2022. 10. 07.

Nem írtam az elmúlt hónapokban. Lett vona mit, de nem írtam. Nem volt energiám és hangulatom a dolgok rögzítéséhez. Igaz, nem is voltam túlságosan sokat odakint...elfogadtam, h ez most egy ilyen életszakasz. Tavasszal fejeztem be a történetek fonalát...innen folytatom tehát...a kakukkoktól. Izgatottan vártam a szalakótákat. Új helyen, új lesben készültem a jobbnál jobb történések átélésére. Ide se jutottam ki sokszor, de azért amikor kint voltam ügysek voltak a madarak. Már annak is örültem, h az új odút elfoglalták. Ez egy kultúrával körülvett környezet...kíváncsi voltam a táplálékbázisra. Meglepő volt, h sokszor érkezett pocokkal az egyik madár. Az előző helyen mindössze egyszer láttam 5 év alatt.

 Aztán eljutottam a gímek hazájába is..mindig örömmel jövök. Óriási volt az aszály, küzdöttek vele az élőlények rendesen...  Volt minden...papucsos gím, vadmalac, barkás bikák...nagyon jó élmény volt...

A forró júliust még forróbb augusztus követte. Így vágtunk neki az üzekedésnek. Mindenki panaszkodott, h nem ugrana a bakok stb...Én nem panaszkodok...szinte minden nap jött be 3-4 bak...lehetett eső, szél, kánikula...két új síppal fegyverkeztem fel. A Nordic nagyon jól szól...

Aztán jött a bőgés...nem voltam túl sikeres, pedig egy R3 volt nálam...

Itt tartok most.

A szalakótás lest átalakítottam...vagyis a alját beépítettem... alóla fogok fotózni ősszel, vagyis inkább szeretnék...valahogy így...itt még nincs kész. Be lett burkolva és kicsit komfortosabb, mint ahogy kinéz...hátra is meghosszabbítottam, h  elférjen a lábam...low budget photography...álcaháló és egyéb álcázás megy majd rá pluszban...és jöhetnek is a sasok.