2018. november 15., csütörtök

2018. 11. 10.

Ünnepnapok.
Széchenyi Zsigmond kiváló írónk és életművészünk adta címül könyvének ezt a szót.
Sorra veszi benne azokat a jeles eseményeket, amik nagyon kedvesek, kvázi megismételhetetlenek számára.
 Igazi Ünnepnapok.
Ha nekem is lenne ilyen könyvem, erről a napról biztosan írnék benne...
Említettem múltkor, h nem vitt rá a lélek a lesbenülésre.
Nem hiányoztak az unalmas, eseménytelen órák, a korán kelés, a hideg, a sikertelenség.
Kicsit sarkítottam, de a tavalyi év nem sikerült túl jól a lesben....a nagy hideg gyorsan elzavart minden madarat melegebb éghajlatra. Én meg a -10-ekben hosszú, magányos órákat töltöttem a veremben. Az emebr hajlamos ilyenkor elfelejteni, h a 2 évvel ezelőtti kiülések meg mennyire jók voltak. Tettem egy sétát lesem irányában és olyan jól nézett ki a ez egész dolog, h kiültem. Első alkalommal rögtön lejött egy parlagi, de sajnos túl messzire.
Ez és a 2 évvel ezelőtti emlékek meghozták a kedvem. Visszatértem az alapokhoz és úgy döntöttem addig fogok lesezni, amíg a területen vannak a vadlibák. Ugyanis a sasok a nyomukban járnak és amíg van liba sasra is van esély. Sokkal nagyobb, mint a hideg télen...olyankor már mind a Hortobágyon telel.
.....
.....
Szerencsére nem kell felháborítóan korán kelni. Ötkor bőven elég. Kényelmesen elkészülök, autóm 10 perc alatt a helyszínre repít. Jól járható a határ, porzik minden.
Köd van...hát persze, h a héten pont ma...
Nem az a tejköd, de szürke minden...100 m kb a látótávolság...
Bebújok, mécsest gyújtok, kipakolok....kényelmes...
A pára elillan az üvegről...
Fél 7 körül járunk, világos van már...lejön egy ölyv...kényelmesen neki lát a reggelinek.
Fél órát időzik...utána szajkók fordulnak sokszor a fasor és a hús között...Apropó...hús...farhát...gazdagon...mi más :)
Ez a nyerő formula...élénk színe világít a zöld lucernában...
Telnek a percek, az órák...néha magam sem tudom, h elszunnyadtam -e, de csak 5 percekre.
Varjak kárognak...de nem az a csoportos lárma...inkább izgatott, piszkálódó károgás ez...
Előre hajolva nézek ki az üvegen...pillanatok múlva nagy madár siklik át a csali felett, nyomában a pribékekkel.
Csak úgy...a ködből...
Nem látom tisztán, de két fehér folt a szárnybélésen azért feltűnik...de nem hiszem el...ááááá , nagy ölyv lesz az.
Hallom a varjakból, h felült a les mögötti fára...
5 perc tétlenség után barna madár száll le...sajnos messze.
DE..tisztán látom, h ma rámmosolygott a szerencse...kicsit hezitálok...parlagi lenne...nade azok a fehér foltok alulról, meg ennek fehér a faroktöve...továbbra sem hiszem el...
És a sas felém rúgja magát...
Te jó ég...
Ez egy szirti sas...igen egy szirti sas.
Leírni is hátborzongató.
Nem tudom, hogy került ide...kóborolnak ezek a fiatalabbak mindenfelé. Az is lehet, h a köd miatt a fasorok mentén vadászott..... hirtelen meglátta a húst és rögtön megállt.
Vakszerencse.
Silent expóval sorozom...a köd nem segít, de azért lesznek éles képek...
Megpróbálja repülve felcsípni a húst, de okos módon..... rögzítettem...
Leszáll és rövid nézelődés után billegve indul a konc felé...
Nem tűnik idegesnek...a rétik jobban nézik az üveget...őt nem érdekelte...
Komótosan falatozni kezd...
Kimért mozdulatokkal tép...nem próbálja elvinni az ételt...
Én meg fotózom, ahogy tudom...
Persze...millió ugyan olyan képet csinálunk ilyenkor, de nem lehet abba hagyni...
Felkerül az 1,4x ező..
Majd a 2x-ező is...
Már portrém is van egy szirtisasról....
Úgy gondolom második, vagy harmadik teles madár lehet...se jeladó, se gyűrű...
Videókat is csináltam...hogyne csináltam volna...
Másfél óráig volt lent...a begyét totálisan megtömte...
Szajkók eltűntek, ölyvek nyomokban sem voltak, de még a rafinált varjak sem mertek károgni.
Gyönyörű madár...minden porcikája fennséges.
Jól lakott...
Kicsit arrébb sétál...
Fel fog szállni...készülök...
És ahogy jött, olyan elegánsan eltűnik a ködben.
Azon gondolkozok hány szerencsés láthatott  eddig hazánkban vad szirtit...??? teljes nyugalomban, közelről, másfél óráig...???
Nem tudok mit írni.
Mit is írhatnék???
Szirti sas.





2018. október 20., szombat

2018. 10. 20.

Valahogy idén nem akaródzik bemásznom bejáratott leseimbe. A csodás őszi idő kinttart a mezőkön. Szinte mindig cserkelni megyek és az sem érdekel mostanság, ha nem tudok semmit leképelni. Bár azért ez elég ritka.
Végigjárom a réteket, aranyszínű akácsorok között barangolok, keresem a jó helyeket, alkalmakat.
Ha találok valami príma helyet, leülök és megvárom a legjobb fényeket...néha valami állat is a lencse elé kerül.
Így kell elképzelni:
A fasorból vártam volna az őzekre, de tőlem balra állt fel egy bak.
Lassan ráfordultam és egy alkalmas lyukon át -a növényzeten keresztül- fotóztam.
Az egészben az volt a legjobb, h az állatnak halvány sejtése sem volt róla, h a közelében vagyok. Csipegetett, majd gyorsan vissza is feküdt...én meg nesztelenül távoztam.
Érdekességképpen egy jelenet...ilyen korán félszárút még nem láttam..( 09. 21.).
A legtöbb bakon bőven fent van az agancs...
Aztán volt olyan is, h fiatal rudit leptem meg álmában...
Sokáig bámult meglepettségében..
Előkerült a szűkállású bak is...már őszi körítésben...
.............
.............
Szeptember végén szeles napok voltak...
Tudtam, h szélvédett fasor mellett lehet keresnivalóm.
A rudlizódás megkezdődött...de még lazák a kapcsolatok.
A szél hangját és egy fasort kihasználva jól haladok, majd jön némi kúszás, ami a 3 lábú állvánnyal nem is olyan egyszerű...
Egy nyúl feje emelkedik ki  a fűből...nézzük egymást egy kicsit...
Végre a patások közelébe érek...
Hirtelen gida-hangok törik meg a csendet és már ki is ugrik a fasorból egy gida...az előző fotón lévő suta az anyja...akivel ott feküdt a másik gidája...
Oda szalad hozzá...szopni szeretne...de a suta leugrik róla...
Van két bak is előttem...
Az öregebbet már láttam...
A gidák mindenfelé szaladoznak...remélhetőleg nem kapnak szagot...
A bak pedig tisztálkodik egy sort...
Közben jön az alkony...a csapat pedig egészen közel akar beváltani....
 A vezérsuta jól megnéz magának, de végülis nem tartott veszélyesnek...
Hazafelé, az utolsó ellenfényben elcsípek még egy sutát.
........
........
Ahogy tör előre az ősz és a színei én is próbálom ezt a képekre közvetíteni...
Ez a bak szintén a legjobbkor érkezett...
Valami nem tetszett neki és egy jónagy körben megkerült...majd 10 percig riasztott.
Október vége felé még mindig sok baknak agancs díszíti a fejét.
Már csupasz a táj...minden beszántva. Néhol kukoricaszárak meredeznek, esetleg alacsony lucerna töri meg a monoton szürkeséget..... de fotózni mindig lehet.
Szemrevaló bakot veszek észre a letört kukoricában...
Két sutával pihen...odakúszok hozzájuk...
Jól elvannak így késő délután...
Megvárom míg felkelnek...a nyári szőr már majdnem eltűnt.
Lassan ellegelnek előlem...én meg elindulok haza....
....
....
Most egy csendesebb időszak következik...szerintem a vadfotózás továbbra is menni fog, a madarakat meg maximum ad hoc módon fogom üldözni....

2018. október 2., kedd

2018. 09. 15.

A szarvasbőgés derekán járunk.
Az Északi-Középhegységben is beindultak már a bikák, a dunántúlon pedig most van a csúcs.
Nincs mit tenni.... menni kell az öblös hangok irányába.
Nagyon kell az ff váz, ugyanis későn mozdul az állomány...
Amikor a nász dandárja van néha sikerül fényben találkozni bikákkal, de nem ez a jellemző..
Ez után egy órát lopakodtam mire sikerült így találkozni vele.
Jó móka a bőgő bikára cserkelni, de csak akkor, ha nincs vadászat a területen...más különben veszélyes is lehet...
Egyik délután hosszú rét szélére ültem le. A bikák mindenfelől szóltak már.
Hirtelen 15-ös tehénrudli kocogott ki a rét túlfelére....nyomukban hevesen a bikával.
Rögvest rájuk cserkeltem egy mély árok takarásában. Szelem tökéletes.
 A fények nyomottak, vihar és szürkület karöltve közeledik...
Sikerül kint érnem a bikát...
Feketére fent agancs, világító gyertyákkal...bírom az ilyet.
A tehenek lassan beválltanak a bokrosba és viszik a bikát....megyek utánuk....a bika bőg...folyamatosan...nagy segítség a cserkelésben....
Már látom a testét...közel van és a bokrok között ki-kivillan az oldala és a sötét agancs...
Iso az egekben, de ebből még lehet valami érdekes...
A bika végre kidugja a fejét két növény között...csak kettőt tudok exponálni...
Mutatom az elsőt...
A msáodik képen már csak a zöld marad...:)
Egyik mellékbikája  közel van...csakúgy, mint a vihar...
Meglátom.....
Rányekkentek tehén hangon...megáll viszonylag tisztán...
Aztán iszkolok is vissza az autóhoz...a kemény idő megérkezett a dombok fölé...
.......
.......
Egy másik alkalommal sikerül kint érnem a harcosokat...
Sötét erdőben közel tudok kerülni a felajzott állatokhoz...menetelnek fel alá, közben ingerülten harsognak...
Te jó ég, még szerencsém lesz és összeugranak...
1 órán keresztül ment a huzavona...volt egy roham is, de a küzdelem elmaradt...
Óriási egy ilyen jelenetet megfigyelni...
Végül a nagyobb bika simán elsétált a helyszínről...
Alkonyodott erősen én meg vártam, h hátha a közelemben vált ki egy újabb bika..
A gondviselés mellém állt...
f/4, 1/40, iso 3200...de megvan a kép az este minden hangulatával...
Izgalmas délutánokkal és öblös hangokkal teli estékkel hagyom magam mögött a szeptembert...idén ezt tratogatta nekem Szent Mihály...

2018. szeptember 3., hétfő

2018. 08. 16.

A lendület megvan.
Hajnalonta nem is megyek ki, elég a késő délutáni mozgásra figyelni.
Egy ilyen alkalommal virágos réten kezdek fújni...sárga tenger mindenfelé...jól nézett ki...
Egyből bak jelenik meg szemből és szépen besétál...az egyik szeme hályogos...
Akkor még nem is gondoltam, h ezt a bakot még 3x fogom látni...
A következő alkalommal is ezen a réten volt, de egy másik szegletében...
A sípra hol reagált hol nem...az egész viselkedése furcsa volt...
Harmadik találkozásunk is furcsa volt...
Gida hanggal kezdtem hívni, mire kirontott a fasorból egy gida...
Tovább sétáltam és 200 méter után megint hívtam...
Erre újabb 2 gida kezdett a hang irányába rohanni...nem is értettem...
A közeledők zajára pedig felkelt a fűből a szembeteg bak...
A nagy felfordulásban a gidák anyja is kilépett a fasorból...
...és ha már ott volt gyorsan meg is szoptatta a gidákat...érdekes jelenet volt...
Másnap egy tanyához közeli rétet néztem meg...
5 perc hívogatás után szűkállású bak sompolygott elő a magas fűből...
Nem heveskedett, sokat szimatolva lassan közeledett...
Nem talált sutát, csendben elillant...ez a típus a kedvencem...igazi szellem...
Otthon utána néztem a baknak...ismerős volt ez a szűk agancs....
Márciusban találkoztunk utoljára...kb 3 km-re vert tanyát téli helyétől...
....
....
A végére hagytam a legjobbat...
Idén nem sodort igazán kapitális bakot a elém a gondviselés...mégis lett olyan találkozás, aminek jobban örülök bármilyen nagy bak fotójánál.
Történt, h észrevettem egy párost a lucernán kergetőzni.
Messziről is látszott, h magas agancs birtokosa az udvarló, de semmi több...
Szelem nem volt jó, a szürkület is közeledett, így fél körben elindultam- a közben elfekvő- őzek irányába.
Még volt köztünk 80 méter mikor a suta felállt és irányomba figyelt...én már lapultam a zöldben, de ilyenkor mindig kérdés, h elviszi-e  a bakot magával egy nyugisabb helyre.
Gyorsan fújtam egy strófa suta vágyakozó hangot...
Hopp erre felállt a bak is...az lcd-n láttam, h nem is akármilyen kuriózum agancsot rakott fel magának. Így már azért én is komolyabban kezdtem venni a dolgot...
Mivel a suta hangra nem mozdult-miért is tette volna-átváltottam panasz hangra...
Na ebből nem kellett sokat fújni...rögtön megindult felém...
Persze szépen , félkörben...hátha megneszel valamit..
Óvatosan jött, mégis érződött, h nagyon magabiztos...
Mondjuk azokkal a tőrökkel a fején nem nagyon kell félnie senkitől...
Korban is érett, erős felépítésű,vastag nyakú gyilkos bak...tán' mióta őzeket figyelek szeretnék egy ilyen harcossal találkozni...
Az állományra kifejezetten káros, számomra kifejezetten áhított ez az állat...és ott állt velem szemben...lágy ellenfénytől simogatva az augusztusi estében...sohasem fogom elfelejteni a pillanatot.
Gyorsan leesett neki, h nem kell harcolnia és ahogy jött, ugyanúgy távozott....én meg csak ültem az illatos lucernában és nézegettem a képeket...
......
......
Voltam kint utána is, de a bakok már nem reagáltak,a suták újra gidáikkal foglalkoztak...lement az üzekedés, mindegyikük elfáradt a végére...
Az én figyelmem is más irányba terelődött...hiszen közeledik Szent Mihály hava és az tudjuk mit jelent.