Egész nap zivatarfelhők vonultak a fejem fölött, de szeretem az ilyen időt, mert bármikor kisüthet a Nap és olyankor földöntúli színek jelennek meg a tájon. Kora délután elindultam őzezni és gyorsan el is kapott egy kiadós zápor. A vízhatlan cuccom most is kiválóan megvédett és töretlenül kezdtem a híváshoz egy alkalmasnak látszó helyen. Semmi nem mozdult és máshol sem... 2 sutát láttam ikergidákat vezetni, így szinte biztosan nem indult még meg az őznász azon a területen. Az egyiket közelebb tudtam magamhoz hívni, de gidáit nem hagyta ott. Leültem egy mocsaras területen a csatornapartra és énekesmozgásra lettem figyelmes. Nézegettem, hallgatóztam és Csíkosfejű nádiposzátáknak gondoltam őket. Tájegységileg stimmelt. Kis várakozás után készítettem róluk fotókat és még mindig úgy gondoltam, hogy jól határoztam. A birdphotography fórumról derült csak ki, hogy mégis Foltos nádiposzátákról van szó. Sebaj, így is gyönyörű madarak és tanulság, hogy tapasztalt szakemberek véleményét mindig ki kell kérni bizonytalan határozás esetén...