A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dám. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dám. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 24., csütörtök

2019. 10. 08.

Érdekes dolog ez a barcogás.
Mintha játékszarvasok művelnék ezt a csoportos bulit...a gímek nászához képest inkább mókás dolog számomra.
Idén ismét lehetőségem volt beleszagolni a javába....
Pirkadatkor érek a helyszínre...fagypont alatt a hajnal...ebben a lágy őszben nem esik jól...
Cserkelésről nem beszélhetünk...rövid séta a barcogóhelyre és ennyi.
10 bika röfög a fák között...a teknők is jól látszódnak.
A szél keresztbe fúj, de nincs értelme mozgolódni, ugyanis mindenfelé dámok vannak..tuti meglát valamelyik.
Lehúzódom egy fa mellé és amelyik elém kerül, azt fotózom, videózom.
Íme a képek...kb 1 óra volt az aktív időszak...utána csend...








Egyébként láttam verekedést is, de fotózni nem lehetett...
Idén is érdekes volt...de egy alkalom azért kevés maradandót alkotni.
.......
.......
Hazai pályán sincs túl sok újdonság.
Levágtak már minden kukoricát, az őzek szürke bundában keresgélnek a száradt szárak között én meg a nyomukban járok...


Elkőkerülnek ismerős bakok...hihetetlen h az öregebbek is négyzetméterre ugyan ott vannak, mint tavasszal, mégse láttam őket egész nyáron...




A ragadozmadaras lesem valószínűleg nem fogom tudni használni idén... nem vágták le előtte a lucernát, nem lehet kilátni belőle...új terveket kell szőni, ha akarok valami szárnyas bestiát a cf-re rögzíteni....

2018. február 19., hétfő

2018. 02. 10.

A leesett és megmaradt hó az erdőbe csábított.
Az őzekről sok téli képem van, de a gím...az bizony télen sem könnyű mulatság.
Ahogy kiértem az alacsonyabb területekről már eltűnt a "lisztréteg", a tetőn viszont 20 centi porhó fogadott...
Erdősáv mellett sétálok fölfelé...a szemközti erdőfoltból szarvasok törnek elő....lehet agancsozóktól ugrottak meg....
Miután eltűnnek tovább osonok.
Recseg a jeges hó, nehéz halkan menni...a terep viszont meredeken emelkedik.
Az erdőben folytatom.
Lépteim zaja fiatal bikákat indít el...méltóságteljesen állnak ki az élre...nem rossz kezdet.
Ezután sok kilométer és pár elugrasztott vad után leülök egy nyiladék közepére.
A csend átható, a hangulat hamisítatlan télies....
Jól esik ücsörögni...koppan valami jobbról.
Lassan oda fordulok és barna foltok mozgására figyelek fel.
Atya ég....egy bikarudli közelít....
Mozogni már nem tudok, így a nyiladékra hasalok le.
15 bika jön át előttem, megszakításokkal, libasorban...vagyis bikasorban.
Van közte mindenféle korosztály...csak pár kép a harcosokról.
Jön egy félszárú...
Róla még később...
Hát leesett az állam...ennyi bikát- kis túlzással- az eddigi "pályafutásom" alatt sem láttam...összesen.
Ezek meg nyugodtan sorjáznak itt előttem...igazán mutatós brigád.
Négykézláb csalnék a távolságon....de közel vannak, nagyon...
Amint adódik a bal oldalamon egy kis rés a fák között, máris lecövekelek és várom a bikákat.
Nagy szerencsémre a félagancsos jön szembe...nem semmi látvány....
Az lcdn tűnik fel, h a bal agancstövét kitörte...koponyacsont is roncsolódott, a szemöldökcsontja is sérült...csoda, h túlélte....
Ez az egész nem volt több 3 percnél, de meghatározó élmény számomra.
Leléptek.
Én meg a völgy felé veszem az irányt...sajnos a hó percenként kevesebb...
Egy füves rét mellé ülök le...
Benne járunk már a délutánban...
Fiatal dám jön elő vacsorázni...a távolság több, mint ideális.
Persze rögtön rossz szelem lesz és a bikuci gyanút fog...
Na sebaj, majd jön másik...és igazam lett.
Kicsit később szép bika jön be portréra...örülök neki nagyon.
Annyira közel kerül, h esélyem sincs 2 képnél többet csinálni róla....mindkettő close up.
A bika másodmagával visszalépett a fák közé...
A fény erősen fogyott...
Ezután már azt hittem semmivel nem fogok találkozni, de megindultak a muflonok.
A vezérük pontosan irányomba vezette a nyájat...
Volt köztük erősebb kos is, azok a végén ballagtak.
Kicsit izgultam, h mire közel érnek, addig a többi szél alá kerül és vége a dalnak...
 De végül nem lett probléma... elsétáltak mellettem...
Ez a nagyívű tetszett a legjobban...
 Magam sem gondoltam, h ennyi vadat fogok látni és fényképezni...jól sikerült ez a nap.
.........
.........
Másnap egy közeli szurdok bejárását terveztem.
Nem egy hosszú sétát, inkább amolyan intenzívet...persze a gép nálam volt.

Hamarosan folyt. köv...ugyanis azóta ismét havazott.

2017. október 20., péntek

2017. 10. 08.

A dám számomra sosem volt elérhető távolságra és ez nem a méterekre, vagy kilométerekre vonatkozik. Lokálisan előfordul a megyében is, mégis nehéz a közelükbe férkőzni az intenzív és féltő vadgazdálkodás miatt. Nem is forszíroztam eddig a fotózásukat....de idén jött egy lehetőség, amire nem mondhattam nemet.
Természetesen ez is a Dunántúl vadregényes lankái közé hívott a barcogás derekán.
Vendéglátóm szívélyes és segítőkész hivatásos ember, furcsa is volt önzetlen hozzáállása a fotózáshoz. Ritka az ilyen a vadászszezon legjaván...köszönöm innen is neki.
Bevitt egészen a barcogóhely szívébe...hát nem volt semmi.
Mindenfelé bikák harsogtak, hol teknőben fekve, hol a fák között toporogva...
A meleg idő nem tett jót az intenzitásnak és grandiózus fotó sem készült, mégis örök emlék marad ez a délután.


Nyilván máshogy fotóznám őket, ha újra mehetnék...csak akkor, ott nem akartam és tudtam rögtönözni...
Egyébként meg nem bánom...szürreális az a sok bika és a "földönkívüli" hangkavalkád...
......
......
A síkon az őzek egyre hamarabb merészkednek elő. Megkezdődött a rudlizódás,  egyre több az unikornis a bakok között.


Előkerült a nyáron fotózott "alien" suta.. A mellkasán hatalmas papilomaszörny éktelenkedik...
Gidát nem vezet és nagyon óvatosan mozog...
A szempapilomás bak is megmutatta magát múltkor...él és virul, csak a dudor egyre nagyobb a szemén.
Láttam ezt a gyönyörű, érett hatost még komplett fegyverzetben...a szőre már félig cserélve...
Kint szoktam maradni alkonyatra is...várom a kék órát, sokszor nem hiába...
A fiatalabb patások már téli szőrben várják a hidegebb időt, de nem vagyok róla meggyőződve, h a szőrváltás mindig összefüggésben van a korral.
Erre a gidás sutára rácserkeltem a délutáni napsütésben...
Ők valahogy nem keresik a rudli közelségét...
A suta jól megnézett magának...
FF váz és 1000 mm....:)
Aztán félkörben bejött totál közel...alig bírtam lekövetni a végére.
Lesrendezés és a ragadozók etetése következik...
Remélem jó sok ölyvem lesz, pár sassal megspékelve...:)