2018. június 13., szerda

2018. 06. 13.

Hogy is áll idén a szalakóta-projekt?
Nyugodt szívvel kijelenthetem, h minden rendben...
A madarak szépen elfoglalták a lesnél lévő odút is.
Eleinte a seregélyek bitorolták, de sajnos idén sem tudtak fiókát reptetni...
Egy hét kellett volna még, de a folyamat végére megérkeztek a kékcsókák és a seregélyek halálos némaságba burkolóztak...
A lesezések mindegyikén -7 óra magasságában - megjelenik az egyik parlagi...néha egész közel vadászik...
Sőt, darázsölyvvel is találkozok a puszta közepén...fura látvány nekem...
A verebek, sordélyok, billegetők állandó műsort rendeznek a beülőkön...unalomra nincs idő....
Nade a szalakóták...
Mikor először az odúnál voltak rögtön láttam, h az egyik madár gyűrűs.
A későbbiekben kiderült, h egy hímről van szó, amit 2011-ben, fiókaként gyűrűztek ezen a területen.
Eleinte semmi extrát nem tapasztaltam.....ajándékozás, párzás, üdvözlés.....
....de egy fülledt hajnalon a hím tollászkodni kezdett és a hátát mutatta felém.
Mintha valami lenne a tollai között....
Valami oda nem illő...
1000 mmen látszik, h egy geolokátor van a hátára erősítve.
Azóta már kiderült, h tavaly került rá, idén meg le kellene szedni róla.
Ezután a jeladót elküldik Svájcba......adatokat letölteni és elemezni.
Mivel nagy kincs egy ilyen madár, így a befogásában is segítettem...
Megmondom őszintén...nagyon kíváncsi vagyok az adatokra....
.......
.......
Most tojáson ülnek, néha hoznak valamit, gurguláznak... nyugisabb időszak van...
Annyi az újdonság az előző évekhez képest, h viszem a 7d+4/500-at és 5d3+2,8/300-at is, h ne maradjak le semmiről...


2018. június 6., szerda

2018. 06. 01.

A legtöbb időt őzek fotózásával töltöm. Mindig vannak egyéb témák is, de valahogy a bakok keresgélése, megfigyelése, becserkelése számomra a legszórakoztatóbb dolog.
Örülök, ha találok egy új, ismeretlen bakot, de azt is szeretem, ha ugyan az a bak kerül elém hónapról hónapra,vagy akár évről évre.
Az öreg bakokat nagyon nehéz közelre belopni. Rafináltak, óvatosak és a legkisebb neszre lelépnek.
A nagy bakokat mindig látványosak, természetes, h kedvenceim. Legkevesebb képem mégis a különlegességekről, az ún torz bakokról van. Felénk viszonylag kevés ilyen lakik. Talán, mert kevés a szőlő, kevés a kerítés.
Ezért is dobbant nagyot a szívem, mikor a márciusi hóban megpillantottam ezt a bakot:
Fiatalkor végén, középkor elején járó példánynak néztem.Már barkában is látszott, h a két szár egy vaskos tömböt fog alkotni. Tudtam, h fogunk még találkozni.
Eljött a tavasz és én ismét azon a területen cserkeltem.
Volt ott mindenféle bak, de ő nem mutatkozott.
Már ballagtam az autóm felé, mikor hirtelen felállt előttem a lucernában. Szürkület volt már akkor, de egyértelmű volt az azonosság.

Örültem.
Nem veszett el, nem üldözték el, nem lopták el...itt maradt a területen, gyakorlatilag 50 méterre a téli találkozásunktól. 
Alig vártam, h ismét kijöhessek, egy közeli portrét mindenképpen szeretnék róla.
Egy hét sem telt el, én meg újra a bak nyomában voltam.
Kimentem a területre és lassú cserkeléssel haladtam végig körletén.
Meg sem lepődtem, h kiballagott elém a búzába....
Megvártam míg közelre ér, de a bak közben lefeküdt. Jó egy órát vártam rá mire meglett ez a kép.

A fény nem volt az igazi, maradt bennem hiányérzet.
Két nap múlva kint ért a délután.
Sokáig nem mutatkozott a bak, egyszercsak a tábla másik végén hirtelen megjelent.
Gyors gyaloglás és görnyedt cserkelés végén a bak felém indult el.
Monopodon volt az 500-as kicsit a növényzet felett. A lágy, délutáni fény mögülem érkezett, szóval végre klappolt minden.
Legutolsó találkozásunk 3 napja volt.
A szél a Nap felől fújt...jöhetett végre valami ellenfényes móka...
Látják a fotóim vadászok is...helyi vadászok is...
Mindenki tudni akarta hol lakik ez a csoda...
Ezek a térképek -nyugi- nem mérvadóak.
Megmondom őszintén már hiányozna, ha egyik este nem bukkanna fel a tábla valamelyik sarkában.
Így én neki szurkolok.

2018. május 22., kedd

2018. 05. 01.

Ebben a posztban olyan madarakról lesz szó, amik nem adják olyan könnyen magukat.
Utánuk kell járni, be kell csapni féltékeny természetüket...
Elsőként a fészekparazita....a kakukk...
Elég szeszélyes madár...
Fix lesből fotózni hiába is próbálkozik az ember...bár tavaly sikerrel jártam...jó nagy mákom volt.
Idén más stratégiát választottam.
Kerestem egy alkalmas domboldalt...fontos a növényzet magassága...az se baj, ha van valami tó, vagy nádas a közelben...és persze az se baj, ha szólnak a kakukkok.
Széklest ki, állvány, hangszóró és izgalmas várakozás...
Az első alkalommal egyből bejött 3 madár...
Úgy látszik az időt és a helyet is jól belőttem..
Jött egy rutintalan hím...ő nem is mert kakukkolni...
Aztán nagy sunggal megjött egy domináns hím...
Óriási műsort csapott...csináltam egy jó videót is róla...
Végül pedig beesett egy újabb érdeklődő...már napnyugta után...
Nagy élmény és jó szórakozás áprilisi estéken kakukkot édesgetni optikánk elé.
Nem lehet megunni.
.......
.......
A másik madarat is inkább hallani lehet, mintsem látni.
Terepszínű....nyaktekercs...
Szintén székles kell hozzá és egy elhagyatott szőlős- gyümölcsös...
Egy ilyen korhű karóra akartam meghívni ezt a kis madarat,....
Persze minden nem jöhet össze...
Egy birsalmafát választott helyette....de végül róla is lett pár fotó és egy pofás videó...
Nem foglalkoztam az egész dologgal 5 alkalomnál többet, mégis minden percét élveztem.
Jövőre ugyanitt...ugyanekkor...

2018. május 7., hétfő

2018. 04. 26.

Volt egy nagy bak tavaly a fasorban.
Viszonylag későn-augusztus közepén- vettem észre.
Virgonc sutával mozgott, párszor alaposan meg tudtam nézni.
Fiatal, erőtől duzzadó, magas hatos volt...jó sötétre fenve.
Nagyon meg akartam keresni, így rászántam pár délutánt....
Tanyája felé tartva barkás úrfit veszek észre...csipeget a fűben...
Észrevett, de az 1000 mm nagy királyság ám...olyan messze voltam, h simán rám se hederített. Szerintem őz lehettem a szemében, így elindult megnézni...
Fordítottam vertikálba a gépet...de a keresőben látom, h balra kapja a fejét...
Kilesek a váz mögül...
Hoppá...hoppá...felkeltette az addig csendben pihenő nagy hatost...az agancsformáról rögtön látom, h a keresett bakról van szó.
Lassan átfordulok a monopoddal...az meg elindul a kis bak felé...azaz felém is...
Hallom, ahogy súrolódik a búza szőrén...lapulok és néha kattintok...
Tuti, h elhajtja...de azért próbálom lekövetni...hát nem sikerült...esélyem se volt rögzíteni ilyen közelről, de egy kis legelés után ismét irányomba indul...hát nem semmi élmény ilyenkor a fűben lapulni...
Mellé tettem a tavalyi portréját...egyértelmű...
Két suta is volt a közelben...már gyanús voltam, de nem mentek el csak riasztani kezdtek...
Az utolsó képet is így csináltam róluk..
Beugrottam az erdősávba...had menjenek...nem bántam már...
Ahogy egyenesedek a zöldből, mintha jobbra is mozdulna valami...köztünk van egy kis töltést, aminek a fedezékében gyorsan közelebb megyek...
Kikúszok a tetejére...és ez a látvány fogad..ejj, de örülök.
Gyönyörködöm benne, aztán ő is elfekszik...
A kocsi felé sétálva kis bakot zavarok fel...
Nicsak...ő feküdt múltkor az úton...csak még barkában...akit érdekel nyugodtan olvasson vissza.
.....
.....
Estefelé sem bírtam a fenekemen maradni...
Lucernatábla volt a cél...
Nem csalódtam...volt mozgás rendesen...
A végén volt idő a repcére is....bár a fény már elfogyott...
Szerencsére találtam benne bakot...
Elégedetten ballagok hazafelé...hiába...az őzekben nem lehet csalódni...

2018. április 27., péntek

2018. 04. 15.-04.22.

A tavasz gyönyörű.
A tavaszt mindig várjuk.
A tavasz mindig az új kezdete...és...
Mostanában a tavasz rövid...igen rövid.
Ahogy a repce állt 1 hete, esküdni mertem volna, h nem lesz virágzás áprilisban....hát nagyot tévedtem...
És ha már így van...igyekezni kell a bakokat kisebb takarásban utolérni.
Az első alkalommal délután indulok.
Több hektár repce a cél...már virágzik, de csak most kezdte...
Egy kis bak kel fel előlem,  nem sietős neki...
Hosszas vizsgálat után ítél zavarónak...ellibben torony iránt...
Erősen hull a szőre már...
Tudom, h van itt egy érdekes hatos...őt keresném...
Egy újabb bak mozog a közelemben, gyorsan exponálok, de lefekszik...érzésre próbálok pozícióba kerülni...és én is leülök.
Gondoltam, h nem lesz rövid a várakozás, de két órára azért nem számítottam.
Billegetőkkel ütöm el a perceket...
A semmiből két suta feje fúrja ki magát a növényzetből...felém jönnek és a nyomukban lépdel a keresett bak...így már más a leányzó fekvése...
Nem is teszek semmit...bevárom az agancsost...
 Egész jól idejött...érdekes az a "buborék" a szárvégen..
Úgy hagyom ott őket, h neszem se vették...
............
............
A víz is izgatja a fantáziám...
Nézem a régebbi képeket, ilyenkor már kislibákat is fotóztam...muszáj hát kifeküdni valamelyik hajnalban.
A békakórus fáradhatatlan...sőt éjjel tán jobban belefeledkeznek...
Lesz némi pára is...ezt már a lesben fekve állapítom meg...
Érzem, h nem jöttem hiába...
Még sötétben böjti páros érkezik elém.
Nincs értelme fotózni...várok...jönnek még úgy is...
Itt már van derengés...
Ahogy a napkelte eléri a vízfelszínt bütykös hattyú érkezik...
Mesebeli látvány ahogy ebben a fényben és környezetben tollászkodni kezd...
1000 mm-rel ugyan ez az 5 perc...egész más....
Úszkál és fürdik...ilyenkor a többi madár eltűnik...
Közben a böjtik megint megjönnek...a hajnali fény kezd foszlani...

Gyönyörű ez a kis réce...csupa látnivaló...
Lássuk a részleteket...
Hirtelen cigányréce páros bújik elő a nádasból...
Nem maradnak sokáig,de nem is kell...
A szárcsákról eddig nem beszéltem...hát...továbbra sem bírnak magukkal...
A tőkések is megjelennek végszóra...érdekesen néznek ki ebben a fényben....
A fotózás végére brh hím ül ki tollászkodni a nád fölé...
Elégedetten dobom be a babzsákom az autóba...éreztem én, h jó nap lesz a mai.
Hazafelé belopok még egy peckes kakast...
És a nap korántsem ért véget...
Az alkony ismét odakint talál...
Jól spekuláltam...domináns bak mutatja meg magát...
Csak nézem ebben a simogató narancsban...
Valahogy így képzelem el a "sikeres" fotós napokat...