A dám számomra sosem volt elérhető távolságra és ez nem a méterekre, vagy kilométerekre vonatkozik. Lokálisan előfordul a megyében is, mégis nehéz a közelükbe férkőzni az intenzív és féltő vadgazdálkodás miatt. Nem is forszíroztam eddig a fotózásukat....de idén jött egy lehetőség, amire nem mondhattam nemet.
Természetesen ez is a Dunántúl vadregényes lankái közé hívott a barcogás derekán.
Vendéglátóm szívélyes és segítőkész hivatásos ember, furcsa is volt önzetlen hozzáállása a fotózáshoz. Ritka az ilyen a vadászszezon legjaván...köszönöm innen is neki.
Bevitt egészen a barcogóhely szívébe...hát nem volt semmi.
Mindenfelé bikák harsogtak, hol teknőben fekve, hol a fák között toporogva...
A meleg idő nem tett jót az intenzitásnak és grandiózus fotó sem készült, mégis örök emlék marad ez a délután.
Nyilván máshogy fotóznám őket, ha újra mehetnék...csak akkor, ott nem akartam és tudtam rögtönözni...
Egyébként meg nem bánom...szürreális az a sok bika és a "földönkívüli" hangkavalkád...
......
......
A síkon az őzek egyre hamarabb merészkednek elő. Megkezdődött a rudlizódás, egyre több az unikornis a bakok között.
Előkerült a nyáron fotózott "alien" suta.. A mellkasán hatalmas papilomaszörny éktelenkedik...
Gidát nem vezet és nagyon óvatosan mozog...
A szempapilomás bak is megmutatta magát múltkor...él és virul, csak a dudor egyre nagyobb a szemén.
Láttam ezt a gyönyörű, érett hatost még komplett fegyverzetben...a szőre már félig cserélve...
Kint szoktam maradni alkonyatra is...várom a kék órát, sokszor nem hiába...
A fiatalabb patások már téli szőrben várják a hidegebb időt, de nem vagyok róla meggyőződve, h a szőrváltás mindig összefüggésben van a korral.
Erre a gidás sutára rácserkeltem a délutáni napsütésben...
Ők valahogy nem keresik a rudli közelségét...
A suta jól megnézett magának...
FF váz és 1000 mm....:)
Aztán félkörben bejött totál közel...alig bírtam lekövetni a végére.
Lesrendezés és a ragadozók etetése következik...
Remélem jó sok ölyvem lesz, pár sassal megspékelve...:)
