Ezekben a napokban nem volt különösebb tervem, csak kóboroltam a környéken napnyugta idején. Pár makrót készítettem, de csak úgy, különösebb előkészület nélkül. Eger környékén másra nemigen van lehetőségem ezekben a hetekben, ezért is jó, amikor hazajutok a szüleimhez(Tisza-tó északi része) és az ismerős területeken mindig összeakadok jól ismert őzeimmel.
Szép fényekben indultam el a közeli tölgyesekhez, amiket jó széllel közelítettem meg. A zörgős avarban lassan haladtam előre és az árnyas aljban fehér virágú, különleges növényeket fedeztem fel. Ez volt az első találkozásom a Kardos madársisak nevű védett orchideafajjal. Ismét rá kellett jönnöm, hogy a növényfotózás igencsak nehéz műfaj!!!
Az erdőből kiérve sasoltam kicsit, hogy merre is lehetnek a capreolusok...miután felfedeztem egy agancspárt a lucernában, már kész is volt a tervem. Most valahogy nem volt olyan fárasztó a kúszás...minden klappolt, így gyorsan az őzek közelébe értem, íme a fotók...
Ja, azt kihagytam, hogy kifelé menet meglepte két törpe kóbor kutyát, amint megfogtak egy nyulat...a kutyák jobban meglepődtek, mint én...annyira, hogy a füles el tudott menekülni...
