküdt...csak meg kellett várnom míg felkel...fiatal állat...a tekintete is olyan...
Maradt azért érdekesség erre a posztra is...
Fiatal bak ugrott elő egyik este falatozni...sok volt a szúnyog, mégis úgy éreztem, h kicsit sokat rázza a fejét...így hát közelebb mentem hozzá...
A látvány döbbenetes volt...
Nem tudom mi történhetett vele...

Szóltam a vadőrnek, h váltsa meg a szenvedéseitől, de nem látta...én azóta kétszer is...
Elég sovány...így nem is lehet enni, az biztos.
....
....
Van azért komolyabb korosztályú és méretű bak is a környéken...
Arra is sokat ültem ki, de az már a" minden hájjal megkent" csoport tagja...
Egyik este mégis meglestem nádfoltos tanyáján...
Örömömbe kis hiányérzet merül, de nem vészesen...nehéz ezt a korosztályt fotózni...
Jó bak, de még jobb lesz 2 év múlva...
A sípra nincs mozgás...a suták eddig jól reagáltak, a bakok kb egy fejfordítással...
Az ismert kis bak is csak feltápászkodott a lucernából, de aztán gyorsan vissza is feküdt...
Nálam nincs még itt az ideje a mókának...

2018. július 9., hétfő

2018. 07. 09.

Szőkülnek a kalászok, sőt néhol kombájnok járják a határt.
Nincs kedvem már a szűk lesben gubbasztani. A kis szalakóták hálátlan alanyként hagyják magára biztonságos odújukat és velük a fotóst is.
Meg idén amúgy sem voltam túlságosan motivált...ez is bizonyítja, h néha változtatni kell.
A nyárestéket viszont minden mennyiségben kihasználom. Földöntúli a nyugalom a határban, az se baj, ha nem látok semmit...de ez nagyon ritka...csak tudni kell mit keresünk.
Én ugye általában őzeket...
Július közepére odaáig jutottam, h nemcsak a bakokat ismerem már messziről fel, de már azt is tudom melyik mikor és hol kel fel esti sétájára indulván.
A suták hamarabb mozdulnak...rendszerint már lábon vannak mikorra kiérek...


Van, h közelre oda tudok ügyeskedni...
..
Van, h a legjobb fényekben találkozok velük...
 Van, h kiállnak elém a bálás rétre szemlélődni...
A bakok..na az már érdekesebb kérdés...
Egy öreg szivart figyelek már jó ideje...19:50 +- 2 perc...ekkor szokta kidugni agancsát a kalászok közül. Ezután 10 percig csak lokátorozik...mozog a füle, de egy lépést se tenne semerre...
Általában így látom meg...egy szobányi területen....
Volt, h a tanyájához cserkeltem....találgattam merre fekhet...erre köhintett kettőt a gabonából és máris tudtam hová fordítsam az optikát.
Gyönyörű bak, bár ez a csupasz agancs nem tetszik mindenkinek.
..........
..........
Lakik a szomszédjában egy fiatal legény....mondanom sem kell, h vele is rendszeresen találkozok...
Jól elvan a főnök mellett...nem ijedős fajta..
Vannak más bakok is...előkerülnek, máskor nyomukat se találom...
Jó kondiban vannak az őzek, jó ez a nyár nekik is...és már virágzik a napraforgó....
Még júniusban elindultam egy rapid fotós versenyen...szeretem mikor nem lehet módosítani, még vágással sem egy képen...na ide csak ilyeneket lehetett nevezni...ja és persze aznap kellett készülnie a fotónak...ez a jelenet a zsűrinek is tetszett...
Aztán a Madártávlat címlapjára is a nagykócsagom került...még ma is tisztán emlékszem arra a forró délutánra, mikor azt a varázslatot átélhettem az úszólesben...
Egyébként ez a kép sikeresen szerepelt egy rangos, francia madárfotós-pályázaton is még tavasszal...nem rossz érzés Markus Varesvuo-val, vagy éppen Máté Bencével egy magazinban és egy kiállításon szerepelni egy ilyen kaliberű pályázat után...