2018. 05. 01.

Ebben a posztban olyan madarakról lesz szó, amik nem adják olyan könnyen magukat.
Utánuk kell járni, be kell csapni féltékeny természetüket...
Elsőként a fészekparazita....a kakukk...
Elég szeszélyes madár...
Fix lesből fotózni hiába is próbálkozik az ember...bár tavaly sikerrel jártam...jó nagy mákom volt.
Idén más stratégiát választottam.
Kerestem egy alkalmas domboldalt...fontos a növényzet magassága...az se baj, ha van valami tó, vagy nádas a közelben...és persze az se baj, ha szólnak a kakukkok.
Széklest ki, állvány, hangszóró és izgalmas várakozás...

Az első alkalommal egyből bejött 3 madár...
Úgy látszik az időt és a helyet is jól belőttem..
Jött egy rutintalan hím...ő nem is mert kakukkolni...

Aztán nagy sunggal megjött egy domináns hím...

Óriási műsort csapott...csináltam egy jó videót is róla...
Végül pedig beesett egy újabb érdeklődő...már napnyugta után...

Nagy élmény és jó szórakozás áprilisi estéken kakukkot édesgetni optikánk elé.
Nem lehet megunni.
.......
.......
A másik madarat is inkább hallani lehet, mintsem látni.
Terepszínű....nyaktekercs...
Szintén székles kell hozzá és egy elhagyatott szőlős- gyümölcsös...

Egy ilyen korhű karóra akartam meghívni ezt a kis madarat,....
Persze minden nem jöhet össze...
Egy birsalmafát választott helyette....de végül róla is lett pár fotó és egy pofás videó...

Nem foglalkoztam az egész dologgal 5 alkalomnál többet, mégis minden percét élveztem.
Jövőre ugyanitt...ugyanekkor...

2018. 04. 26.

Volt egy nagy bak tavaly a fasorban.
Viszonylag későn-augusztus közepén- vettem észre.
Virgonc sutával mozgott, párszor alaposan meg tudtam nézni.
Fiatal, erőtől duzzadó, magas hatos volt...jó sötétre fenve.
Nagyon meg akartam keresni, így rászántam pár délutánt....
Tanyája felé tartva barkás úrfit veszek észre...csipeget a fűben...

Észrevett, de az 1000 mm nagy királyság ám...olyan messze voltam, h simán rám se hederített. Szerintem őz lehettem a szemében, így elindult megnézni...

Fordítottam vertikálba a gépet...de a keresőben látom, h balra kapja a fejét...
Kilesek a váz mögül...
Hoppá...hoppá...felkeltette az addig csendben pihenő nagy hatost...az agancsformáról rögtön látom, h a keresett bakról van szó.
Lassan átfordulok a monopoddal...az meg elindul a kis bak felé...azaz felém is...

Hallom, ahogy súrolódik a búza szőrén...lapulok és néha kattintok...

Tuti, h elhajtja...de azért próbálom lekövetni...hát nem sikerült...esélyem se volt rögzíteni ilyen közelről, de egy kis legelés után ismét irányomba indul...hát nem semmi élmény ilyenkor a fűben lapulni...

Mellé tettem a tavalyi portréját...egyértelmű...

Két suta is volt a közelben...már gyanús voltam, de nem mentek el csak riasztani kezdtek...

Az utolsó képet is így csináltam róluk..

Beugrottam az erdősávba...had menjenek...nem bántam már...
Ahogy egyenesedek a zöldből, mintha jobbra is mozdulna valami...köztünk van egy kis töltést, aminek a fedezékében gyorsan közelebb megyek...
Kikúszok a tetejére...és ez a látvány fogad..ejj, de örülök.

Gyönyörködöm benne, aztán ő is elfekszik...
A kocsi felé sétálva kis bakot zavarok fel...

Nicsak...ő feküdt múltkor az úton...csak még barkában...akit érdekel nyugodtan olvasson vissza.
.....
.....
Estefelé sem bírtam a fenekemen maradni...
Lucernatábla volt a cél...
Nem csalódtam...volt mozgás rendesen...

A végén volt idő a repcére is....bár a fény már elfogyott...
Szerencsére találtam benne bakot...

Elégedetten ballagok hazafelé...hiába...az őzekben nem lehet csalódni...