2018. április 17., kedd

2018. 03. 31.-04. 01.

A tél végre visszavonulót fújt...
Egy kevésbé hideg délután indultam utamra...
Nagy sár van mindenfelé, igyekszem a műúttól nem túl távol leparkolni a kocsit.
Fasorban araszolok előre, itt mindig van látnivaló.
Szerintem 100 métert sem megyek, de máris kiáll elém egy ígéretes hatos...még barkában.
Azon gondolkozom miért nem látok letisztított bakot semerre...ilyenkor azért lenni kéne már...biztosan van is...
Magányos sutát lepek meg az egyik szántáson.
Bekúszok a közelébe...erre megfordul és szépen lefekszik...
 Eléggé gyengének tűnik, vagy csak ennyire elbágyadt a tavaszi szélben.
Simán elalszik...
Otthagyom...visszakúszok a bokrosba...azért ezt nagy obival nem könnyű kivitelezni.
Meg is izzadok a műveletben.
100 métert megyek, de ismét megálljt parancsol a téma.
Nyuszi bóbiskol a kocsiúton...jó széllel a közelébe jutok..
Elhelyezkedem, kattingatok...
Erre felpattan és elindul felém...
Alig bírom követni...amiből egy közeli kerekedik...
Aztán egy még közelebbi....
Komor esőfelhők kúsztak fölém...veszem a nyúlcipőt és indulok.
Mire beülök és elteszem a telét már kopog is az eső a szélvédőn....
.....
.....
Másnap úszóles....
Jól esik bemászni a ringatózó lesbe...
Mindig izgalmas, h mit tartogat a pirkadat...a vízen sokkal kiszámíthatatlanabb minden.
Nahát ma a viharos szél annyira megnehezítette a fotózást, h abba is hagytam 8 körül...0 fotóval a kártyán...Az már most biztos, h sok a víz a pusztában is...jobban szétszóródtak a madarak...na majd később....
Kivergődök a mellcsizmában a nádfalon keresztül...kilesek a csalitos túloldalára, ahol sáros út kanyarog...
Nicsak...egy bakocska feküdt ki reggeli kérődzésre...
Kidugom a nagy obit mm-enként a vonalába és megvárom míg rám néz...
3-4 percet lessük egymást, mire feláll és riasztva körbeszalad....
Ha már ilyen jól megy a mellcsizmás fotózás a szárazon...újabb bakok után nézek.
Közeli fasorban láttam múltkor egy kis rudlit...arra tartok...
Becserkelek az egyik végén és méterenként pásztázom át a fák adta folyosókat.
Hopp.. egy suta feje tűnik fel...itt vannak...
Leülök és várom, h mi van még itt.
Fél óra múltán ácsingóznak fel...köztük egy félkész bakkal...


Gyanús vagyok nekik..elsunnyognak...
A víz mellett cserkelek...mindenféle réce indul előlem...


Már benne vagyok a délutánba, de kedvem töretlen.
Átgurulok a "cigányútra"...láttam itt egy érdekes bakfit.
Gombos lesz, ha lepucol majd egyszer...
Viszonylag gyorsan ráakadok...szántás mélyén pihent éppen....
Addig mozgok míg végre lesz olyan kíváncsi, h eljön megnézni.

Tényleg gyűszűnyi fejdísze van....
Később róka surran zsákmányával a gátkoronán...csak egy doku...mit vihet???
 Egy másik meg bedől a a cincogásnak....
Tartalmas volt ez a két nap...talán nekem ezek a lehetőségek a legszórakoztatóbbak...

2018. március 21., szerda

2018. 03. 18.

Már azt hittem el lehet tenni a téli kabátokat meg a hóálcát.
Vizes lesezéseket, napos cserkeléseket terveztem márciusra, nem pedig hófúvásos fotózást.
Nade én mindig is kedveltem a mostoha időjárást...olyankor senki sincs kint, meg amúgy is érdekesebb képek készülhetnek,,,szóval előszedtem a fehér leplet, az 500-as elejére hóvédőt húztam és irány a határ.
Nem mondom, h a faluban épelméjűnek gondolt az a pár ember, aki látott a határ felé gyalogolni, de ez úgysem számít.
Célzottan mentem egy fasor irányába...mindig van ott őzmozgás éshát ebben a szélben nincs máshol menedék.
A záporozó hókristályok smirgliként csiszolták arcomról a hámsejteket...nem is volt kedvem szembefordulni a széllel...de nemcsak nekem...a mezei nyulak is hátsójukat mutatták a zord időnek.
Ez a videó elég szemléletes...
Szóval kemény idő van odakint.
Megpróbálok nyulakat fotózni...először sétálva, majd hason közelítek...
Eddig jutok...itt kezd mozgolódni a füles...
A szél felőle fúj...mit fúj...ordít...nem tud beazonosítani.
Az okos nyuszi közelebb üget...alig fér a képbe.
Repül az idő...és még nem vagyok a patások nyomában.... Félre a nyulakkal!
Végre látom a fasort...és már az őzeket is.
Azt a pár akácot használják fedezéknek.
Itt is vannak bakok szép számmal hirtelen nem is tudom melyikre figyeljek....ő van legközelebb...
...Videó
Keresgél, úgy látom rügyekre vadászik...
Közben a suták is feltápászkodnak...
Van köztük egy papillomás...sajnos itt is...
Közben a bakok egy része kezd visszaszállingózni a vetésről...
Videó...
Látok egy korosabbat...
Igazán nagy bak nincs köztük..
.....
.....
Hason fekszem már másfél órája...nem vettem észre  a jobbról érkező rókát...
Rácincogok...hoppá...meghallotta.
Szél alól akar közelíteni...sunnyog...nem sok időm marad...

Gyorsan elszelel....azért tudtam pár tipikus fotót rögzíteni róla...
Az első bak közben visszatért a rügyes bodzabokorhoz...
Ugyan az a szituáció, csak egy vörösbegy is csatlakozott a kompozícióhoz....örömömre...
Minden mindegy alapon még közelebb kúsztam...
Egy sutagida kíváncsiskodott közel a végére...
Megmondom őszintén, kivételesen nem bántam, h odébb kocogott a rudli. Nem gondoltam, h ennyire csontig hatol a sarki szél.
Pedig nem is mentem sokat...




2018. március 19., hétfő

2018. 03. 11.

Szépen alakul a határ.
A bíbicek már itt vannak, a billegetők és rozsdafarkúak is érkeznek folyamatosan.
Sok a belvíz és a hőmérséklet már a 10 fokot nyaldossa.
Ideje hát kiszagolni a vízpartra...kicsit ringatózni.
Délután kipofozom a lesek téli amortizációját és gyorsan be is bújok az egyikbe.
Récék, ludak mozognak a távolban, szárcsák adják a ritmust hozzá...jó hallgatni.
Hirtelen összetéveszthetetlen suhogás állítja meg a lélegzetem...
Jönnek a hattyúk.
2 bütykös minden tavasszal a holtágon tartózkodik...idén sincs ez másképp...
Lassan közelítenek a les felé...teljesen nyugodtan viselkednek.
A hím hirtelen kiemelkedik és kiporolja tollruháját...

A fény az fogy, de nem mennék sehová innen.
Pl. sosem láttam még bukni hattyút...pláne egyszerre kettőt is.
Videón a táplálkozás...
A páros fel és alá úszkál, teljes harmóniában...

Néha egészen közel jönnek...tollászkodnak...
Erősen szürkül mire kimászok...nem is rossz, így elsőre....

2018. 03. 03.

Ismét esik a hó...
Semmi dolgom...
Felkapom a német hóponcsómat és őzek után indulok.
Marcona szellő csapja fel a gallérom. Ez még nem tavaszi szél...
A vetésen ezernyi lilik harsog...
Nyomukban meg jönnek a sasok...van köztük parlagi, réti...tán még szirti is....

Nyári ludat egyáltalán nem látok...szerintem csak nagy lilik van a csapatban....
Gyönyörű ez a lúd...jó lenne már vízen is fotózni....
Az egyik rudli messziről feltűnik...
Fekszenek, legelnek...vannak vagy  60-an.
Viszonylag gyorsan fotózható távolságra kerülök...a fehér álca remekül elrejt.
Van köztük jópár bak...
A legnagyobbak már most  különcködnek...
 Őt meg fogom keresni nemsokára...
Mivel már elég nyílt a terep hason kell folytatnom.
A rudli egy része az árokparton pihen...ott is fekszik pár bak...megy a kérődzés.
Kérődzsés...
Felkelnek, kajálnak, vissza fekszenek...
A fény hol erősebb, hol meg beborul...
A sáros-havas repce igazán vendégmarasztaló...az álcám folyamatosan szívja fel a nedvességet.
Lassan kúszok...előttem kb 20 őz sziesztázik...
Szieszta...
Innen már nem akartam közelebb mászni...vártam az érdekességekre, de igazából ilyen közelségben lenni a gyanútlan őzekhez felemelő érzés. Van amelyik el is alszik...
Mutatok pár bakot a kínálatból...
Van itt mindenféle korosztály, sőt akad különlegesség is...
A két legöregebb észrevesz...mármint észreveszik, h mozog egy hóbucka...és amilyen szerencsém van szépen hozzám sétálnak egy-egy portréra.
Addig nem tágítanak mígnem az egyik szagomat fogja...
Elgémberedve tápászkodom fel, de annál nagyobb megelégedéssel...
Ez így nagyon rendben volt.