Egyre nehezebben viselem a korán keléseket...
Lehet, h hozzá lehet szokni, de csak komoly életmódváltással...
Én meg egyenlőre nem tartok ott, így marad a bántóan őszinte vekker...
Most is inkább aludtam volna tovább, de felhőmentes napkeltét ígértek...így 3:45-kor újra meghaltam kicsit.
Na, majd a sok pajzsoscankó gyorsan elzavarja az álommanót a lessátorból...
A sztorym már a napkeltén elbukott...ráadásul a felhők mellé hideg is csapódott...
A kezdeti, kék derengésben réti cankó keveredett elém...
Szeretem ezt a kéket...
A magányos hajnalok színe ez...
Filozofálgatásomból komótos gólya billent ki...
Jön megy, olykor jó helyen tűnik fel...
Aztán talál valami érdekeset viszonylag közel....
A kék színek eltűnnek...a gólya is tovább áll..
A díszes pajzsosok nem mozdulnak...alig látok madarat...
Nem maradok tovább...elég a felhős hidegből...
Majd máskor....
............
............
Egyéb terveim is vannak....
Sosem fotóztam még nyaktekercset, sőt még kakukkot sem...
Itt volt az ideje, h kipróbáljam a jól bevált módszert...a hangokat...
......
......
Délután van...hat is elmúlt már...
Kigondoltam egy jó helyet...
Széklest felállítom, gyorsan teszek egy beülőt és várok...
Ez amolyan tapogatózó fotózás lesz...
Szépen szól egy kakukk a tó közelében...hátha meghallja...
A harmadik strófa után máris közelebbről hallom...
Izgalmas....
Még 3 strófa...
Máris a mellettem lévő fáról jön a harcra hívó, furcsa hangja...
Na, ez tényleg gyorsan ide ért.
Többször látom, h ide-oda repül...keresi az ellenfelet.
Egy fél órát szórakozunk mire beröppen elém, pont ahová szeretném :)
Az eső csepereg, a fények a béka feneke alatt, de a madár a beülőn kakukkol...
Nem számítottam rá, h rögtön sikerrel járok...
Forog, szépen mutatja magát...én meg nyomom ahogy tudom...
3 percet időz a tuskón, aztán vissza a magas fákra...
Videóztam , amit sikeresen le is töröltem...de legalább marad motivációm a továbbiakra...
A nyaktekerccsel nem vagyok ennyire jóban...
Többször sikerült a madarat, madarakat a közelembe édesgetni, de a beülőmet nem akarják használni, szóval azzal kicsit elakadtam...
Remélem a következő posztban már fotón fogom megmutatni ezt a terepszínű madarat...
Tény, h nem szépek ilyenkor az őzek.
Vedlenek, csomókban hullik róluk a szőr, csupa folt mindegyik.
Ennek ellenére sosem tudok ellenállni a békésen legelésző patásoknak.
Így volt ez valamelyik délután is....
Messze, a tábla másik végében legelészett egy suta...rásétálok...jó idő van.
Mire utol érem leheveredik...
Észre vett, de velem van a szél...
Ilyenkor körbe fog sétálni, hajtja a kíváncsiság...
Előtte egy kis kamuvakarózás...
Ez már lebukásom pillanata..vágatlanul...
És a végeredmény...
Jól esett...
Kicsit bóklászok még...ilyenkor elindulnak az őzek...
Egy újabb suta kerül elém...jól vezeti a szemet a bokorsor...
Hazafelé egy rudliba botlok...
Nagyon kelletlenül tápászkodnak fel...kicsit bűntudatom is lett, h felkeltettem őket...
Másnap ismét pocsolya következett...
Ahogy szűkül a vízfelület, annál közelebb kerülnek a madarak...
Először a réticankók kerülnek elém...
Aztán, rikoltozva érkeznek meg a piroslábúak...
Nagyokat biccentve, párosával bogarásznak a szürkék...
És végül a pajzsosak is elő kerülnek...egyre nagyobb gallér van a díszes hímeken..
Jut eszembe...kormos cankók is voltak...a növényzetben..
Az idő nagyon komor...
Hideg is van, szép fény se boldogít nem fogok sokáig maradni...
A töcsöket még megvárom...
Jönnek....
Pont a legjobb helyen kezd vakarózásba az egyik...
Nyújtózkodik..
Végül pedig álomba szenderül...
Távozásom nem okoz nagy riadalmat...
Arrébb vitorlázik mindenki, aztán mintha mi sem történt volna...
Az autóban már pontosan tudom mire fogok "vadászni" a következő időszakban...
Hamarosan posztolom az eredményt...
Amikor elindult ez a nap tudtam, hogy kitartás kell majd hozzá...
10 óra...
Ennyit hasaltam egyhuzamban ígéretes pocsolya közvetlen közelében...
Leírva rövidnek tűnik, de a mély-hátizmaim és nyakizmaim nem így érzik.
Leszoktam a szögkeresőről és ennek a nyakam issza meg a levét....
Azt is tudtam, h jó az élőhely...egy ehhez hasonlatos pocsolya nagy kincs parti madaraink körében...
Szóval korán kint fekszem már...
A kék óra mesebeli hangulatot varázsol a tájra...
Egyre több helyről madárhangok törik meg a békét...cankók visítoznak...a piroslábú hangja mindközül a legerősebb...
A túloldalon madármozgás veszi kezdetét...
Szürke cankók kezdenek táplálkozni...múltkor is ők indultak legelőször....
Viszonylag sokáig nem jönnek elém...de aztán birtokba veszik az egész minitavat...
Közben a réti cankók is elő kerültek...izgága mozgásukat nehéz lekövetni...
Furcsán hat itt a -jól ismert -röfögő hang....böjtik kergetőznek tavaszi hévvel...sokszor hallom ilyenkor, de mégis a mocsárhoz kötöm inkább.
Annyi látnivaló van...több téma is adódik...a bőség zavara kerülget...
Újabb cankófaj jelenik meg a horizonton...pajzsoscankók...
Eleinte félénkek...aztán ők is bejönnek közelre...
Jó sokan vannak...200 körülire saccolom a számukat...tele van a csapat tarka tollruhát viselő hímekkel...mondanom sem kell, rájuk fáj inkább a fogam..
Az alábbi videón éppen mellém érkezik a raj.... Íme...
Óvatosak, de lassan közelebb kerülnek az ideális helyhez...
Az egyik tarkabarka hím előttem kezd gilisztázni...
A réti cankók fel-feltűnnek a keresőben...egy tükörképesre várnék, de nem adják olcsón...
Gyorsan telik az idő...néha azt is elfelejtem, h a nyakam mennyire el van már gémberedve...
Szürke cankók gázolnak a hasig érő vízben...
Bizakodom....nem hiába...
A kis lile eddig nem mozgatott meg...mostanra ő is közelre szaladozta magát...
Ráfordulok lassan...
Balról nagy riadalom bontakozik ki...
Piroslábú cankók keveredtek területi vitába...a javáról lemaradok ugyan, de marad azért a kártyán valami...
Jól elvagyok...
A töcsöket figyelem éppen...elegancia felsőfokon...
Habitusoknak is örülök...5 éve fotóztam őket utoljára...
Na,
Mit látok???
A hím a tojó mellé araszol....hoppá...hoppá...készül valami...
Közel vannak...vertikálba kell forgatnom....
:)
A legjobb távolságban akcióznak....a fények elszálltak, de nem számít...
Akit a mozgóképek is érdekelnek, az nézze meg a következő videót... Íme....
A dolguk végeztével jöhet a megérdemelt pihenés...
Teljesen elégedett vagyok...
Menni kellene....
Sajnálom megzavarni ezt a békés életközösséget...várok még....
Kicsit oldalra fordulok...jól esik a tagjaimnak....
2 perce lehetek így mikor egy pillantás erejéig felemelem a fejem....
Micsoda???
Gulipánok érkeztek...
Ők is be vannak zsongva...sajnos nem a legjobb helyen és pózban, de azért dokumentálom...
Aztán jöhet a pipere... Videón...
Nem volt rossz nap...de a 10 óra az 10 óra...
Cankók, gulipánok, töcsök...mi lesz itt még :)
A Youtube csatornámra tettem fel további videókat... Itt a link...
Most a szalakótákról kellene írnom....
Mindig nagyon várom őket...rendbe teszem kedvelt költőládájukat, keresek egy autentikus beszállót, megtervezem a fotózás irányát...egyszóval fontos esemény ez fotós naptáramban....
Mégis, idén valahogy lemaradtam róluk...
Pedig költöttek most is, sőt sikeresen kirepültek a fiatal madarak...fotó viszont egy árva darab sem készült a folyamatról...
Egy tavalyi pillanat jutott idénre erről a hihetetlen madárról...
Az olvasó biztosan tanácstalanul áll eme felvezetés hallatán...megmondom őszintén.....én is:)
Pedig egészen egyszerű ok áll minden mögött....
A mocsár...
Amikor a hajnali fotózásokat terveztem őket is bekalkuláltam, de hajnalhasadatával mindig a vizes lesekben kötöttem ki.
A fene se tudja, hogy miért.
Talán a meglepetés varázsa, ami a vízpartra irányít unos-untalan.
Sose tudni mi esik be éppen...a fajgazdagság is elképesztő...a hajnalok pedig utánozhatatlanok a vízparton.
Egy időben mindig a kormoránokat vártam....
Konkrét jelenetre fájt nagyon a fogam....
Mikor kiugrik a vízből szárítkozni, mindig csapkod és kirázza magából az összes vizet....
Na ezt akartam én finom ellenfényben a cf-kártyán tudni....
Sokat feküdtem ki ezért és egyetlen alkalommal egész jól összeálltak a dolgok....
Persze van még mit javítani a képeken, de alapvetően elégedett vagyok...
A hűsölő katonát meg levideóztam...
A másik megálmodott jelenet a kócsag hallal, szintén ellenfényben.
Itt a legnagyobb probléma a mocsár haleltartó képessége.
Vadásztak a kócsagok becsülettel, de csak nagyritkán tudtak halat zsákmányolni.
Egy napos délutánon végre ez is összejött...
Megjött egy kócsag...
Fél óra alatt 4, viszonylag nagyobb ezüstkárászt kikapott a vízből...
Ez sem tökéletes, de kezdetnek nem rossz:)
Aztán ott vannak még a bakcsók.
2 adult madár lakik a nádasban.
A végén már biztosabban megjelentek, mint a kócsagok...
Bátran kísérletezhettem a fényekkel...jó alanynak bizonyultak.
Minden idilli volt ezidáig....
Egy hétig nem néztem leseim felé és mire újból nekifeküdtem volna, megdöbbenve tapasztaltam, hogy 30 centi víz eltűnt a mederből.
Ez önmagában nem lenne baj, de így a nádtorzsák ezrei tették tönkre az elénk táruló látványt....grrrrr.
Annyira nem volt ez ínyemre, hogy elmentem inkább parlagi vizitre.
Órákat tudok eltölteni egy szénabála takarásában figyelve az adult költőpárt.
Jól vannak...egy fiatalt láttam, de lehet, hogy van még a fészekben egy másik...még videóztam is egy kicsit a revírt felügyelő öregekről...
A feltételezett hímet viszonylag közelről tudtam fotózni, mikor kedvenc fasoruk fölött körözött...nagy vállfoltjairól könnyen megismerem...
Jól látszik a nemek közti méretkülönbség is, ha a pár együtt termikel....
.....
.....
Az apadó mocsár nem hagyott nyugton.
Ott a sok madár és nem tudok egy értelmes fotót csinálni semmiről...
Gondoltam egy merészet és megpróbáltam olyan kompozíciókat keresni, ahol talán nem annyira zavaróak a torzsák...
Délután mentem ki és néma csendben foglaltam el parti lesem...
Meglepetésemre 2 új fotóalany mutatkozott rögtön lencsém előtt...furcsa páros így egymás mellett....kanalas gém és kiskócsag...végig együtt mozogtak, talán ez egy vadászati stratégia...
A víz visszahúzódásával megjelentek a cankók.
Ma réti és erdei volt porondon...
Beesett egy fiatal szürke is...mármint gém, nem cankó:)
Voltak töcsök is..
A nap jelenetét ismét egy nagy kócsag vitte el.
A megmaradt vízfelületet kihasználva egy óriásit lubickolt. Öröm volt nézni, hogy milyen áhítattal veti magát a langyos vízbe újra meg újra.
Mozgóképen sem utolsó látvány...
Miután befejezte jöhetett a tollrázás, borzonkodás, piszkálódás...jobb szavak most nem jutnak eszembe:)
Miután kimásztam, átgondoltam a dolgokat.
Ezek a fotók dokumentálni jók ugyan, de én ennél mindig többet szeretnék.
A lesek helyzetén változtatni kell. Alkalmazkodni fogok a megváltozott környezethez és a 2 úszó lest átpozicionálom egy kicsit.
Remélem a következő vizes poszt már az új helyszíneken készült fotókról fog szólni...
.jpg)
