2022. 04. 15.

Párszor kifeküdtem hajnali lesezésekre, de már nagyon kíváncsi voltam a délutáni mozgásra is. A les előtti álcázás jól sikerült. Simán bejutottam a madarak zavarása nélkül. Mindenféle récét látok, viszonylag távolabb vannak. Ahogy figyelem őket fehér szárnyak csapdosnak szemből...nagykócsag...a nádfal szemben lévő szélén száll le. Halászni jött.

Pár lépés után jókora ezüst kárászt kap ki a vízből...

Közben megérkezik két kárókatona. Ők is halásznak...ami érdekes ebben, h innentől kezdve a kócsag láthatóan arra utazott, h elcsenje a zsákmányt a kormoránoktól...nem láttam még ezt a viselkedés formát a kócsagtól...

Nem járt sikerrel, de a katonák sem...fürödtek egy jó nagyot és tovább álltak...

Nade nincs idő bánkódni...érkeznek a récék...a kanalasok jönnek először jó távolságra, majd a csodás böjti gácsér is megérkezik bőszen szűrögetve a vízfelszínt.

Annyi fotóm van már róluk, de sosem tudom megálni, h egy alap habitust ne csináljak...pláne esőben. Most veszem észre, h egy másik kócsag az én oldalamba érkezett halászni...ő hevesebb technikával üldözi a halakat...

Elégedetten surranak ki a nádas rejtekéből, úgy látszik az alacsonyabb vízszint sok nagygázlót vonzott ide. Örülök, mindig látványosak ezek a magas madarak. Ahogy kiérek a fasorba valami motoszkál előttem...sün...akárhogy gondolkozok, talán egyszer fényképeztem eddig... Nem is olyan könnyű téma, alig lett éles kép-ezt már a monitor előtt - állapítom meg...

2022. 04. 10.

Csak délután tudtam kimenni a vízre, de már jóval nyugodtabban, mint eddig. Ugyanis a paraván működik, így nagyobb eséllyel tudok befeküdni világosban...Így is volt, semmi nem reppent fel előlem. Először a nyári ludak kerültek elő normális távolságra.

A gúnár felügyeli a vizet, néha a tojó is megjelenik...fiókák még nincsenek.Ahogy óvatosan nézelődök a háló alatt és az objektív mellett nagy , fehér folt úszik be látómezőmbe...jön a hattyú. Nyílegeyenesen felém...A lesem előtti terület fürdik a napfénybe egészen napnyugtáig, szóval gondolom, h ezért jön ide. Tíz méterre lehet a bütykös gúnár. Moccani se merek...párszor még közelebb karul, végül tollászkodásba kezd...egy 40 percesbe...

Varázslatos jelenetek ezek...lágy oldalfényben ez a fenséges madár a legnagyobb nyugalomban ápolja a tollait...nagyon közel van...hallani a csőre apró csattanásait, ahogy az pehelytollait csipegeti...nem várnék többet, de még az ágra is kiúszik...

Elmegy, ahogy jött....komótosan...királyi módon. EGy kanalas pár alig várta a hattyú távozását...jó messziről-repülve-érkeznek a beülőre...nagyon szeretnének már kicsit vakarózni...

Őket egy tökés tojó mozdítja el...nagy récék a kanalasok, de a tőkés mindegyiken túltesz...

Nem időzhet ő sem sokat...felénk siklik egy szürke gém... Rögtön az ágra ereszkedik és a tollaiban kezd matatni. Násztollak mindenhol, mutatós példány.

Egy jó fél óra után útnak indul, de csak a közeli-száraz- fára ül fel. A kis vöcskök nagyon aktívak. Párosával szelik a vizet és hangosan kacagnak egymásnak.

A nap végére vissza jöttek a ludak is...nagy megelégedéssel másznak fel a kiülőre.

Sok év tapasztalata mondatja velem, h ők a legszemesebbek. Annyira figyel valamelyik...olyan sosincs, h mindkettő egyszerre bogarássza magát. A szárcsák osonnak a nádas biztonságába, ideje nekem is menni...nagyon jó volt ez a délutáni fotózás.

Fut pár téma párhuzamosan ezen a tavaszon...az egyik tavaj kezdődött és idén folytatódik, a másikba is 2021-es megfigyelés következményeként vágok bele, de ezekről egy kicsit később...gyakorlatilag most úgy állnak a dolgaim, h 3-4 helyre tudnék menni fotózni és mind nagyon izgalmas és motiváló számomra, szóval nehéz döntések előtt állok.

2022. 04. 01.

 Eddig váratott magára az év első bejegyzése.

Télen nem voltam eléggé motivált, viszont az egyik február végi futásomat úgy alakítottam, h útba essen a vizes leseim bölcsője, a nyugodt holtág.

Volt rajta pár kacsa, aztán semmi több...nem is izgattam magam, de a következő hétvégén-mikor már melegek voltak a délutánok- százszámra lilikeket fedeztem fel a vízen. 

A sok madár látványa egészen megbabonázott, rögtön tervezgetésbe fogtam. Először a leseket kellett megvizsgálni...mennyi kár esett bennük az elmúlt évben...A háromból egyet tudtam össze rakni...a nyárfaraklap nem bírja a vizes közeget, de egy gyors fotózásra jó leszek belőle...

Mindösszesen kétszer zavartam meg a madarakat...harmadjára már nem jöttek vissza...valószínűleg a melegedés is közre játszott, de nagyon sajnáltam a dolgot. Minden évben itt vannak, de csak 1-2 hetet pihennek a vízen...talán jövőre....Tudtam azért mást fotózni, de a lilikek nagyon hiányoznak a galériámból....

Március hozott pár-igen fagyos-hajnalt. Mellcsizmában kint feküdni elképesztő volt. Ilyen hideget még nem éltem át, mint akkor...jó volt azért kint hasalni, még ha extrát nem is tudtam fotózni...pedig a környéken csak nálam van víz...

Megjött a kedvem és ha már így volt, összeraktuk az új szalakótás lest is...új élőhely, új tapasztalatok...várom...

Aztán csak megnéztem az őzállományt is...sok rudli még együtt van, igazán jó bakot-számomra tetszetős öreget-nem is láttam.

Itt járok most...

A rétihéjás-kakukkos lest is rendbe tettem...nagyon szeretek benne ücsörögni...jó lesz, ha már fotót is mutathatok belőle...

2020. 04. 07.

Az volt a tervem, h a kendermagosokat végre ráeső fényben is lefotózom. Stabilan járnak a beülőre, egy délután 3-4x is tollászkodnak rajta. Nincs hát más dolgom, csak megint hajnalban menni és megvárni mire a nap szépen eléri a beülőt.
Már-már vidáman gyömöszölm magam a mellcsizmámba. Hű társam ez a remek darab...nagyobbat hordok, h a hajnali mínuszok ellen lehessen vastagabb ruhákkal védekezni. Ezelőtt neoprénes volt, de azt a nád rövid idő alatt elintézte...szóval nem kell drága, csak vastag legyen a műanyag...
Megint nagyon korán érkezem, de telihold van...szinte végiglátok a holtágon...
A háló alatt kényelmesen elhelyezkedem...csak a hangokra figyelek...könnyedén különböztetem meg a sokféle récehangot. Megtanulja az ember, ha sokat hallgatja őket...már a tojók hangját is kihallom...
......
......
Jön a hajnal...
Pára hengergődik a felszínen...és a kendermagos gácsér máris előttem mozgolódik...

A tojó is jönni fog, nem kattintok sokat, nehogy elvigye a hang...
Fél perc múlva...

Közben a böjtik és a csörgők is elindultak..
Van, h alig férnek a képbe.

 A napkelte még messze van, de a színek attól mindenhol mejelennek.
A gácsér másodjára is visszatér...

 Majd a tojó is, de egy újabb páros megzavarja a harmóniát...

Vagy éppen a mindig morcos szárcsák kavarnak be...

A kanalas társaság ma nagyon aktív. Beindult a nász és a sok madár folyamatos kotyogásban van...

Túlzás nélkül, annyi madár idén, h egyre nehezebb olyan képet csinálni, amibe nem zavar bele egy másik szárnyas...

A fény már elérte a vizet...
A csörgők is nászolnak...rég elképzelt képet sikerül elkészítenem...

 A récék fél nyolc magasságában nyugovóra tértek...mindengyik szárnya alá tette a fejét és elaludtak...ilyenkor szinte hihetetlen, h az előbb még pezsgő víz elcsendesedik.
Ez a béke a kis vöcskökre nem vonatkozik. Ők is a szerelemnek hódolnak ezekben a napokban és hasonlóan territoriálisak, mint a szárcsák...

Velük még elvoltam a kemény fényekig, aztán leléptem...
A végére egy olyan kép, amit rég szeretnék megcsinálni...
Talán majd, ha lesz egy kicsit gyorsabb vázam...:)