2020. január 16., csütörtök

2020. 01. 11.

Hidegpárna ült a síkra.
Köd, hideg, zúzmara mindenfelé. Néha kísérteties a nyugalom és a csend.
Ezen a délutánon még a libák sem gágogtak...
Őzekre lelek...
Sziluettjük lassan bontakozik ki a szürkeségből.
Nehéz jó képet csinálni...próbálom a körülményeket visszaadni..
Nem akarok közelebb menni...tetszik ez az ágas kompozíció.

Beválltanak a fák közé...másfelé megyek tovább...
Újra őzek, de más környezetben..
A hideg, párás idő átitatja az ember ruháját...
Elég volt mára ennyi...

2020. január 2., csütörtök

2020. 01. 02.

Az év első fotózásai...
Hagyományszerűen elsején is kint voltam...
Gyönyörű napsütésben múlt az idő felettem.
Az őzek ma valahogy elkerültek, viszont egy ravaszdit sikerült becincogni...jöhetett volna még, csak túl jó volt az orra, a szelem meg túl rossz...
Idén sok kékes rétihéját látok...nagyrészt tojókat...különös.
Másnap kezdetét vette egy új projektem...széklesből szeretnék ragadozómadarakat fotózni.
Valahogy így...
Az első próbálkozás a köd jótékony homályába fulladt...
Délután rókák után jártam, de nem jártam sikerrel...a köd sűrűsödött...
Mindenfelé ludak ...

Őzekbe botlok...sejtettem, h itt lesznek...
 Hideg csend uralja a tájat...a kékesek ilyenkor sem adják fel, de nincs könnyű dolguk.
Elindult az év...



2019. december 26., csütörtök

2019. 12. 26.

Talán az év utolsó fotózására készülök.
A novembert és a decembert teljesen kihagytam. Nem is volt még ilyen, úgy gondolom.
Nagyrészt időhiány a magyarázat, de az időjárás sem volt ideáis. Mondjuk nem szoktam erre fogni, de a csípő tél helyett idénre nyálkás ősz jutott. A lesem előtt továbbra is magaslik a lucerna, nemcsoda hát, hogy inkább az alvást választottam.
A karácsonyi "őrületben" azonban nem bírnám ki a természet közelsége nélkül...el is indultam a határba.
Év végi őzkergetés volt a célom. Sár van mindenfelé és 10 fok.
Autóm hátrahagyva libaszó fogad...liliktömeg nappalozik a sarjadó vetésen...több ezer madár...hangos lilikelés közben fel-felrebbennek...
Nagy kört megyek, de csak messze látok őzeket. A séta jól esik. Annyira ragad minden, hogy autóval ide bejönni lehetetlen. Tapintható a nyugalom, ezért is szeretek ide jönni.
Egy kocsiúton fülvégeket veszek észre egy hajlatban. Végre ....őzek fekszenek ott.
Úgy látom gidák...hasravágom magam és közelítek.
Felállnak, eszegetnek, vakaróznak...
Közelebb jutok...a ruhám nagyon elázott addigra...a gidák nyugodtak, a távolság jó...
Észrevesznek, nincs takarásom...de a tapasztalatlanságuk és a hasonfekvésem miatt nem tartanak tőlem.
Szépen elsétálnak a kukoricatarló felé...
A slusszpoén ezután következett...koros bak lépett ki a gidák után a gazosból...remélem a terület nagy bakja volt, erőben egészségben.
Elégedetten tápászkodok fel miután elmentek...és a libákkal együtt távozom én is...ez jól esett.

2019. október 24., csütörtök

2019. 10. 08.

Érdekes dolog ez a barcogás.
Mintha játékszarvasok művelnék ezt a csoportos bulit...a gímek nászához képest inkább mókás dolog számomra.
Idén ismét lehetőségem volt beleszagolni a javába....
Pirkadatkor érek a helyszínre...fagypont alatt a hajnal...ebben a lágy őszben nem esik jól...
Cserkelésről nem beszélhetünk...rövid séta a barcogóhelyre és ennyi.
10 bika röfög a fák között...a teknők is jól látszódnak.
A szél keresztbe fúj, de nincs értelme mozgolódni, ugyanis mindenfelé dámok vannak..tuti meglát valamelyik.
Lehúzódom egy fa mellé és amelyik elém kerül, azt fotózom, videózom.
Íme a képek...kb 1 óra volt az aktív időszak...utána csend...








Egyébként láttam verekedést is, de fotózni nem lehetett...
Idén is érdekes volt...de egy alkalom azért kevés maradandót alkotni.
.......
.......
Hazai pályán sincs túl sok újdonság.
Levágtak már minden kukoricát, az őzek szürke bundában keresgélnek a száradt szárak között én meg a nyomukban járok...


Elkőkerülnek ismerős bakok...hihetetlen h az öregebbek is négyzetméterre ugyan ott vannak, mint tavasszal, mégse láttam őket egész nyáron...




A ragadozmadaras lesem valószínűleg nem fogom tudni használni idén... nem vágták le előtte a lucernát, nem lehet kilátni belőle...új terveket kell szőni, ha akarok valami szárnyas bestiát a cf-re rögzíteni....

2019. október 11., péntek

2019. 09. 27.

Úgy voltam, mint annak idején gróf Széchenyi Zsigmond, mikor várta, h végre meghívják Bellyre szarvasbika mustrára...én is vártam, de csaknem akart megcsörrenni a telefonom....pedig össze volt készítve kipróbált cserkelő ruhám...csak be kell dobni az autóba és indulhatnék is.
Közeledett szeptember vége és semmi...semmi a nagy bikák hazájából....
Kicsit elkényelmesedtem az elmúlt években...kegyes volt a sors...simogatott, de most pokróc oldalát mutatja felém.
Na sebaj...hát itt a Bükkben is vannak ám szarvasok és bőgni is szoktak...leginkább huszadika után...mostanság aktuális.
Elemlékeztetőül, aki nem jártas benne:
Felénk későn mozdul a szarvas és korán tér nyugovóra...leginkább sötéttől sötétig látható...vagyis nem látható...fotózni meg...áááá...hagyjuk.
Mégis belevágtam egy bükkös csavargásba...jöttek infók innen-onnan...miért is ne???? a legnemesebb vad szerelmi keringőjét nem ildomos kihagyni...még ilyen mostoha területen sem.
Így jött el 27.
Nem megyek hajnalban...annyira azért nem bízok a jó vadmozgásban...délután megyek...max sétálok egy jót, ha semmi sem mutatkozik.
Autóm hátrahagyva csinált úton sétálok az ismeretlen, dimbes-dombos terület felé. Fél 5 lehet...még látom az utolsó házakat, ha visszanézek.
Öblös bőgés vágja szét a csendet.....micsoda????és nincs is messze....
Leülök és hallgatózok...balról is nyekereg valami, a domb tetejéről is jönnek hangok és az előző bika is ütemesen mondja a magáét...a legmélyebb irányába indulok...
Sűrű ligeterdő széléről jön a hang...
Közel van....... rányekkenek tehénhangon...hallom, h elindul, de nem látok semmit...sűrű gazos van előttem is...
Megint bőg, de már egyértelműen kint van az erdőből...te jó ég....
Az órámra nézek...még 5 sincs...micsoda?????...felhős idő, szűrt fények...ideális.
Nem merek tehenet imitálni...várok...
Mintha kicsit oldalról jönne most a hang...átlesek valahogy a zöldön és észreveszem a barna testet...éppen veri a növényzetet...gyorsan szökkenek 5 métert jobbra...hogy tiszta terepen legyek...
Most már rányekkenek megint..és láss csodát..visszafordul és bőg...értitek...a Bükkben...nappal.
Jön vissza a hangra...bőgve...szerencsémre félkörben...
Beáll a sűrűbe és ott hangoskodik tovább...
Közelebb megyek...vágatlan...úr isten, de jó...
Keresek egy nyitottabb folyosót és várok...csak elém sétál valamikor...
 Minden kívánságom így teljesüljön:)
Az expót már hallja...sétálva távolodna tőlem, de a tehénhang nagyon működik...
Nem is figyeltem magam mögé...csak a zörgést hallom...
A népes hölgykoszorú és a csapatbika közé kerültem...hát ezért fordul mindig vissza.
Elviszik a bikát, de hagynak egy jelenetet emlékül.
Azon morfondírozok autóm felé, h ez mégis hogy lehet....
De nem tudok gondolataimba mélyedni, ugyanis a hajlatból kiérve ez a látvány fogad.

Elfogyott a világosság...de ide vissza kell jönnöm.
Nem is várok túl sokáig a következő alkalomra...
Ott ülök lesben, ahol ezt a bikát láttam...a közelében...
Először spíszerek jönnek elő...

Aztán egy kicsit idősebb korosztályból ketten is...

Na ezt már nem tűrte a csapatbika és bőgve jött elő erőt demonstrálni...
Nem nagyon bőgött már...vége felé jár a szarvasnász...
Ahogy az lcd-n nézem...ez nem az a bika, ami múltkor a tehenekkel volt...ez az én visszafordulós, portréra besétálós bikám....úgy látszik elzavarta az itteni háremurat...végülis a közelben lakott...
Néztem még egy darabig...fennséges pillanatok voltak...
Ahogy jött az alkony fáradtan ballagott vissza tanyájára én pedig elloptam az utolsó pillanatot egy bükki történet végéből...