2016. 05. 22- 29.

Addig üsd a vasat...as the saying goes...
Különösen az elmúlt évek tapasztalatai miatt alakult ki bennem ez a hozzáállás.
Örök igazság, h azt és addig kell fotózni, ameddig lehetséges....namármost  a szalakóták nászviselkedése a nagy aktualitás és ráadásul mindez a kigondolt helyen zajlik...a feladat tehát minél több időt a megfigyelésükkel és fotózásukkal tölteni...
A seregély is nagyon érdekes dolgokat művelt múltkor...abban is maradt még jócskán lehetőség....

Vol.1:
Sötétben érkezem...meleg szellő fonja át nyakam, mindenhonnan ezernyi élőlény szól én meg nagy kedvel fúrom magam a lesbe... mindig jó, ha langyos az éjjel...ilyenkor hamarabb kel életre a mező és velük együtt a kék madarak is.
Alig múlt 5 óra...kraa..krraaa.kraaa...a les mögül hallom....jönnek....
Mindkét madár ott terem a beszállón és rögtön egy párzással indítanak...
Exponálnék ezerrel, de hallom a zár hangján, h valami nem oké...
Két lassú expó után meg se nyikkan....nem hiszem el....
A 2 madár emeletes szerkezetet mutat én meg bénázok...
Gyorsan akksikat ki, majd be...újra működik a rendszer......

Na ez nem semmi...
Még így is sok fotót tudtam kattintani, viszont a hosszú záridő miatt a nagy részen bemozdultak a madarak...... elég szerencsétlenül... meg szűkös is az egész, de legalább megvan...
Ezután odúba be, odúból ki párszor és revírellenőrzés...
Egy ilyen üres 5 percben a hős seregély utolsó próbálkozásait figyeltem az odú megszerzésére...

Abban a pillanatban megjelent a 2 madár, mint vadászbombázók kötelékben és mindent elzavartak és egyértelművé tették, h bizony ez az ő területük...
A napocska szépen emelkedett a horizont fölé, mennyei fényekkel borítva be a rétet...egy fácántyúk is kiült napozni elém...

A szalakóták meg szépen elkezdték etetni egymást...eddig úgy gondoltam, h csak a hím ajándékozza meg a tojót, de ezen a hajnalon kiderült, h ez fordítva is ugyanúgy működik...

Ez három különböző alkalom, 3 különböző fényben... most leginkább tücsök volt az étlapon, meg pár sáska....volt, h 1,4x volt fent és tücsökkel érkezett az egyik...

Ezeket a jeleneteket 6 méterről figyelni egészen elképesztő élmény...kicsit katartikus is..mert igazolódik az a sok megfigyelés, tervezgetés, ami ide vezetett.
Ahogy így merengek magamban a hím újabb zsákmányért indul...lelibben a beszállóról és hosszasan birkózik a fűben...nagyobb zsákmányra gondolok...gyorsan felcsattintom a 2x-t...
Ismét beszállón a hím...uhhh...mi van nála...egy fürge gyík...aminek mostanság nőtt volna vissza a farka....komoly...

Kicsit megtörte a kékség és úgy adta át a tojónak....mindezt 600-on....

Gyorsan visszaváltok 300-ra, hogy legyen közös kép is a párosról...

Épp most csúszik le a gyík a madár torkán...
Az az érdekes, h az ember ilyenkor nem is az etológiai vetületre figyel...sokkal inkább a helyes technikai kivitelezésre.....ne lógjon ki, jó helyen legyen éles, helyes expó..stb...és miután elmentek a madarak az lcd mutatja meg a dolgokat valójában....gyakran az is nagyon izgalmas tud lenni...ahogy lapozunk egyesével és drukkolunk...
A mai szép reggelnek egy traktor vetett véget...de a durvuló fények miatt amúgy is indulni akartam...

 Egyébként az is nagyon érdekes volt, h a alig zavartatták magukat  a jármű jelenlétében. Vadásztak, a beszállón időztek, tollászkodtak....mindezt a traktortól 50 méterre.

Vol.2:
3 nap múlva ismét kint talált a hajnali szúnyograj...
Lehűlés volt 2 napig és ez a madarak aktivitásán is meglátszott...
Korán beültek, de csak bámultak maguk elé...semmi zsákmányállat nem mozgott...

Gyakorlatilag fél 9 körül tudtak elkezdeni reggelizni...
Így a legjobb fényekről lemaradtam, de tapasztalatszerzésnek tökéletes volt ez a kiülés is...

Ismét láttam ajándékozást, de közel sem annyit , mint 3 napja...

Aztán ismét kiderült, h a bálák nem tesznek jót a projektnek..pláne ha sok van és messze...

Beültek pár percre elém is, akkor készült ez a páros portré... 600 mm.

A nap krónikájához tartozik az a 6 fős csókacsalád, aki megpróbálta volna kirabolni az odút...

A szalakóták agresszíven védelmezték a költőhelyet...volt, h saját testével zárta el a bejáratot az egyik, míg a másik a csókákat üldözte...itt éppen harcosan érkezik a páros...sajnos így nem férnek bele a keresőbe...

Csatlakozott a hordához még pár vetési és dolmányos varjú...ez már sok volt a kékeknek és átmentek a fasorra..én meg gyorsan leléptem..
Tanulságos nap volt...

Vol.3:
A következő kiüléskor ismét borús, szeles idő fogadott...
A madarakat alig láttam...beszállóra is egyszer keveredett az egyik...először azt hittem már kotlik a tojó, de utána láttam mindkettőt odakint...szóval nem ez a helyzet...

Pedig volt mezei poszáta is a beszállón...

Meg mezei veréb is...

Miután kikecmeregtem a bunkerből szétnéztem kicsit a fasoron...

Egy másik odú mellől hat(6) madarat rebbentettem fel...azóta sem értem a dolgot...és amúgy sem láttam még együtt ennyi szalakótát...
Mindenesetre kíváncsian várom mit hoz az újabb kiülés....

2012. 02. 12.

Kétségkívül dobogós helyen fog bevonulni ez a nap fotóspályafutásom nagykönyvébe...de haladjunk sorjában:
5 óra és meggyötörten kelek ki meleg ágyamból...nem aludtam sokat, mert már nagyon vártam ezt a hajnalt...gyorsan elkészülök...1000 réteg ruha, babzsák, talált szivacs és az elmaradhatatlan Pennys farhát. Múltkor is szerencsét hozott, gondoltam nem szakítom meg a hagyományt:)
-12 fok... gyors negyed órás séta és már a lesembe fúrom be magam...alig múlt fél hat.
Nem fázok, jól felkészültem a mai napra...
Már pirkad.
Várom az első ölyvet, ami fél hétkor be is esik a hús mellé, de egy perc és 0 falat után sietve távozik...nem is kattintottam. Sebaj, jól kezdődik...ennek ellenére két órán keresztül egy ázott szarka sem száll a bunker elé...a reggeli fények csodásan világítják be a havas tájat, de sehol egy alany...
Mardos a kétely..mi lehet a baj???
Azon gondolkozom, hogy elhagyom a kuckót és megyek inkább őzezni ebben a hívogató időben, de valamiért a lesben maradok....
Árny suhan el kémlelőablak előtt...gondolom egy egerész, ami majd nem fog leszállni...azért kinézek...gyönyörű Rétisas fordul szembe velem..leszálláshoz készülődik...kapkodva ragadom meg a Canont és szemem rátapasztom a szögkeresőre." Csak szálljon le"...mormogom!!!
Még két kör és egy öreg madár érkezik a hóba....20 méterre sincs...remegek...nagyon régen éreztem ilyet fényképező mögött...azt hittem már nem is fogom átélni ezt az érzést.

Csak az első éles expó legyen meg..őrlődöm...a szögkeresőt belehelem...semmit sem látok...nyomom a gombot, mint süket a csengőt és reménykedem, hogy lesz közte éles is...
A madár nyugtalan...folyamatosan forgolódik is lármázik

...először nem értem, de abban a pillanatban megérkezik hozzá a párja...a vér most fagyott meg az ereimben...azok a karmok, azok a csőrök...ez hihetetlen.
Üdvözlik egymást, rikoltoznak és civakodnak...a Canon most inkább egy géppuskához hasonlít...
Persze megérkezett velük a kísérő brigád is: dolmányosok, szarkák, csókák.

Most jut eszembe: a csóka is egy gyönyörű madár és sok érdekes jelenet volt még aznap, de ez a poszt csak a sasokról szólhat:)
Olyan 20 percig ettek a les előtt....addig bírták a slep zaklatását. Aznap még 3x tértek vissza...mint a mesében.

Kettőig bírta a lábam a hideget, meg mondjuk a 8 gigás kártya is tele szaladt addigra.
Tudtam, hogy jó lesz a bunker, de azért így nagyon rendben van...Zsolti haveromnak mondtam is: csak akkor lett volna ennél jobb, ha a területen élő parlagi pár látogat a les elé...nagyon várom őket is, de még csak messziről mutatkoztak.
Még most is alig hiszem el, ami történt...egy adult Rétisas pár...INCREDIBLE.
Aki hasonló élményeket szeretne, annak azt üzenem, hogy mindent maga készítsen elő és építsen meg, mert a saját munka után leszüretelt gyümölcs íze messzemenőkig a legédesebb.