2018. október 2., kedd

2018. 09. 15.

A szarvasbőgés derekán járunk.
Az Északi-Középhegységben is beindultak már a bikák, a dunántúlon pedig most van a csúcs.
Nincs mit tenni.... menni kell az öblös hangok irányába.
Nagyon kell az ff váz, ugyanis későn mozdul az állomány...
Amikor a nász dandárja van néha sikerül fényben találkozni bikákkal, de nem ez a jellemző..
Ez után egy órát lopakodtam mire sikerült így találkozni vele.
Jó móka a bőgő bikára cserkelni, de csak akkor, ha nincs vadászat a területen...más különben veszélyes is lehet...
Egyik délután hosszú rét szélére ültem le. A bikák mindenfelől szóltak már.
Hirtelen 15-ös tehénrudli kocogott ki a rét túlfelére....nyomukban hevesen a bikával.
Rögvest rájuk cserkeltem egy mély árok takarásában. Szelem tökéletes.
 A fények nyomottak, vihar és szürkület karöltve közeledik...
Sikerül kint érnem a bikát...
Feketére fent agancs, világító gyertyákkal...bírom az ilyet.
A tehenek lassan beválltanak a bokrosba és viszik a bikát....megyek utánuk....a bika bőg...folyamatosan...nagy segítség a cserkelésben....
Már látom a testét...közel van és a bokrok között ki-kivillan az oldala és a sötét agancs...
Iso az egekben, de ebből még lehet valami érdekes...
A bika végre kidugja a fejét két növény között...csak kettőt tudok exponálni...
Mutatom az elsőt...
A msáodik képen már csak a zöld marad...:)
Egyik mellékbikája  közel van...csakúgy, mint a vihar...
Meglátom.....
Rányekkentek tehén hangon...megáll viszonylag tisztán...
Aztán iszkolok is vissza az autóhoz...a kemény idő megérkezett a dombok fölé...
.......
.......
Egy másik alkalommal sikerül kint érnem a harcosokat...
Sötét erdőben közel tudok kerülni a felajzott állatokhoz...menetelnek fel alá, közben ingerülten harsognak...
Te jó ég, még szerencsém lesz és összeugranak...
1 órán keresztül ment a huzavona...volt egy roham is, de a küzdelem elmaradt...
Óriási egy ilyen jelenetet megfigyelni...
Végül a nagyobb bika simán elsétált a helyszínről...
Alkonyodott erősen én meg vártam, h hátha a közelemben vált ki egy újabb bika..
A gondviselés mellém állt...
f/4, 1/40, iso 3200...de megvan a kép az este minden hangulatával...
Izgalmas délutánokkal és öblös hangokkal teli estékkel hagyom magam mögött a szeptembert...idén ezt tratogatta nekem Szent Mihály...

2018. szeptember 3., hétfő

2018. 08. 16.

A lendület megvan.
Hajnalonta nem is megyek ki, elég a késő délutáni mozgásra figyelni.
Egy ilyen alkalommal virágos réten kezdek fújni...sárga tenger mindenfelé...jól nézett ki...
Egyből bak jelenik meg szemből és szépen besétál...az egyik szeme hályogos...
Akkor még nem is gondoltam, h ezt a bakot még 3x fogom látni...
A következő alkalommal is ezen a réten volt, de egy másik szegletében...
A sípra hol reagált hol nem...az egész viselkedése furcsa volt...
Harmadik találkozásunk is furcsa volt...
Gida hanggal kezdtem hívni, mire kirontott a fasorból egy gida...
Tovább sétáltam és 200 méter után megint hívtam...
Erre újabb 2 gida kezdett a hang irányába rohanni...nem is értettem...
A közeledők zajára pedig felkelt a fűből a szembeteg bak...
A nagy felfordulásban a gidák anyja is kilépett a fasorból...
...és ha már ott volt gyorsan meg is szoptatta a gidákat...érdekes jelenet volt...
Másnap egy tanyához közeli rétet néztem meg...
5 perc hívogatás után szűkállású bak sompolygott elő a magas fűből...
Nem heveskedett, sokat szimatolva lassan közeledett...
Nem talált sutát, csendben elillant...ez a típus a kedvencem...igazi szellem...
Otthon utána néztem a baknak...ismerős volt ez a szűk agancs....
Márciusban találkoztunk utoljára...kb 3 km-re vert tanyát téli helyétől...
....
....
A végére hagytam a legjobbat...
Idén nem sodort igazán kapitális bakot a elém a gondviselés...mégis lett olyan találkozás, aminek jobban örülök bármilyen nagy bak fotójánál.
Történt, h észrevettem egy párost a lucernán kergetőzni.
Messziről is látszott, h magas agancs birtokosa az udvarló, de semmi több...
Szelem nem volt jó, a szürkület is közeledett, így fél körben elindultam- a közben elfekvő- őzek irányába.
Még volt köztünk 80 méter mikor a suta felállt és irányomba figyelt...én már lapultam a zöldben, de ilyenkor mindig kérdés, h elviszi-e  a bakot magával egy nyugisabb helyre.
Gyorsan fújtam egy strófa suta vágyakozó hangot...
Hopp erre felállt a bak is...az lcd-n láttam, h nem is akármilyen kuriózum agancsot rakott fel magának. Így már azért én is komolyabban kezdtem venni a dolgot...
Mivel a suta hangra nem mozdult-miért is tette volna-átváltottam panasz hangra...
Na ebből nem kellett sokat fújni...rögtön megindult felém...
Persze szépen , félkörben...hátha megneszel valamit..
Óvatosan jött, mégis érződött, h nagyon magabiztos...
Mondjuk azokkal a tőrökkel a fején nem nagyon kell félnie senkitől...
Korban is érett, erős felépítésű,vastag nyakú gyilkos bak...tán' mióta őzeket figyelek szeretnék egy ilyen harcossal találkozni...
Az állományra kifejezetten káros, számomra kifejezetten áhított ez az állat...és ott állt velem szemben...lágy ellenfénytől simogatva az augusztusi estében...sohasem fogom elfelejteni a pillanatot.
Gyorsan leesett neki, h nem kell harcolnia és ahogy jött, ugyanúgy távozott....én meg csak ültem az illatos lucernában és nézegettem a képeket...
......
......
Voltam kint utána is, de a bakok már nem reagáltak,a suták újra gidáikkal foglalkoztak...lement az üzekedés, mindegyikük elfáradt a végére...
Az én figyelmem is más irányba terelődött...hiszen közeledik Szent Mihály hava és az tudjuk mit jelent.




2018. augusztus 22., szerda

2018. 08. 13.

Halad előre az augusztus én meg töretlen lelkesedéssel folytatom a hívást.
A virágos rétet útba ejtem kifelé menet.
A sárga bak továbbra is biztosan tartja a helyet sutájával együtt...
Hálás fotótéma...
Az egyik erdősarkon páros köröz takarásban. Érezhetően heves nász zajlik a levelek takarásában, leülök hát és várok. A hangolható sípommal operálok, mire egy gida ugrik elő a sűrűből.
Bogarászik a friss fűben és meg megáll vakarózni...nincs más dolgom, csak fotózni...
.......
.......
Másnap egy távoli területrészre megyek...
Elszeparált, mindentől távoli vidékre...
Odafelé is hívogatok, de nincs heves reakció...
Lucernatábla mellé állok be...fasor a balomon, előttem napraforgó és lucerna...
Az első sutahangokra bakfejek bújnak elő a zöldből...egészen pontosan 7 db...nem is értem...ez egy focipályányi terület..és 7 haramia lapul meg benne...
Egy magabiztos bak gyorsan be is ugrik...
Aztán jön egy másik is...ő azért óvatosabb egy fokkal...
Ballagok a fasor mentén és hívogatok, nem sokat, inkább figyelemfelkeltés...
Kis bak sétál elém...percekig eljátszok vele...
Ott hagyom...el se megy, csak bámul...tán még embert sem látott...
Ezután ígéretes helyre érkezem...lucernatarló középen meghagyva egy 5 méteres sáv...körben kukorica...
Vágyakozó hangra bak libben elő a sűrű tengeriből...
Szépen jön, de közben beér a meghagyott csíkba...és onnan egy lépést sem hajlandó tovább jönni...csak figyel...
Közeledik a szürkület...
Egy gazos területet még átnézek...
Sutákat találok...bakoknak semmi nyoma...
.........
.........
Következő nap...
Konkrét bakra mentem...a sutájával feküdt a tarlón..
Semmire nem reagáltak, annyit tudtam elérni, h felállt a bak...35 fok van...
Van még ez idei üzekedésben tartalék...
Folytatom a befejező harmaddal...hamarosan.

2018. augusztus 11., szombat

2018. 08. 11.

Az üzekedés kivonata következik...az első rész...
Az elmúlt hetekben szaharai levegő telepedett le fölénk...sokan mondják, h az őznászt ez pozitívan befolyásolja...lehet, h így, de a fotózást meg negatívan...
Későn mozdulnak, hamar elfáradnak, a levegő remeg a felszálló párától, szóval nem ideális ez.
Én 29-én kezdtem hívogatni...rögtön szép bak sétált elém a napraforgóból...érdekelte a hang, de óvatos is volt...
Aztán egy lelkes fiatalabb szaladt rám...ez már úgy jött, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Semmi hezitálás, villámgyors galopp...és már meg is érkezett...
Végül-az utolsó helyszínen- egy ennél is fiatalabb lopakodott a hangok irányába... látszott rajta, h nagyon nem akar komolyabb bakkal összefutni...
A következő napon egy gida kerül elém valahogy..
Percekig bámul, majd beugrik a magas fűbe.
Talpon maradt, silány gabona szélén fújok újra...
Visszarakott bakfej emelkedik rögtön... figyel, de nem felém...
Ugyanis egy másik is érkezett...pont szemből...
 Csetepaté nem alakult ki...a kisebb felmérte lehetőségeit és elszelelt...
Az autóm felé-erős szürkületben- még két gombos bak beugrott...most kezdődik az élet, csak már nincs fény.
A gátról kémlelve legelésző bakot veszek észre...favorit nálam az a rét...autómban már a holnapi napot tervezgetem,célkeresztben ezzal a bakkal.
Szóval másnap délután a virágos rét szélén cserkelek.
A szelem 50 %-os, de ha ott fekszik a bak, ahol sejtem, akkor nem lesz gond.
Hét óra, ideje hívni...de semmi nem mozdul...és így megy ez a továbbiakban is.
Kockáztatnom kell, így tovább megyek 50 métert és megint szól a sutahang...
A kis bak rögtön felpattan a töltés széléből és futva indul felém...ez megint egy olyan tapasztalat, h hiába van hallótávolságra a bak, ha nem jó helyről hívjuk...nem fog beugrani...
Valamelyik délután Gábor jött fotózni...
Kedvenc rétemen kezdünk...
Páros kocog elénk...a bak aktívan hajt...
 Borítani is próbál...még nem az igazi.
Többször elénk kerülnek, úgy látszik ez a fő helyük....
Tovább megyünk...de ketté válunk...
A rét másik részét két oldalról közelítjük meg...
Kis bakot fotózgatok....csak ő jött a hívásra.
Hopp, de egy másik is kivált az erdőből...
Hívok, de nem felém jön...elindulok hát utána...
Hallom, h Gábor is hívja...innentől már csak azt dokumentálom...
A nap még tartogatott egy eseményt.
Érett bak töltötte az idejét sutájával egy lucernacsíkon...
Nem figyeltek ránk-sajnos a hangokra sem-de viszonylag közel tudtunk menni...
Itt sem jött össze a borítás...
 Majdnem elfelejtettem, h találkoztunk egy bakkal, amiről itthon derítettem ki, h egy éve már ismerem...
Folyt.köv....