2018. május 22., kedd

2018. 05. 01.

Ebben a posztban olyan madarakról lesz szó, amik nem adják olyan könnyen magukat.
Utánuk kell járni, be kell csapni féltékeny természetüket...
Elsőként a fészekparazita....a kakukk...
Elég szeszélyes madár...
Fix lesből fotózni hiába is próbálkozik az ember...bár tavaly sikerrel jártam...jó nagy mákom volt.
Idén más stratégiát választottam.
Kerestem egy alkalmas domboldalt...fontos a növényzet magassága...az se baj, ha van valami tó, vagy nádas a közelben...és persze az se baj, ha szólnak a kakukkok.
Széklest ki, állvány, hangszóró és izgalmas várakozás...
Az első alkalommal egyből bejött 3 madár...
Úgy látszik az időt és a helyet is jól belőttem..
Jött egy rutintalan hím...ő nem is mert kakukkolni...
Aztán nagy sunggal megjött egy domináns hím...
Óriási műsort csapott...csináltam egy jó videót is róla...
Végül pedig beesett egy újabb érdeklődő...már napnyugta után...
Nagy élmény és jó szórakozás áprilisi estéken kakukkot édesgetni optikánk elé.
Nem lehet megunni.
.......
.......
A másik madarat is inkább hallani lehet, mintsem látni.
Terepszínű....nyaktekercs...
Szintén székles kell hozzá és egy elhagyatott szőlős- gyümölcsös...
Egy ilyen korhű karóra akartam meghívni ezt a kis madarat,....
Persze minden nem jöhet össze...
Egy birsalmafát választott helyette....de végül róla is lett pár fotó és egy pofás videó...
Nem foglalkoztam az egész dologgal 5 alkalomnál többet, mégis minden percét élveztem.
Jövőre ugyanitt...ugyanekkor...

2018. május 7., hétfő

2018. 04. 26.

Volt egy nagy bak tavaly a fasorban.
Viszonylag későn-augusztus közepén- vettem észre.
Virgonc sutával mozgott, párszor alaposan meg tudtam nézni.
Fiatal, erőtől duzzadó, magas hatos volt...jó sötétre fenve.
Nagyon meg akartam keresni, így rászántam pár délutánt....
Tanyája felé tartva barkás úrfit veszek észre...csipeget a fűben...
Észrevett, de az 1000 mm nagy királyság ám...olyan messze voltam, h simán rám se hederített. Szerintem őz lehettem a szemében, így elindult megnézni...
Fordítottam vertikálba a gépet...de a keresőben látom, h balra kapja a fejét...
Kilesek a váz mögül...
Hoppá...hoppá...felkeltette az addig csendben pihenő nagy hatost...az agancsformáról rögtön látom, h a keresett bakról van szó.
Lassan átfordulok a monopoddal...az meg elindul a kis bak felé...azaz felém is...
Hallom, ahogy súrolódik a búza szőrén...lapulok és néha kattintok...
Tuti, h elhajtja...de azért próbálom lekövetni...hát nem sikerült...esélyem se volt rögzíteni ilyen közelről, de egy kis legelés után ismét irányomba indul...hát nem semmi élmény ilyenkor a fűben lapulni...
Mellé tettem a tavalyi portréját...egyértelmű...
Két suta is volt a közelben...már gyanús voltam, de nem mentek el csak riasztani kezdtek...
Az utolsó képet is így csináltam róluk..
Beugrottam az erdősávba...had menjenek...nem bántam már...
Ahogy egyenesedek a zöldből, mintha jobbra is mozdulna valami...köztünk van egy kis töltést, aminek a fedezékében gyorsan közelebb megyek...
Kikúszok a tetejére...és ez a látvány fogad..ejj, de örülök.
Gyönyörködöm benne, aztán ő is elfekszik...
A kocsi felé sétálva kis bakot zavarok fel...
Nicsak...ő feküdt múltkor az úton...csak még barkában...akit érdekel nyugodtan olvasson vissza.
.....
.....
Estefelé sem bírtam a fenekemen maradni...
Lucernatábla volt a cél...
Nem csalódtam...volt mozgás rendesen...
A végén volt idő a repcére is....bár a fény már elfogyott...
Szerencsére találtam benne bakot...
Elégedetten ballagok hazafelé...hiába...az őzekben nem lehet csalódni...

2018. április 27., péntek

2018. 04. 15.-04.22.

A tavasz gyönyörű.
A tavaszt mindig várjuk.
A tavasz mindig az új kezdete...és...
Mostanában a tavasz rövid...igen rövid.
Ahogy a repce állt 1 hete, esküdni mertem volna, h nem lesz virágzás áprilisban....hát nagyot tévedtem...
És ha már így van...igyekezni kell a bakokat kisebb takarásban utolérni.
Az első alkalommal délután indulok.
Több hektár repce a cél...már virágzik, de csak most kezdte...
Egy kis bak kel fel előlem,  nem sietős neki...
Hosszas vizsgálat után ítél zavarónak...ellibben torony iránt...
Erősen hull a szőre már...
Tudom, h van itt egy érdekes hatos...őt keresném...
Egy újabb bak mozog a közelemben, gyorsan exponálok, de lefekszik...érzésre próbálok pozícióba kerülni...és én is leülök.
Gondoltam, h nem lesz rövid a várakozás, de két órára azért nem számítottam.
Billegetőkkel ütöm el a perceket...
A semmiből két suta feje fúrja ki magát a növényzetből...felém jönnek és a nyomukban lépdel a keresett bak...így már más a leányzó fekvése...
Nem is teszek semmit...bevárom az agancsost...
 Egész jól idejött...érdekes az a "buborék" a szárvégen..
Úgy hagyom ott őket, h neszem se vették...
............
............
A víz is izgatja a fantáziám...
Nézem a régebbi képeket, ilyenkor már kislibákat is fotóztam...muszáj hát kifeküdni valamelyik hajnalban.
A békakórus fáradhatatlan...sőt éjjel tán jobban belefeledkeznek...
Lesz némi pára is...ezt már a lesben fekve állapítom meg...
Érzem, h nem jöttem hiába...
Még sötétben böjti páros érkezik elém.
Nincs értelme fotózni...várok...jönnek még úgy is...
Itt már van derengés...
Ahogy a napkelte eléri a vízfelszínt bütykös hattyú érkezik...
Mesebeli látvány ahogy ebben a fényben és környezetben tollászkodni kezd...
1000 mm-rel ugyan ez az 5 perc...egész más....
Úszkál és fürdik...ilyenkor a többi madár eltűnik...
Közben a böjtik megint megjönnek...a hajnali fény kezd foszlani...

Gyönyörű ez a kis réce...csupa látnivaló...
Lássuk a részleteket...
Hirtelen cigányréce páros bújik elő a nádasból...
Nem maradnak sokáig,de nem is kell...
A szárcsákról eddig nem beszéltem...hát...továbbra sem bírnak magukkal...
A tőkések is megjelennek végszóra...érdekesen néznek ki ebben a fényben....
A fotózás végére brh hím ül ki tollászkodni a nád fölé...
Elégedetten dobom be a babzsákom az autóba...éreztem én, h jó nap lesz a mai.
Hazafelé belopok még egy peckes kakast...
És a nap korántsem ért véget...
Az alkony ismét odakint talál...
Jól spekuláltam...domináns bak mutatja meg magát...
Csak nézem ebben a simogató narancsban...
Valahogy így képzelem el a "sikeres" fotós napokat...


2018. április 17., kedd

2018. 03. 31.-04. 01.

A tél végre visszavonulót fújt...
Egy kevésbé hideg délután indultam utamra...
Nagy sár van mindenfelé, igyekszem a műúttól nem túl távol leparkolni a kocsit.
Fasorban araszolok előre, itt mindig van látnivaló.
Szerintem 100 métert sem megyek, de máris kiáll elém egy ígéretes hatos...még barkában.
Azon gondolkozom miért nem látok letisztított bakot semerre...ilyenkor azért lenni kéne már...biztosan van is...
Magányos sutát lepek meg az egyik szántáson.
Bekúszok a közelébe...erre megfordul és szépen lefekszik...
 Eléggé gyengének tűnik, vagy csak ennyire elbágyadt a tavaszi szélben.
Simán elalszik...
Otthagyom...visszakúszok a bokrosba...azért ezt nagy obival nem könnyű kivitelezni.
Meg is izzadok a műveletben.
100 métert megyek, de ismét megálljt parancsol a téma.
Nyuszi bóbiskol a kocsiúton...jó széllel a közelébe jutok..
Elhelyezkedem, kattingatok...
Erre felpattan és elindul felém...
Alig bírom követni...amiből egy közeli kerekedik...
Aztán egy még közelebbi....
Komor esőfelhők kúsztak fölém...veszem a nyúlcipőt és indulok.
Mire beülök és elteszem a telét már kopog is az eső a szélvédőn....
.....
.....
Másnap úszóles....
Jól esik bemászni a ringatózó lesbe...
Mindig izgalmas, h mit tartogat a pirkadat...a vízen sokkal kiszámíthatatlanabb minden.
Nahát ma a viharos szél annyira megnehezítette a fotózást, h abba is hagytam 8 körül...0 fotóval a kártyán...Az már most biztos, h sok a víz a pusztában is...jobban szétszóródtak a madarak...na majd később....
Kivergődök a mellcsizmában a nádfalon keresztül...kilesek a csalitos túloldalára, ahol sáros út kanyarog...
Nicsak...egy bakocska feküdt ki reggeli kérődzésre...
Kidugom a nagy obit mm-enként a vonalába és megvárom míg rám néz...
3-4 percet lessük egymást, mire feláll és riasztva körbeszalad....
Ha már ilyen jól megy a mellcsizmás fotózás a szárazon...újabb bakok után nézek.
Közeli fasorban láttam múltkor egy kis rudlit...arra tartok...
Becserkelek az egyik végén és méterenként pásztázom át a fák adta folyosókat.
Hopp.. egy suta feje tűnik fel...itt vannak...
Leülök és várom, h mi van még itt.
Fél óra múltán ácsingóznak fel...köztük egy félkész bakkal...


Gyanús vagyok nekik..elsunnyognak...
A víz mellett cserkelek...mindenféle réce indul előlem...


Már benne vagyok a délutánba, de kedvem töretlen.
Átgurulok a "cigányútra"...láttam itt egy érdekes bakfit.
Gombos lesz, ha lepucol majd egyszer...
Viszonylag gyorsan ráakadok...szántás mélyén pihent éppen....
Addig mozgok míg végre lesz olyan kíváncsi, h eljön megnézni.

Tényleg gyűszűnyi fejdísze van....
Később róka surran zsákmányával a gátkoronán...csak egy doku...mit vihet???
 Egy másik meg bedől a a cincogásnak....
Tartalmas volt ez a két nap...talán nekem ezek a lehetőségek a legszórakoztatóbbak...