2016. 03. 19-20.

A múltheti csúfos beázásom után ismét a víz felé vettem az irányt. Szereztem egy másik mellcsizmát és magabiztosan gázoltam bele a az éles nádpengék közé...
Nem húzhatom tovább, el kell végeznem a lesek tatarozását...
Szerencsére nincs nagy munka, csak pár szöget kell beverni és 2 ponyvát újrahúzni...gyorsan meg is vagyok vele...
A szárcsák annyira benne vannak a területfoglalásba, hogy jelenlétemmel nem sokat törődve, a nyílt vízen hajkurásszák egymást...egy újabb jel, h itt az idő.
Ilyenek lettek a tutajok...low budget photography :)))
Ez már a 3. tavaszuk...nem is rossz eredmény.

...........
...........
Délután bakok után indulok...
Fénytelen, lapos idő van...azért bizakodok hátha valamit elém terel a tavaszi szél...
A mezőn megint alakul valami...

A történetnek most nem lesz folytatása...
A másik erdősávból két őz kocog ki és elviszik előlem a többit...nem tudom mi riasztotta meg őket, ...a  távolban jajgató motorfűrészre gondolok...

Annyi szerencsém van, h a párosról tudok valamit rögzíteni...
Talán a múltkori nagy bak...

Gyorsan kiürült a gyep...az előbb még sziesztázó őzek, most meg semmi....
Azaz majdnem semmi....
Nyuszi tűnik fel a láthatáron...

A szelem jó.
Addig ügyeskedek, míg valahogy normális távolságra kerül a 600 mm elé.
Aktívnak nem mondanám a fülest...végül mancsnyalogatás lesz a mai attrakció...

A világosság lassan szürkeségbe megy át, ideje menni....
......
......
Másnap egy régen tervezett témába fogtam..
A tölgyest ellepte a belvíz...talányos módon azt a részét, ahol még sosem láttam tócsákat..nem is értem..
Pár éve készítettem egy sorozatot ebben a témában és azóta várom, hogy ismét legyen lehetőségem valami hasonlóra....
http://jsndor.blogspot.hu/2010_10_01_archive.html
Volt még idő az igazán jó fényhatások idejéig, így őzek után nézte,.. Tájképezni csak különleges színek között érdemes...az meg ugye elég későn érkezik....
Szóval leültem az erdő szélére.... kényelmesen hátra dőltem...
A távoli földúton Níva porzik keresztül...megáll...kiszáll a gazda és jól bevágja az ajtót...
Alap esetben morcos lennék az ilyenekért, de most nem...ugyanis őzek tápászkodnak fel a szokatlan effektre...
Látok egy érdekes bakot...talán felém jönnek...
Egy másik állat is lohol az erdőbe, pont keresztezve a csapat útját...
A területes rögtön megnézi kiről van szó....

Nem is jöhetnének jobb irányba...kb 30 méterrel előttem fognak beváltani az erdőbe...
Elől jön ez a megviselt bakfi....rossz bőrben van sajnos...

Mögötte meg a ez a páratlan 8-as, domináns...

A kis csapat beszivárog a fák közé.....ott rögtön megállnak...be vagyok épülve a növényzetbe,várok...a biztonságos gazosban lelassulnak a mozdulatok...a kis gombos pedig tovább közeledik....

Szökken pár nagyobbat az exponálás zajától...pont elég, hogy elvigye magával a 8-ast...

Marad a suta és anyányi gidája előttem...lustálkodnak ,vakaróznak....

Nem piszkálom őket, lassan hátracsúszok és lelépek....úgyis menni akarok a tölgyesbe...

A szél erősödött mire a láphoz érek...a belvíz jócskán fodrozódik.

Alaposan körbejárom a területet valami látványosabb kompozíciót keresgélek...elég sok a zavaró elem...gallyak letörve mindenfelé, burjánzó aljnövényzet...szóval eltelik egy fél óra mire megtalálom az elképzelt beállítást...

Két szűrőt csavarok fel a 10-20-ra... egy cirkulár polárt és egy nd 1000-et...

Imádom az nd 1000 által nyújtott képi világot...egészen szürreális valóságot mutatnak meg a fotósnak és rajta keresztül minden szemlélőnek...

A technikai háttérről csak annyit, h minden kép 30 másodperces vagy hosszabb záridővel készült, a manuális élességállítás és expó beállítás elengedhetetlen és persze  stabil állvánnyal + távkioldó a "B" idő miatt....

Előző vasárnap csináltam tesztfotókat a helyről....

A héten meg sokat agyaltam a továbbiakon és így jött létre az új sorozat...

Valami ilyesmit akartam, szóval egyenlőre elégedett vagyok a folyamattal és a végeredménnyel is...talán pont azért, mert ezek a képek 3-4 hét tervezgetés, tesztelés és kivitelezés beteljesülései...

Végezetül egy werk a fotózás kulcspillanatáról....a két képet nézve nem is gondolnánk, h ugyan az az idő és helyszín:)

2016. 03. 13.

Végre kint...
Újra.....
Megbokrosodott teendőim közepette nem tudtam a fotózással foglalkozni, legalábbis nem a természetfotózással...
Hagytam ülepedni a dolgokat, átgondolni az eddigi "munkásságom" és különféle konzekvenciákat levonni...azt mondják  a nagyok így kell árnyaltabb látásmódot kialakítani...
Meg kell tanulni a lényegre koncentrálni...ez nálam azt jelenti, hogy most már csak akkor exponálok, ha tudom mit és milyen körítésben akarok fotózni...
Ajjaj, ez eléggé filozofikusra sikeredett:)
Na de vissza a valóságba....
Gábor hív...menjünk muflonozni...
Jó terv...kint mozog a nyáj a vetésen...csak melléjük kell osonni, mielőtt visszaváltanak az erdőbe reggel.
Nagyon korai a 4 órás kelés, de most jól esik...lendületet érzek...
Még alig pirkad mire letesszük a terepjárót és kilesünk a bokros mellől.
Nagyon hosszú a vetés, amire kijárnak a birkák...két oldalon végig bokros és erdő...
Két nyáj mozgolódik előttünk, vannak vagy hatvanan...messze , pont a túlsó bokorsorhoz közelebb...

Át kéne mennünk a túloldalra, ezért gyorsan megkerüljük a táblát...így viszont a szelünk lett katasztrófa.
Erős lökések vannak...hátha elfújja a szagunkat.
Az egyik nyáj közelébe bukkanunk ki a gazosból..mohón reggeliznek...és felénk közelednek párhuzamosan a növényzettel...
Villámban bekúszok az ágak közé-obival előre- és várom a kosokat.
Van köztünk egy pici hajlat, abban szaladoznak...

Sajnos nem teszik meg azt a szívességet, hogy felém nézzenek....de legalább itt vannak.

És egyszercsak, minden előjel nélkül...hussss...nem úgy mint az őzek, vagy szarvasok,  h vetnek egy kósza pillantást a gyanú iránya felé...neeem...

Értetlenül állok az eset előtt. bár van ötletem mi volt a baj...:)
Leszaladtak a másik brigádhoz és együtt eltűntek az erdőben...

Még láttuk őket a domboldalon 10 perc múlva...
Egymás után sorjáztak a fák között... és ezzel világossá is vált, h a mai muflonfotózás sem tartott tovább 3 fotónál...nem egyszerű dolog ez kérem...

Végszóként azt mondom, hogy jól esett, ahogy átfújt a márciusi, bolond szél és nem fotóztam semmi értékelhetőt:)
Nincs gond, délután őzek után nézek...hazai terepen mindig van ok a bizakodásra...
.......
.......
Kisüt a nap -olykor-ebben a fura időben..autóval felderítem a terepet...
Belvizek mindenfelé...alkalmas helyek kerülnek szemem elé egy jó kis fekvőlesezéshez...

Darucsapatot indítok útra a vetésről...örülök nekik.

Árad a patak is, megállok egy kicsit tájképezni...
Több időt kellene fordítani erre a témára...

30 másodperces expó ez a kép...lehetett volna nagyobb szerencsém a felhőzettel...
Olyan jól elszórakoztam a fával meg a patakkal, hogy majdnem lekéstem a bakokról.
Gyorsan átkocsikáztam az egyik kedvenc helyemre...
Lassan elindultam a fasor mentén...kb tudtam hol várható az őzek előbukkanása. Leültem egy ezüstfa tövébe és vártam.
A szélcsendesebb oldalban kell ilyenkor keresni a patásokat...
Fél óra sem telik el mikor kilép két bak a rétre...és pózolgatnak egy kicsit..

Jól esik meghúzódva várni mi fog történni...
A fények esnek...

Valamiért nem egymással vannak elfoglalva...visszafelé tekintgetnek...ezt teszem hát én is...

Már értem..itt van ő is...tavaly lakott itt egy erős bak, valószínű hozzá van ismét szerencsém...
Gyorsan sunnyogok még felé pár métert, aztán hason folytatom...
Jó helyen vagyok...de egy óvatlan pillanatban a bak rám emeli tekintetét...
Nem mutatok nagyobb élőlényt, mint egy mezei nyúl... ilyenkor az őzek kíváncsisága sokszor erősebb a félelemnél...
Jól spekulálok...a bak elindul felém...

600 mm-rel fotózom, fekve, kb 1/60-okkal...a képstabi teszi a dolgát..
Erősen alkonyodik, de némi fény átszűrődik a vékony felhőn...
A bak pedig lépdel felém...izgalmas nagyon...

Tudom, h mi fog következni...annyiszor megfigyeltem már ezt....nem is kattogok fölöslegesen...

Dolga végeztével ismét elindul...és hagyja magát fotózni...

Örülök neki, h találtam egy rétet és nem egy vetésen, vagy szántáson kellett találkoznom ezzel a szép bakkal...Állóba fordítom közben a vázat és úgy várok egy vágatlan "egészalakosra..."
Ez lett belőle..

Elégedett vagyok a sorozattal...első tavaszi őzezéstől nem várhatnék többet.
Nyugtalan őkelme...gyanús neki ez a nagyszemű fekvő valami...eloldalog éjjeli tanyája felé...bónuszként megáll és rázkódik egyet...

Aztán eltűnik biztonságos hajlékába..ebben a gyönyörű esti fényben...

Az lcd-t nézegetve, jó érzésekkel telve ballagok autóm felé és a másnapi terveket szövögetem...
Hamarosan olvashatjátok annak a napnak a történéseit is...

2014. 12. 24.

Három napja folyamatosan az őzek után járok.
Mindenáron szeretnék egy olyan ellenfényes fotót, ami végre minden igényem kielégíti.
Karácsony napja van...12 fok és meleg sugarak jellemzik a mai napot is....
A rudli szokott helyén végzi mindennapos teendőit...
A szél állandó és teljesen stabil....
Ma nem akarom a véletlenre bízni, így egy hatalmas félkörben cserkelek rá az őzekre...hosszú idő lesz mire a megfelelő távolságba érek... délben indulok utamra.
Van egy olyan tulajdonsága a mezei őznek, hogy mindig a többhektáros tábla kellős közepén rendezkedik be...nem tudom hogy csinálja, lelépi, vagy szemmel saccolja, de elképesztő, hogy akármerről megyek, mindig ugyan annyira vannak a szélétől. Minden esetre viszonylag gyorsan a jó irányba érek...közben a határban meg megy a munka:)

A következő két órában hol négykézláb, hol hason kúszva(inkább így) közelítettem a rudli felé. Taglalhatnám, hogy ez mennyire volt fárasztó, de nem teszem:)
Mostanra eljutottam odáig, hogy a nagytelével is tudok megfelelően hason kúszni...fontos dolog ez télvíz idején, mikor a takarás igencsak hiányos...
Na mindegy...szóval közeledtem...és a fények is alakultak...

A patások ide-oda sétálgattak, éreztem, hogy készülnek az éjszakázáshoz...egyre több elfeküdt, igyekeztek a széltől egymás társaságába húzódni...talán "Szentdélután" szerencsém lesz???

A Nap jó irányba van, de még mindig sok a fény...nem ezt akarom, de határozottan ígéretes a szituáció...már csak egy jó kompozíció hiányzik, meg egy megfelelő naplemente. Vannak ugyan felhők, de a korong mindet elsöpri maga elől...nagyon bizakodom:)
Az állatok nem szeretik a nagy szelet...ezt már sokszor megfigyeltem...közelebb is fekszenek egymáshoz a szokottnál...
A fények már majdnem tökéletesek ...

Helyezkedek, fészkelődök...keresem a megfelelő pozíciót...közben az őzek is mocorognak...
Nyomom a expókat és az egyik kép után a lcdt nézve rámtör a megnyugvás...megvan...ezt akartam.
Természetesen nem publikálom ezt a fotót, csak egy közeli hozzátartozóját:)))

Közelebb nyomulok még pár métert...nagyon idilli a látvány...

Ezután bukott le a Nap, de nem tudtam eljönni onnan..nagyon színes volt minden...

Addig fészkelődtem míg az egyiknek gyanús lett valami és arrébb is vitte a többieket...

Nem azonosítottak emberként, így csak kocogás volt a válasz...lássuk tudok-e svenkelni valami pofás jelenetet...hát ennyire futotta...f/20, 1/5 sec...mint egy barlangrajz:)

Ezzel a sorozattal enyhült az ellenfényes őzprojekt űzésének a vágya...nem is tettem több kísérletet azóta sem patás témában...
A következő napokban más irányba fordult a figyelmem...tájképeztem...

Szépen alakul a vízszint a lesemnél, aminek nagyon örülök, de  a legjobb hír, hogy jönnek a kemény mínuszok végre...kezdődhet a lesezés...