2019. 08. 06-07.

Ahogy írtam az előző posztban...
A tegnapi helytől indulok tovább sípolni. A kaszálót lucernacsíkok és erdősávok ölelik. Minden szempontból ideális.
Az első 3 helyen nincs mozgás...
Kilesek egy távolabbi tarlóra. Őzek vannak kint. Fekszenek, csipegetnek.
A fények szépen esnek mire a közelükbe ügyeskedem magam...
Gidák, suták és egy bak...
Nameg a közben megérkező zivatar....

Átszáguld a táj felett, rendesen jól esett...
A patásokat nem zavarja, újra aktívak... az eső utáni fények mindig csodásak.

Megpróbálom elhívni a bakot...

 Egész jól eljött :)

Imádom ezeket az őszinte portrékat...
Nem messze innen suta legel...nem látok bakot vele...gidát fújok inkább...
A fiatal suta elindul és akkor veszem észre, h bak is jön utána, amit eddig egy bála miatt nem vettem észre...

 Sokáig nézzük egymást, aztán elkanyarodik balra...a bak nyomban utána...

Hosszú lucernásnak messze még a vége...lehetnek meglepetések, épp ezért a vége előtt megfogom szarusípom...
Az eredmény hamar megmutatkozik...

Figyelnek, aztán visszafekszenek  a nedves lucernába...nem is piszkálódom tovább.
Lesz még alkalom máshol, jó mozgás van.
Vissza az előző rétre, csak a másik oldalról közelítek,
Nyári zápor illata terjeng, a távolodó, morcos felhők alá besüt a nap...ciripel a mező, seregélyek húznak át felettem....a sípszó rendesen belehasít ebbe az idillbe...
Hoppá-hoppá ...bak ugrál felém...az erdőből jön...

És rögtön utána egy másik is érkezik....

Na modom...itt lehet valami izgalmas....
Hát nem lett...a hátsó az elsőnél is kisebb volt és nem mert közelebb jönni....

Komolyan mondom...3x körbeszaladt rajtam...visszafordult, riasztott, elszaladt, visszajött...nagyon élveztem...

Alig kukucskált a fény a hrizont fölött, mikor utolsó helyemhez érkeztem...
Gyönyörű, virágos réten hajtotta a sutát egy nagyobb bak a minap....reméltem, h itt  lesznek még...
Messziről kiszúrtam, h a legjobb helyen fekszenek...
Közelebb mentem és nyomtam egy strófát...
Az öreg felpattant és sokáig figyelt...hol felém, hol a fekvő sutájára...aztán visszafeküdt...

Én meg nagy kerülővel indultam haza....
....
....
Másnap délután a forróság nem szűnik.
Leülök egy árnyékos bokorsor tövébe és figyelem a placcot.
Nincs mozgás egy órán keresztül....megyek egy lassú kört....hátha...
Az egyik cickafarkos rengetegben őz bókol magányosan...
Bak...nagyon kivan...rögtön megismerem...az érdekes agancsú fekszik itt.
Odakúszok...a növényzet sokat segít...

Le van üzekedve, az tisztán látszik...Megvárom , míg bebiceg tanyájára...
Megfordulok és másik irányba indulnék, mikor újabb bak baktat át a töltésen és lefekszik a napsütötte rétre...

 Közelebb kúszok...viszonylag rossz a pozícióm, de ő is fáradt...alszik és vakarózik leginkább.

Idilli a látvány...sejtése sincs, h milyen közelről figyelem.
Indulna...ráhívok...huhhh...rögtön felélénkül...

Körbeszaladgál...amikor nincs takarás és látni kellene a sutát, mindig ezt teszik...
Szelet kap....elillan...
Indulok haza...meglepetésemre páros vonatozik elő az alkonyi fényekben...lekuporodok...
Tesznek pár kört, aztán eltűnnek a takarásban...

A mai nap korántsem volt már olyan heves...
Elkönyvelem magamban, h lassan lehúzzák a rólót kedvenc patásaim...az elmúlt egy hét erősre sikeredett, nincs okom panaszra.
Végszóra találkozok a nagy bakkal...immáron suta nélkül...
Elnézem, ahogy lassan sétál erdei lakja felé...nem űzi már az üzekedés szenvedélye....

2019. 08. 04-05.

Új nap...ismét a területen.
Tervem szerint hamarabb kimegyek, figyelem a mozgást, keresem a párosokat.
Nagy a meleg.
Páros vonatozik elő a fasorból. A sárga bak rögtön emlékeket generál. Egy éve ugyan ezen a területen hasonszínű bak terelte sutáját. Ahogy közelebb érnek egyértelműen felismerem azt a bakot. Kicsit vékonyabb, az agancsa is satnyább, de itt van...

Lendületesen hajtja a nöstényt, ide-oda a virágos réten...

Amikor beérnek szél alá a suta rögtön arrébb viszi őket, de fél óra elteltével mindig visszaszivárognak.

Jól elvagyok velük, amíg tartanak a fények.

........
........
Másnap délután 5 magasságában érek a helyemre.
A rét túlsó végén látni egy párost. Minden bizonnyal az estiek...de miért költöztek át oda????
A választ hamarosan megkapom...
Árnyékos nyárfa alá húzódok be és fújok egy sort...
Meglepetésemre suta és bakja állnak fel nem messze tőlem és rövid hezitálás után felém indulnak el.
Azt látom, h nem egy  "suhancbak"....

Egész közlere bejönnek...moccani se merek...
Közben a suta gidája felkel a távolban és hívni kezdi anyját...
Erre mindhárman őrületes vágtába kezdenek...

Nincs idő elmélkedni....vörös villanást érzékelek a mező távoli sarkában...
Közelebb megyek és hívok...
Nocsak..az érdekes agancsú bak ...immár suta nélkül és sántán...nehéz éjszakája lehetett...

Közelít, de nem annyira, mint szeretném. Úgy látom van egy lyuk az agancsban...kellene egy közeli...
Ahogy hívom fél szemem a másik oldalt figyeli...
Nem hiába...szépen bejön egy másik, amíg orrába nem csapódik emberszagom.

Van még idő...arrébb megyek fél kilométert....
Ez már BÁLÁSRÉT :)
Le is kuporodok gyorsan az egyik mögé és megfújom....ő jön elő az erőből...

Majdnem rám tapos...tapasztalatlan...
Ha ff váz lenne nálam simán folytatnám, de a croppal....be kell fejezni...
Holnap itt kezdem a hívást....

2019. 08. 02-03.

Pár nap szünet után jutok ki újra a területre.
Kedvenc rétemre igyekszek.
Eső után vagyunk, a hőmérséklet is ideális, épp ezért délután négykor sípolok először.
Rögtön kis bak érkezik totál rossz széllel...

Szétnézek...
A rét felső részén mozgást látok. Gyorsan oda sétálok, figyelve a fasorra...ilyenkor bármi elém ugorhat. Érdekes agancsú bak hajtja sutáját...a pozícióm jó, csak várnom kell...

 Meg- megböki a sutát, nem láttam még ilyet közelről.

 Az pedig beadja a derekát...

Fura ez az agancs, jó lenne róla egy közeli...

Kijön egy másik suta a rétre..a reakció a szokásos...a bakkal lévő  suta elviszi onnan a bakot...
Sokszor tapasztalom, h  sutának is érdeke, h a bak vele maradjon...

Hívok 200 méterre innen...tetszik a miliő...
Gyorsan érkezik a középkorú bak...

Jól körbejár a nyílt placcon...

 Alig akar elmenni.
Kicsit távolabb foytatom...itt több az erdő...
Először egy fiatal példány érkezik..nem mer közelebb jönni.

Aztán kijön az a bak, amit egy éve is fotóztam már. Ugyanott lakik ez a korosabb egyed.

Másnap másik terület...
Elkap egy zápor, de mitsem számít..
Lucerna szélén hívok.
Rögtön felkel egy bak, de sutával van...nem tudom elcsalni.

Bejön még egy öreg bak, de közelponton belül látom meg először...ilyen is van.

Átváltok gida hangra...
Itt működik, de nincs bak a sutával...

 Később előjön a napocska, de ezen a nyúlon kívül semmisem mozdul.
Még van idő új területre átaútózni...megyek is.

Egy újabb szép réten próbálkozok.
Marad a gida hang, mivel már sok sutával ott a bak.
Az első "pííí"-kre óriási lendülettel érkezik egy fiatal suta a fasorból.
10 méterrel előttem szaladozik ide-oda...nyomom a portrékat..

Mikor messzebb kerül, akkor veszem észre, h ikergidái köztünk fekszenek a fűben..
Gyorsan visszavonulok, a suta meg elvezeti őket.

Még egy helyen tudok hívni...gyönyörű, cickafarkos területen...
Jön is a bak...szépen besétál a legsűrűbbjébe.

Elfogyott a fény...nincs mit tenni, be kell fejeznem, pedig nagyon jó mozgás volt.

2019. 07. 29.

Ebben a hónapban már nagyon nyitott szemmel jár aki kicsit is jobban érdeklődik az őzek iránt.
Így van ez minden évben...jön a meleg, jön a július és hosszabbodnak a megfigyeléssel töltött délutánok. Úgy gondoltam nem megyek ki hamar, úgyis 27 után indul el a mozgás...mindig így van.
Természetesen nem jött össze...bár a jelek egyértelműek voltak. Nemhogy bakot, sutát sem lehetett látni a mezőkön, kultúrákban...Ez a suta is csoda, h elém bandukolt a nagy forróságban.

Aztán eljött 29-e.
Szokásos utamon cserkelek hosszú lucernacsík mellett.
Hat is elmúlt már, csak megfújom a szarusípom...rögtön özfej emelkedik a távolban, mindjárt kettő egyszerre. Bak és suta múlatja az időt kődobásnyira tőlem. Figyel a bak, de néz a sutára is...nem fog eljönni, ezért én megyek közelebb.
Onnan látom, h öreg barátom cövekelt le egy érett suta oldalán.
Nem piszkálom őket, megvárom míg maguktól kelnek fel.

 Közben folyamatosan lopom a távolságot...

Borításra kevés esélyt látok, a luci is magas...megyek tovább.
Kiérek egy bálás tarlóra.
ÓÓÓÓ azok a  bálás rétek és tarlók...a kedvenceim.
Ha semmi nem történne, akkor is remek időtöltés egy ilyen illatos réten ücsörögni...dehát mindig van látnivaló. A madarak előszeretetel használják vártának...

Nekidőlök egy nagy hengerbálának és várok. Suta gidájával lassan óvatoskodik elő a napraforgóból.
Remélem már bak is keresgél a közelükben.
Hívok.
Két sort nyomok...a tábla távolabbik oldalán bak ront elő.
Nyílegyenesen jön...

Keresőben lesz világos, h különleges vendég érkezik. Azt látom, h törött az egyik szára, nade h egy valódi gyilkos, az már minden képzeletem fölülmúlja. Magabiztos, nagyon is az és biceg...verekedős.

A következő 5 percben kb 200 képet csinálok róla. Fent van az 1,4x is. A fények kiválóak, a bak meg el van borulva.

Tavaly is bejött egy szép killer, nem hinném, h ez ugyanaz, de ki tudja...
Egy idő után riasztani kezd, de egy tapottat se tágít...

Kezd eloldlaogni...bolondítom még egy kicsit és újra ráhívok...
Visszafordul, de tekintetét oldalra szegezi...
Szemem sarkából látom, h újabb udvarló érkezik, de a gyilkos láttán már viharzik is tovább, az meg utána..és eltűnnek a távolban.
Kicsit várok és elsétálok a tábla sarkáig, amerre eltűntek...
Jó helyen vagyok, ismét hívok...
Meglepetésemre az előző hatos kocog ki a kukoricából...

Szépen jön, nem is sípolok többet.
Beér egy gazfoltba és ott megáll... a távolság több, mint megfelelő...

 Mielőtt keresné tovább a sutát visszafordul egy utolsó kép erejéig és belép a bogáncsosba.

Nem is rossz ez így az első, hívós napra.
.....
.....
A fények még engedik így tovább cserkelek.
A tarlón bak piszkálná a sutát. Gida hanggal operálok...és láss csodát...

A nagy rohanásra a suta gidája felkel és ő is szaladna...a baknak ez nincs ínyére, elhajtja....

Megyünk bele az estébe, a nyulak is nyugodtabb helyre ugrálnak...

Egy strófa vágyakozó hangot még megpróbálok...
Rögtrön beugrik egy bak mögém(szagot is kap) egy másik meg szemből indul el, de bevállt az erdőbe...

 Ahogy hívnám egy harmadik is megérkezik, de nem akar közelebb jönni.

Az utolsó percekre kibújik a fény a felhők alól, de már autóm felé ballagok.
Fiatal, kereső bak szaglászik a tarlón.
Sípot előkapom és szólítom....
Érdekli....egész közelre bejön...nagyon félős..

Mára elég volt ennyi, mire haza érek apokaliptikus idő érkezik...nem bánom, h fedett helyenen vagyok már...