2016. 06. 12.

Vasárnap hajnalban indulok utamra.
Szitáló eső fogad autóm felé...egy pillanatra elgondolkodom, hogy van-e így értelme kiülni....,de a megfigyelés varázsa nem hagy nyugodni...
14 fok van a pusztán....
Alig akar megvirradni...mi lesz így???
4:20- kor megjön a madár...egyedül van...a hím az...folyamatosan hangoskodik.
Bizonyára párját üdvözli, aki már tojásokat melenget, ha jól gondolom...
Ebben az időben semmi fogyasztható nem mozdul. A nyulak szaladoznak ugyan, de szalakótát nem láttam még tapsifülest zsákmányolni:))
Nyomok azért egy habitust...

Kitartottam 8-ig, de mindig csak egy madár kerregett előttem...
Volt közben ázott barna réti....

Megjelentek a seregélyek...

és benézett a vércse is...

Egy üres körben gyorsan leléptem...nem is zavarom az elkövetkező két hétben őket...
........
........
Másnap délután őzek után baktattam...a pipacsos tábla a végét járja ugyan, de volt még benne lehetőség...
Szép napfényben kezdem meg a cserkelést...
10 métert megyek, mikor agancshegy tűnik fel a régi kocsiúton....bak ballag a nyomban...és pont felém..
A szelem tökéletes...márha el akarom zavarni  a közeledő patást...:)
Szerencsére a 600 mm elégnek bizonyul egy vágatlan fotóhoz....eddig jött...

 A tábla közepét gyorsan elérem...
Az a taktikám, h beállok a magas növényzetbe és ha valami mozdul becserkelem....
Így történt, h egy öreg suta váltott be a piros tengerbe...elindultam felé...közelebb...közelebb...közelebb...10 méterre vagyok...mire elhelyezkedek és várom a jó pillanatot azt veszem észre, h bálványként bámul...na ez ennyi volt...fotó 0!!!
Leülök, hallgatom a délutáni tücsökzenét...
Billegető libben a legmagasabb növénycsúcsra...de jól néz ki...és még énekelt is egy strófát..

Elment a Nap...indultam én is....
Bak ugrik ki magasabb partfalra...talán jó lehet...

A siker nem 100 %, de azért örülök...
...........
...........
Másnap hajnalban a godák vártak rám.... rájuk néztem egyik délután...a két pár jelenléte szerencsére állandó, de a gulipánok is rendszeresen ott kaszálnak, az apróbbakról nem is beszélve...
Sajnos szürke idő fedi el a hajnalt...fény az nem sok lesz...
A godák hamar beindulnak, viszont mindezt a tócsa túlsó oldalán teszik...

és ez így is marad egészen távozásomig...sebaj...van már pótterv, ha a low budet lest elkerülnék...
A gulipánok szintén messze tollászkodnak, a napot egy erdei cankó  és egy pajzsos is színesíti...

A madarak aktivitás csökken, gyorsan otthagyom a lest és már az új pozíció kivitelezésén gondolkozok, mikor az egyik goda tesz fölöttem egy tisztelet kört...

Legalább most jó közelre bejött:)
A héten újabb kör következik.....

2016. 05. 29.-06. 05.

Tör előre a nyár...
A kis pocsolyára telepített low budget les jól teszi a dolgát, márha lehet ilyet mondani...:)
A godák szépen szokják a közelségét, így már csak napok kérdése, hogy ne kelljen nagyokat vagdosni a kívánt jeleneteken...volt már tesztüzem...alakul.

Kihagyhatatlan ilyenkor egy másik téma is...a pipacsok...nem lehet megunni.
Találtam egy olyan táblát, amit szerintem a gazda pipacsmaggal vetett be...biztos a feleségének akart bizonyítani valamit:))nem tudom, de belegázoltam egy szép naplementén.

Gondoltam, h lesz benne patás, csak a légmozgás nem állt mellém....két bakot is kimozdítottam mire elértem a szélébe...
Aztán megálltam a centrumban és figyeltem az állatvilág mozgását...
Ezek a nyáresték felejthetetlenek...alig mozdul a levegő, a fények szépen esnek, mindenfelől apró rovarok zajongnak..jobb hely kevesebb van ilyenkor, mint egy tömött pipacsmező.
Ahogy ülök a pirosban valami mozdul balra...
Suta tápászkodik fel 50 méterre...
Kényelmesen csipegetni kezd...micsoda nyugalom és zavartalanság...
Közelebb lopom magam és komponálgatok....

Sétálgat jobbra-balra én meg helyezkedek...

Ilyesmire gondoltam, mikor belevágtam a délutánba...egész jól összejött...
Nem mentem már közelebb, had ballagjon alanyom nyugodtan dolgára...
Én meg átadtam magam a hangulatnak...

...........
...........
Közben persze folytatódik a szalakóták megfigyelése is...
A kezdeti lendület a madaraknál is alább hagyott...kevesebbet láttam őket....de jelenlétük állandó a mezőn...
5-én, hajnalban gyorsan bevettem magam a bunkerbe...rendesen meleg van...nemhogy kabát nem kell még a pulcsit is leveszem...ez jó...
Fél öt sincs máris előttem van az egyik madár...hosszasan tollászkodik, nézelődik...
Nem fotózok, nézni is jó őkelmét...
Nagy korrogás  hátulról és máris itt a párja....üdvözlések, hajlongások...minden rendben...
Most már ketten tollászkodnak tovább...
Ahogy felbukkan a napocska a madarak egyre aktívabbak lesznek...

A békés reggel hirtelen ketté törik...egy másik páros gurgulázva ront az előttem lévőkre..micsoda csetepaté bontakozik ki...két madár összekapaszkodva a földre kerül és ott gyepálják egymást...fotózni esélytelen, de mindezt átélni leírhatatlan...
Akkor esik le, hogy egy új páros birtokolja az odút és azt próbálták tőlük visszafoglalni, vagy őket is elzavarni...a fene se tudja....
Hogy honnan tudom ilyen biztosan????
Az új madarak egyikén jelzőgyűrű van....ennek már a fele sem tréfa..:)

Azóta gyorsan kiderült, h 1 éve, fióka korában gyűrűzte Szitta Tamás és Hák Flóra ugyan ebben az odúban....
Gondoljuk végig.....
Azóta elrepült kb Dél-Afrikáig(ezt a két jeladós szalakótától tudjuk,)és onnan-1 év elteltével-visszajött....és pontosan  abba az odúba, ahol áttörte a tojáshéjat.
Szerintem ez elképesztő eredmény és adat...emberek...ugyan abba az odúba...
A többi már csak hab volt a tortán....
Volt bogarászás....

Lombszöcskézés....

Ajándékozás...valami sáskaszerűvel...

Sikertelen ajándékozás lombszöcskével...

Ismét bebizonyosodott, h mindkét nem ajándékoz a másiknak..örülök, h múltkor jól láttam..

A végén már közeliket igyekeztem fotózni...csak a változatosság kedvéért...

Fel sem tűnt, de nagyon meleg lett a lesben...mint egy kályhában...indulni kellett....

Pakolás közben készült a nap utolsó fotója...az új párosról...

Egy üresjáratban gyorsan leléptem...de hazafelé már a következő napokat tervezgettem...

2015. 05. 30.

Megbokrosodott teendőim közepette eléggé be kell osztanom a fotós napokat.
Döbbenet, hogy milyen korán kell már kelni a pirkadat feltartóztathatatlan előrenyomulás előtt...még nem aludtam el egyszer sem....én nem....de megértem azokat, kiknek gondot okoz a felkelés.:D :D
A lényeg, hogy a vízszint csökken, viszont a madarak jó aktivitással élik mindennapjaikat...van tehát téma rendesen.

Sok madár vedlésben van, így nem túl dekoratívak...de ez kicsit sem lényeges....
Egyik reggel furcsa szárnysuhogásra figyeltem fel...szokatlan hang volt...gyorsan kinéztem...

Vadgerlére nem számítottam, le is döbbentem a dolgon...inni jött és a tuskó jó alapnak bizonyult a folyamathoz...
A nagygázlók aktivitása fokozódik...ahogy csökken a vízszint, egyre több terület kínálkozik  a halászathoz...rá kell jönnöm, hogy a kócsagokat órákig el tudom nézni ebben a környezetben...
Meg a gémeket is...pláne, ha sejtelmes miliőben toppannak elém...

A szürke 200 árnyalata:)
Fognak is  valami kisebb halat, néha viszont a kopoltyús meglép....

Ahogy a napállás emelkedik egy bizonyos fél órában egész furcsa fényviszonyok vannak...
Van benne fantázia...csak legyen előttünk valami....

Egyik alkalommal fekszek a lesben, álmosítóan eseménytelen a hajnal...mikor szárcsáéknál nagy riadalom kezdődik...kapkodom a fejem...de nem fentről jön a veszély...pedig onnan is jöhetne...

A kicsik kint táplálkoznak a nád előtt, van ok tehát a lármára...

Kémlelem a vizet...ki lehet a gonosz???!!!
Szőrős hát töri meg a felszínt....vidra....nem is kicsi...hihetetlen...fotóm nem lett róla, de hátha látom még a jövőben...átlósan végig úszik a vízen és felszívódik...
Gyorsan visszaáll a nyugalom...én meg elkezdek röpképre gyúrni...ilyenek lettek...

Szóval a vízen minden a régi...újra feltűntek a kanalasok, meg a cigányrécék és a kiskáró is...

.....
.....
Imádom a nagy, pipacsos mezőket...nekem ez jelképezi a nyarat leginkább..
Pláne, ha egy őzfej is kikandikál a vörös tengerből...ellenfényben...hmmm...
Nem pont úgy jött össze, mint szerettem volna, dehát ez van...

Egyik este nagyon megörültem...... végre találtam egy nagy bakot...

Azóta voltam már tőle 10 méterre is, de jó fotót...sőt bármilyen fotót nem engedett magáról...meglesz a kihívás nyárra:))
Maradtak tehát a bak nélküli, fülledt nyáresték,a Hold és a pipacsok...

A következő időszak tartogathat szép élményeket, de hordozhatja a teljes kudarcot is...
Egy kis ízelítő...:)

Majd meglátjuk mennyire lesz együttműködő az alany.....

2011. 05. 30.

Tudtam ,hogy egy közeli réten sok pipacs virágzik és gondoltam estefelé szétnézek nagylátószöggel, meg makróval a területen. Nem bántam meg, mert gyönyörű volt a naplemente és rengeteg volt a vadvirág is. Először azt sem tudtam honnan közelítsem meg a témát...végül a részletek mellett döntöttem és próbáltam tetszetős kompozíciókat találni...hát ez lett a végeredmény.