2020. március 18., szerda

2020. 03. 15.

Akárhogy is alakulnak a dolgok, valahogy mindig rápillantok a kacsákra.
Ez úgy szokott lenni, h először csak arra járok őzezni.
Aztán a fagyok végén be-benézek a vízre....messziről...távcsővel...
Amikor a szárcsák már mozgolódnak...tudom, h itt az idő.
Nem esik jól a korán kelés idén, ezért a délutánokat preferálom. Úgy alakítottam az úszólesek helyzetét, h a madarak zavarása nélkül be tudok osonni. Ugyan lemaradok a hajnali varázslatról, viszont kapok érte átaludt éjjeleket és mélykék árnyalatot.
A pusztában nincs sok víz, így erős tavaszra számítok. Idén meg sem néztem a lesek állapotát...belecsaptam a közepébe...
Az első alkalommal még lilikektől hangos a környék...
Titokban reménykedem...hátha elcsíphetem őket ivás közben...
Nagy hangzavarral nyári ludak érkeznek....szépen végigpásztázzák a területet és közben elém is beérnek...
Az egyik jó távolságban kezd körözni...
Pár fürdő mozdulat után, jönnek a szárnycsapások...kedvenc.
A nap végére a hattyúpár is megjelent.
Második alkalommal már érkeztemben látom, hogy megjöttek a récék...tele a víz...
Ahogy kibukkanok a nádasból egy nyári lúd őrködik nem messze....sikerül megint úgy besurranni, hogy még a szemes liba sem pánikol.
Kendermagosok vannak a legtöbben...élvezettel figyelem minden mozdulatuk...pláne, ha felém manővereznek...





Olykor potréra is bejönnek...a sok év alatt most, először...
A többiek is itt vannak...ki közelebb-ki messzebb...


Ahogy forgolódok, jobbra a nádban-nagyon közel-sötét foltot veszek észre...nagyobb madár, de sok a nád köztünk...ráfordulok...
El sem hiszem...egy nagy lilik pihen mellettem... már csak ki kell várni, h elinduljon...
Kellett hozzá idő ... a madár-csalódottságomra- nem időzött előttem, csak nyílegyenest elúszott...de így is ez az első, közelebbi fotóm a fajról.
Kedvemre való ez a délutáni kényelmeskedés...
Lassan eljutok oda, h ismét a hajnali derengést választanám, viszont ami jól működik azon kár változtatni....
Kimászásközben a kedvenc lesem padlózata egy nagy reccsenéssel jelezte, h eddig bírta a megpróbáltatásokat...ki kell próbálnom a szembe oldalt...
A böjtik és a cigányok még meg sem érkeztek....szóval lesz még írni való...

2020. február 13., csütörtök

2020. 02. 09.

Lassan csordogál a február. Őzezni járok leginkább. próbáltam rókát "hívni"is, de esélytelen volt a dolog. Január közepén Fatér Imre remek lesében volt lehetőségem parlagi sasokat fotózni. Számomra hihetetlen, hogy ennyire stbil vendég nála ez a madár. Két, fiatal sas mozgott egész nap a les előtt. Nagy élmény volt.
Hívogatóan napos idők is voltak. Ránéztem a nagyobb bakok élőhelyére.
A fasorban cserkeltem végig. A rudli ki-be mozgott a vetésre. Lassan lehetett fotózható távolságra kerülni. Vagy két óra után lett meg az a pár kép, amit ki lehetett hozni a helyzetből.
Ez nem a területes bak, de mintha láttam volna egy nagyobbat a fasor végén mozdulni...fotó nem lett. Ezután kimentem egy gazos területre és viszonylag könnyen beloptam a napozó állatokat. Itt is maradtam a nap végéig.
Mivel a legtöbb őz ilyenkor a szántásokon múlatja az időt ott is próbálkoztam.
Nem könnyű terep a ragadós sárban, de megoldottam...
Úgy érzem nemsokáára elő fog kerülni a fehér álcaruhám....

2020. január 16., csütörtök

2020. 01. 11.

Hidegpárna ült a síkra.
Köd, hideg, zúzmara mindenfelé. Néha kísérteties a nyugalom és a csend.
Ezen a délutánon még a libák sem gágogtak...
Őzekre lelek...
Sziluettjük lassan bontakozik ki a szürkeségből.
Nehéz jó képet csinálni...próbálom a körülményeket visszaadni..
Nem akarok közelebb menni...tetszik ez az ágas kompozíció.

Beválltanak a fák közé...másfelé megyek tovább...
Újra őzek, de más környezetben..
A hideg, párás idő átitatja az ember ruháját...
Elég volt mára ennyi...

2020. január 2., csütörtök

2020. 01. 02.

Az év első fotózásai...
Hagyományszerűen elsején is kint voltam...
Gyönyörű napsütésben múlt az idő felettem.
Az őzek ma valahogy elkerültek, viszont egy ravaszdit sikerült becincogni...jöhetett volna még, csak túl jó volt az orra, a szelem meg túl rossz...
Idén sok kékes rétihéját látok...nagyrészt tojókat...különös.
Másnap kezdetét vette egy új projektem...széklesből szeretnék ragadozómadarakat fotózni.
Valahogy így...
Az első próbálkozás a köd jótékony homályába fulladt...
Délután rókák után jártam, de nem jártam sikerrel...a köd sűrűsödött...
Mindenfelé ludak ...

Őzekbe botlok...sejtettem, h itt lesznek...
 Hideg csend uralja a tájat...a kékesek ilyenkor sem adják fel, de nincs könnyű dolguk.
Elindult az év...



2019. december 26., csütörtök

2019. 12. 26.

Talán az év utolsó fotózására készülök.
A novembert és a decembert teljesen kihagytam. Nem is volt még ilyen, úgy gondolom.
Nagyrészt időhiány a magyarázat, de az időjárás sem volt ideáis. Mondjuk nem szoktam erre fogni, de a csípő tél helyett idénre nyálkás ősz jutott. A lesem előtt továbbra is magaslik a lucerna, nemcsoda hát, hogy inkább az alvást választottam.
A karácsonyi "őrületben" azonban nem bírnám ki a természet közelsége nélkül...el is indultam a határba.
Év végi őzkergetés volt a célom. Sár van mindenfelé és 10 fok.
Autóm hátrahagyva libaszó fogad...liliktömeg nappalozik a sarjadó vetésen...több ezer madár...hangos lilikelés közben fel-felrebbennek...
Nagy kört megyek, de csak messze látok őzeket. A séta jól esik. Annyira ragad minden, hogy autóval ide bejönni lehetetlen. Tapintható a nyugalom, ezért is szeretek ide jönni.
Egy kocsiúton fülvégeket veszek észre egy hajlatban. Végre ....őzek fekszenek ott.
Úgy látom gidák...hasravágom magam és közelítek.
Felállnak, eszegetnek, vakaróznak...
Közelebb jutok...a ruhám nagyon elázott addigra...a gidák nyugodtak, a távolság jó...
Észrevesznek, nincs takarásom...de a tapasztalatlanságuk és a hasonfekvésem miatt nem tartanak tőlem.
Szépen elsétálnak a kukoricatarló felé...
A slusszpoén ezután következett...koros bak lépett ki a gidák után a gazosból...remélem a terület nagy bakja volt, erőben egészségben.
Elégedetten tápászkodok fel miután elmentek...és a libákkal együtt távozom én is...ez jól esett.