2013. 02. 16.

Hiába...
Ezen a télen nagyon rákaptam a leses fotózásra...tetszik, hogy a körülmények nagy részét én határozom meg...eltervezem, hogy mit akarok és az esetek döntő többségében ki is tudom vitelezni...
Na igen, egy aprócska bökkenő azért mindig akad...
Így volt ez a csontollúval is...elég sokat láttam belőlük ezen a télen és folyamatosan agyaltam valamiféle csalizási technikán, de nem jutottam közelebb a megoldáshoz.
Nem állt össze a kép és nem állt össze a hozzá vezető út sem...DE  EZ JÓ...olyankor születnek a legédesebb fotók, amikor az alany nem adja könnyen a "bőrét"...
Arra jutottam, hogy cserkelve fogok a közelükbe jutni, ami a tél folyamán sikerült is, de nem tudtam a kívánt hatást elérni...még mindig "csak" egy szokványos csonttollú-fotó "nézett" rám a monitorról...
Lágy, napsütéses idő fogadott a dűlőúton...olyan hívogató idő volt...nem akaródzott beülni a sötét lesbe...lassan lépdeltem, legalább az úton élvezzem ezt a mesebeli időt...
Ismerős madárhangot hoz a szél felém...nem gyakori, de már nagyon ismerős..csonttollúak...
Kiszáradt cseresznyés tetejében pihennek úgy tízen...megállok, nézem őket, gondolkozok mit tehetnék...

Nagyon nyugodtak voltak... időről időre lereppentek és vissza...akkor jöttem rá, hogy inni járnak egy pocsolyába...ledobtam a motyót, gyorsan összeraktam a telét+2x-ezőt és máris kúsztam a víz irányába.

A madarak és köztem volt egy halom föld, így fedezékem is volt...bevackoltam magam és vártam...
Szomjasak lehettek, mert többször lejöttek inni én meg kedvemre komponálhattam...10 perc fotózás után úgy döntöttek, irány a messzi észak...de azért pár momentumot az életükből a memóriakártyán hagytak...annak ellenére, hogy nem vittem túlzásba a tervezést:)

Innentől kezdve már nem foglalkoztatott a les, kimentem, szétnéztem, beültem, de elvesztette a varázsát, legalábbis aznapra...nem is volt semmi mozgás, az énekesek eltűntek, a fakopi fél percre állt csak meg és az ölyvek is messziről kémlelték a zsigert...ma csak a csonttollúaké lehetett a főszerep...

2012. 12. 23.

Karácsony előtt volt szabad 3 órám ... gondoltam megnézem, hogy mi folyik a lesnél.
A dűlőúton szokatlan, de ismerős madárhangözön üti meg a fülem...csonttollúak...ismét.
Nem akartam az időt cserkeléssel eltölteni, így csak dokumentáló jelleggel exponáltam párat...

A lesnél rengeteg madár fogadott. Érkeztemben 4 ölyvet zavartam el... Az énekesek gyorsan darálják a napraforgót, most is utána kellett töltenem...Váratlanul havazni kezdett...ennek nagyon megörültem, mert hóesésben ezen a télen még nem fotóztam...olyan mesebeli volt az erdő...teljesen elkapott a karácsonyi hangulat.

2012. 12. 08.

Az úgy történt, hogy mentem ki a leshez ...nagy csapat madarat vettem észre a műút kellős közepén. Először azt gondoltam, hogy verébsereg csapott le valamilyen kiszóródott gabonára.Közelebbről  már feltűnt, hogy a szürkeségbe citromsárga csíkok vegyülnek. Belém hasított a felismerés: csonttollú csapat érkezett a területre.
Megálltam az út szélén, kikaptam a telét a verdából és kezdődhetett a cserkelés.

A madarak nem voltak bizalmatlanok, de azért fel-felrebbentek. A havas árokban lehúzódva jutottam a közelükbe. A fotózást nehezítette, hogy közben 2 autó is felzavarta a csapatot...mondjuk fogalmam sincs, hogy mi volt nekik olyan vonzó a havas úton...talán a só??? Mindig ugyan oda repültek vissza...amit azért csöppet sem bántam. Egy bokor tövében meglapulva fotóztam őket úgy  20 percen keresztül. Szenzációs volt ennyi csonttollút egyszerre figyelni...voltak vagy 1000-en.

Hazánkban ritkán látni ennyi madarat egyszerre...hihetetlen volt az a sok dallamos hang a téli tájban.
Nem tudom mikor találkozok velük legközelebb...
Ha hinni lehet a madaraknak....nagyon hideg lesz a tél!