2017. január 20., péntek

2017. 01. 18.

Amikor múlt hét péntek reggelén kinéztem az ablakon, azt láttam, h esik a hó...amikor kinéztem péntek este, láttam, h továbbra is esik...ez már valami...a lesezésben 100%-osan biztos voltam...mármint, hogy szombaton kiülök...
Hajnalban magamra kapkodom a ruhát és máris indulok....ahogy kinézek az ablakon rögtön feltűnik, h az égi áldás ugyan úgy érkezik, mint eddig....ez azért már érdekesebb így...már 30 centi hóval számolhatok....
Az én nyomom az első a főúton....
A határban is én vagyok az első....nem is kérdés...
A terepjáró szépen halad a friss porhóban, gyorsan kiérek....
A les felé érzem, h mennyi is esett eddig...sok...
Beetetek, befészkelem magam, elkezdem felszámolni a párát és nagyon bizakodom....
A világossal várnám a madarakat, de semmi nem érkezik....szó szerint semmi....
A hó pedig szakad tovább....
11-ig ülök tétlenül...kimászok....
Az történt, amire gondoltam...behavazódott a hús...így még az éles szemű ragadozók sem vehetik észre...csinálok egy werket az archívumnak...és ballagok az autó felé...
..........
..........

Nem hagy nyugodni ez a sok hó...
Egyik délután fehér álcaruhát öltök és őzezni indulok...
Könnyen megtalálom a rudlit....vagyis inkább a rudlikat...3-at látok magam előtt, azaz vagy 200 patást...
Lassan közelítek feléjük...a szembeszél erős, a hó alig ropog, a Nap mögülem tűz...a távolság 50 méterre olvad...a fejüket se fordítják felém...működik az álcám...
Ahogy közelebb érek, újabb őzek tűnnek fel az árokból...
Körbenézek...hoppá-hoppá...a túloldalon 3 őz lépdel felém.....
Gyorsan hasra vágom magam....az első átér az árkon...
A másik kettő is megérkezik...
3 bak...3 korosztályból...érdekes....
Az egyik lefekszik, a  legöregebb pedig szépen rám sétál...a silent expó nagyon nagyon jó az 5d III-ban...
 Erről a lépegető agancsról meg fogom ismerni nyáron is...
A fekvő alig látszik ki a hóból...
A legfiatalabb a hó alól kaparássza ki a repcét...nehéz idő ez az őzeknek...
Izgek mozgok kissé...próbálok minél kényelmesebben feküdni...
Nem ismernek fel, de azért messzebb folytatják a csipegetést...

Közben a távolabbi csapat is mozgolódásba kezd..fél 4 felé járhat a délután...
Kihasználom a távolságot és átosonok az árok másik oldalára...
Nem kell sokat kúsznom...ez a látvány fogad...és ez a 3 képes panó csak a harmada...
A két, öreg bakot egymás mellé téve elgondolkozom, h melyik lehet a korosabb...talán az első...
Érdekes, ahogy váltott lábbal kaparják el a havat ...módszeresen, állandó ismétlésszámmal...
......
......
Másnap hajnalban les volt betervezve, de a hófúvás átszervezte a programom....még sötétben, elakadt autón segítettem 40 perc hólapátolással...sajnos lehetetlen volt megközelíteni a lest, így visszamentem a patásokhoz...ugyan ott voltak, mint tegnap...nem mozognak sokat ilyenkor, inkább spórolnak az energiával...
Nem voltak érdekes fények, így nem maradtam sokáig...amúgy is bejött egy autó a nyomomon...minden arrébb ment ...
...........
...........
Piszkál nagyon, h itt a rég várt hó, erre egy fotót se tudtam még készíteni a lesből...
Másik irányból közelítettem meg a területet és röpke 25 perces hótaposás után végre megláttam az objektumot.
Mentemben találkoztam a szempapilómás bakkal...kutya baja, de egyedül volt...
Az erdősáv takarásából besurrantam, maradt még 5 órám a szürkületig....
Legalább az ölyveket megetetem, ha nem is tudok fotózni...
.......
.......
Ehhez képest úgy jöttek a húsra, mint a cinegék a magvakra...látszott, h mennyire hiányzott nekik a fehérje...nem is unatkoztam a továbbiakban...
Porzott a hó, repültek a tollak, emelkedtek a szárnyak, nyíltak a csőrök...mesés volt, de inkább beszéljenek a képek helyettem....






 A végére kiegyenesedett ez a nap is...nemhiába mondják...jó tett helyébe, jót várj....:)

2017. január 11., szerda

2017. 01. 07.

Szibériai klíma telepedett a tájra.
Valahogy engem nem zavar. Vágytam már erre az arcba markoló, tiszta hidegre...Amikor az ember szemébe rögtön könny szökik a mínuszoktól.
Szétnéztem a Mátrában.
A szurdok tovább jegesedett...már alig folyik valami, ha marad a hideg be fog fagyni a kis vízesés is.
Mellé tettem a múltkori fotót...a változás szembetűnő...
Szeretem ezeket a túrákat, de az igazi izgalmakat mégis a ragadozók adják...
Úgyhogy nem volt kérdés az újabb kiülés...
- 18- at mutat az autó hőmérője szombat hajnalban...hó az nem esett, de a hideg mardosó nélküle is.
Beülök...jégveremben érzem magam...
Azért a múltkori -10 hez képest a mai -18 lényegesen hidegebbnek érződik...
Beüzemelem a mécseseket....de így is alig akar olvadni a jégvirágos ablakom...
Fél órája vagyok bent és jön a pirkadat... alig látok ki...
Közelre csaliztam...portrézni akarok leginkább.
Minőségi fények vannak...most kicsit örülök, h nincs lent semmi...úgyse tudnám lefotózni.
8 után érkeznek az ölyvek...látom rajtuk, h fáznak...sosem egylábaztak még...ma igen...
A koreográfia a szokásos...
Két öreg madár rögtön táplálkozni kezd, de amúgy is egész nap uralják a teret..
A fiatalok meg ügyeskednek...több kevesebb sikerrel...
De ma a portrék érdekelnek...


Múltkor eltűnt a csali....rókára gyanakodtam először, de a mai reggel megadta a választ....

Kiszóltam a lesből...a kutyák gyorsan elsepertek...
10 körül kinézek az ablakon és látom, h beköröz egy fiatal rétisas a vetés fölé, aztán leül a fasorra.
Az álmos egyhangúság gyorsan elillan...
Az ölyveken is látom a bizonytalanságot...egyenek, vagy a sast lessék...érdekes...
Múlnak a percek, aztán az órák, de a réti nem jelentkezik...
Nem éhes...ki tudja...
Az egerész horda is visszatér a rendes kerékvágásba...



A délután végére bele nyugszom, h nem lesz ma sas...ez van...
A napot egy egészen közelivel zárom...600 mm, közelpont körül...
........
........
Másnap Zsolti barátom akart dacolni a szibériai hideggel...
Bízom benne, hogy szerencsével jár és addigra a sas is megéhezik...
A történet jól alakult...ugyanis vasárnap reggel megérkezett a les elé a 4.rétisas...ráadásul egy gyűrűs madár, amit sikerült beazonosítani...2015 májusában gyűrűzték a Hortobágyon...
Összeraktam az eddigi 4 fiatal rétit...olyan szépek így együtt :)

2017. január 1., vasárnap

2017. 01. 01.

December második felében sokat ültem lesben.
Volt minden...mármint az időjárás terén..hó, havas eső, köd, szikrázó napsütés, -10 celsius fok...szóval széles palettán láttam az élőhelyet...
Ütött róka és ütött mezei nyúl, sőt hal is akadt év vége felé, így az étel ellátás zökkenőmentes arcát mutatta...
Egy kis kivonat következik 2016 utolsó napjaiból...sas ebben az időszakban nem jelentkezett.
8-10 ölyv jelenléte állandó, néha szarkák és dolmányos varjak bukkanak fel...unatkozni nem lehet, de az állandóságot feldobhatná újra egy kóbor réti...


Videóztam is....
A sok lesezés közben többször felmásztam a ködhatár fölé...a látvány szokatlan és magával ragadó...
 Persze a hideg, napos idő mindig visszacsalt kényelmes lesembe...





Amikor már elég volt az ülésből jól esett egy rövid kirándulás Upponyba...
Így jött el az év utolsó-szilveszteri-fotózása...
A vártnál gyengébb mozgás volt a nagy hideg ellenére, vagy éppen amiatt...az akciók után rámentem a közelikre...

 A szarkák sokszor zavarják a fotózást hiúságukkal...íme egy werk...




Tehát így ért véget ez az év...
További lesezések és beszámolók hamarosan várhatók...:)