2017. 01. 31.

A kis erdei les sikeressége újabb lendületet adott.
Mostohán kezelem a kis bódét, pedig annyi szép élményt adott már az évek folyamán.
Utolsó mentsvárként mindig jó szolgálatot tesz.
Ha csak 2 órám van, ha nem jó az idő, ha máshol megáll az élet...ide bármikor kijöhetek feltöltődni.
Nem volt ez másként most sem...délutánra ugrottam ki...rigólesre.
.........
.........
Ahogy megérkezem nagyobb, tarka rigót zavarok fel a rétről...az almát falatozta...
Örülnék neki, ha léprigó fedezte volna fel a kaját.
Kirakom az gyümölcsöt és magokat, aztán várok...
Nem kell sokat...a rigó gyorsan visszatér...rögtön közelre jön be...

Végre sikerült őt is megfigyelni...
A hó és a hideg elhozta nekem ezt a nagy rigót.
Kiszámíthatatlanul mozog, csakúgy mint a többi...de mégis biztos vagyok benne, h meg fogja találni a tökéletes pihenő ágat...

Közben a feketék is aktivizálják magukat...

Az rögtön feltűnik, h a léprigó komolyan védelmezi az elemózsiát...
A feketék többször megkísérlik elkergetni...sikertelenül..

Gyorsak, mint a villám...rá kell készülni rendesen, ha az akciókat az lcd-n akarom majd visszanézni.
Vannak csendes szemlélők is, potyalesők, kik  a megfelelő alkalomra várnak.

Közben elered a havas eső...de gyorsan abba is marad...a beülőn béke honol...

Jócskán benne járunk már a délutánban...
Épp ideje, h megérkezzen a róka...ez az ő időszaka...

Megállítom egy cincogással...ma nem akar zsigert enni...
Ismerős prüntyögés üti meg a fülem....optikám a közeli beülőre fordul...
Itt vannak a süvöltők..ez most egy csupa hímből álló csapat...

Szerencsém van, ma nem jöttek egyedül.
Tengelicek csatlakoztak a csapathoz...
Ritkán találkozok velük az erdei etetőn...az udvaron biztos többször jöttek már...

Egészen sötétig perlekednek a napraforgón....
Indulás előtt  kiszórok egy jóadag szotyit és egy kiló almát...kis segítség, amíg el nem megy a hó....

2014. 01. 19.

Megint úgy alakult a hétvégém, hogy a lesben kötöttem ki.
A kertben virágzik a bangita, énekelnek a madarak az erdőben, langyos szél birizgálja a fák koronáját...épp ezért cserkelni akartam egy kiadósat, de nem jött össze...
Az elmúlt időszak tapasztalatai miatt úgy döntöttem, nem megyek korán leskelődni, inkább csak a délelőtt derekától foglalom el a bázist...
Így is történt...
Egy óra csendes ücsörgés után megérkezett szembe, az akácra egyik hűséges fotóalanyom...

Rendszert beélesítettem...gondoltam csak lejön ebédelni...
Az ölyvem tollászkodásba, vakarózásba kezdett ...azon morfondíroztam.... most sem fog kajálni, csak vizitet tart a kiemelt táplálkozó helyen... technikai célzattal, 600 mm-rel is csináltam egy képet, csakhogy lássuk a képkivágásbeli különbséget...

Szerencsére a madár éhesebb volt a múltkorinál és 1 óra megfeszített várakozás után lelibbent a fáról, egyenesen felém...

Záporoztak a sorozatok a mozdulatsor megörökítésére...f/2,8, 1/1250, iso 800

Tökéletes irányból érkezett meg a lehető legjobb helyre....

Az az igazság, hogy jobb fotót nehezen tudnék ezen a helyen a leszállásról készíteni...még csepergett is körítés gyanánt.
Vígan ment a falatozás,  így volt idő ismét tesztképeket készíteni.
300 mm...

600 mm...

Videózgattam is...
 Az eső egyre jobban szaporázta...

Nekem is egyre jobb kedvem lett, ugyanis végre megérkeztek a tengelicek....először egy...

 aztán kettő...

 majd három...

Csodaszépek ebben a szürkeségben...és ahogy látom nem lesz nehéz róluk akciót fotózni...legalábbis nem annyira nehéz, mint a cinegékről, vagy a csuszkáról...
A nap végére befutott még két ölyv.
Egy jól ismert...
Videó...

 És egy vadonatúj példány...fehér tarkófoltjáról könnyen meg fogom ismerni...

 Hétvégére hó és hideg ígérkezik:)....folyt.köv.
Jajj, majdnem elfelejtettem...ők is megjöttek:))))))

2012. 03. 17.

Egy kis ízelítő a tél végi lesezésből...a forgalom egyre gyérebb, de azért van még látnivaló...végre bejött egy süvöltő normális távolságra...

2012. 12. 27.

Különös nap volt ez.
Szikrázó napsütésben indultam a leshez, de mire kiértem köd lett..A szőlő között találkoztam az ismert sutával és egyik gidájával. Elég bizalmasak voltak., de nem miattuk jöttem...

Már meg sem lepődtem, amikor ölyvek rebbentek fel a rétről...
Tettem ki nekik friss zsigert, de nem fűztem sok reményt az ölyvek visszatéréséhez. Rendszerint délutánra már telezabálják magukat és nem jönnek be csak szürkületben...
Meglepődtem, amikor 5 perc múlva egerész landol a zsiger mellett...
fel akartam tenni az 1,4x-ezőt...
Ameddig a táskámban kotorásztam még 4 ölyv érkezett...ilyen se volt még...mohón nekiestek a koncnak, de sietniük kellett, mert további 3 ölyv esett be a rétre....8 ölyv...hihetetlen...és még a köd is feloszlott.
Ilyenkor sajnálom igazán, hogy nem  ölyvfotózásra terveztük ezt a lest...
Unalmas lehet a sok egerész fotó, de mindegyiken más madár van....

Az már csak hab volt a tortán, amikor normális távolságra bejött egy Süvöltő...

2012. 12. 01.

Egyre több a madár az erdei tisztáson... makk a slágerkaja.
Végre megjelentek a süvöltők...