2018. 02. 10.

A leesett és megmaradt hó az erdőbe csábított.
Az őzekről sok téli képem van, de a gím...az bizony télen sem könnyű mulatság.
Ahogy kiértem az alacsonyabb területekről már eltűnt a "lisztréteg", a tetőn viszont 20 centi porhó fogadott...
Erdősáv mellett sétálok fölfelé...a szemközti erdőfoltból szarvasok törnek elő....lehet agancsozóktól ugrottak meg....

Miután eltűnnek tovább osonok.
Recseg a jeges hó, nehéz halkan menni...a terep viszont meredeken emelkedik.
Az erdőben folytatom.
Lépteim zaja fiatal bikákat indít el...méltóságteljesen állnak ki az élre...nem rossz kezdet.

Ezután sok kilométer és pár elugrasztott vad után leülök egy nyiladék közepére.
A csend átható, a hangulat hamisítatlan télies....
Jól esik ücsörögni...koppan valami jobbról.
Lassan oda fordulok és barna foltok mozgására figyelek fel.
Atya ég....egy bikarudli közelít....
Mozogni már nem tudok, így a nyiladékra hasalok le.
15 bika jön át előttem, megszakításokkal, libasorban...vagyis bikasorban.
Van közte mindenféle korosztály...csak pár kép a harcosokról.

Jön egy félszárú...
Róla még később...

Hát leesett az állam...ennyi bikát- kis túlzással- az eddigi "pályafutásom" alatt sem láttam...összesen.
Ezek meg nyugodtan sorjáznak itt előttem...igazán mutatós brigád.

Négykézláb csalnék a távolságon....de közel vannak, nagyon...
Amint adódik a bal oldalamon egy kis rés a fák között, máris lecövekelek és várom a bikákat.
Nagy szerencsémre a félagancsos jön szembe...nem semmi látvány....

Az lcdn tűnik fel, h a bal agancstövét kitörte...koponyacsont is roncsolódott, a szemöldökcsontja is sérült...csoda, h túlélte....

Ez az egész nem volt több 3 percnél, de meghatározó élmény számomra.
Leléptek.
Én meg a völgy felé veszem az irányt...sajnos a hó percenként kevesebb...
Egy füves rét mellé ülök le...
Benne járunk már a délutánban...
Fiatal dám jön elő vacsorázni...a távolság több, mint ideális.

Persze rögtön rossz szelem lesz és a bikuci gyanút fog...

Na sebaj, majd jön másik...és igazam lett.
Kicsit később szép bika jön be portréra...örülök neki nagyon.
Annyira közel kerül, h esélyem sincs 2 képnél többet csinálni róla....mindkettő close up.

A bika másodmagával visszalépett a fák közé...
A fény erősen fogyott...
Ezután már azt hittem semmivel nem fogok találkozni, de megindultak a muflonok.

A vezérük pontosan irányomba vezette a nyájat...

Volt köztük erősebb kos is, azok a végén ballagtak.
Kicsit izgultam, h mire közel érnek, addig a többi szél alá kerül és vége a dalnak...

 De végül nem lett probléma... elsétáltak mellettem...

Ez a nagyívű tetszett a legjobban...

 Magam sem gondoltam, h ennyi vadat fogok látni és fényképezni...jól sikerült ez a nap.
.........
.........
Másnap egy közeli szurdok bejárását terveztem.
Nem egy hosszú sétát, inkább amolyan intenzívet...persze a gép nálam volt.

Hamarosan folyt. köv...ugyanis azóta ismét havazott.

2017. 05. 10.

Régi tervem, ha Mátrában és a Bükkben is végigjárom azokat a vízeséseket, amik természetes formájukban maradtak meg.
Erre ez a csapadékos tavasz remek lehetőséget biztosít, így bele is vágtam...
Először a szurdokot látogattam meg...

Már minden évszakból van fotóm...mesés hely....

Következett az Ilona-völgyi vízesés...

Magasról zuhan alá...nagyon látványos az esése...

A sok kiöntés és átfolyás miatt elszántabb túrázóknak is élmény az út ide.

Végül a Bükk egy rejtett völgyében találtam rá-számomra-a legszebbre...

Szerencsére nem tartozik a felkapott kategóriába.

Szűk völgy mutatta az irányt...

Ezután egy nehezen járható kaptató következik, végig sok hordalékkal és százados bükkfák kidőlt törzseivel szegélyezve. Nem könnyű terep.

A Sebes-víz vízesése több lépcsőn bukdácsol alá a mészkőtufán...

Kicsit hasonlít a Fátyol vízeséshez, de az nyomába sem érhet ennek. Vadregényes, érintetlen...nem holmi kerítéssel körülvett turistacsalogató látványosság.

Már csak egy páros maradt...remélhetőleg hamarosan pont kerül az ügy végére :)

.......

.......

A legutóbbi poszt végén utaltam egy új témára...

Az úszó leseimből szoktam figyelni a lassan imbolygó barna rétihéjákat a nád felett...

Hát nem igaz, h nincs róluk valami normális fotóm...

Széklessel kiültem egy magasabb pontra és vártam a madarakat...

Jöttek is szépen...először a tojó...

Azután meg  a hím...

Hordják a fészekanyagot...

A nádas 2 párnak nyújt otthont és így elkerülhetetlenek a konfliktusok...

El is terveztem egy fára épített, ideiglenes megfigyelő fedezéket...

Jó lenne minél hamarabb összedobni....

2017. 01. 07.

Szibériai klíma telepedett a tájra.
Valahogy engem nem zavar. Vágytam már erre az arcba markoló, tiszta hidegre...Amikor az ember szemébe rögtön könny szökik a mínuszoktól.
Szétnéztem a Mátrában.
A szurdok tovább jegesedett...már alig folyik valami, ha marad a hideg be fog fagyni a kis vízesés is.

Mellé tettem a múltkori fotót...a változás szembetűnő...

Szeretem ezeket a túrákat, de az igazi izgalmakat mégis a ragadozók adják...
Úgyhogy nem volt kérdés az újabb kiülés...
- 18- at mutat az autó hőmérője szombat hajnalban...hó az nem esett, de a hideg mardosó nélküle is.
Beülök...jégveremben érzem magam...
Azért a múltkori -10 hez képest a mai -18 lényegesen hidegebbnek érződik...
Beüzemelem a mécseseket....de így is alig akar olvadni a jégvirágos ablakom...
Fél órája vagyok bent és jön a pirkadat... alig látok ki...
Közelre csaliztam...portrézni akarok leginkább.
Minőségi fények vannak...most kicsit örülök, h nincs lent semmi...úgyse tudnám lefotózni.
8 után érkeznek az ölyvek...látom rajtuk, h fáznak...sosem egylábaztak még...ma igen...

A koreográfia a szokásos...
Két öreg madár rögtön táplálkozni kezd, de amúgy is egész nap uralják a teret..
A fiatalok meg ügyeskednek...több kevesebb sikerrel...
De ma a portrék érdekelnek...

Múltkor eltűnt a csali....rókára gyanakodtam először, de a mai reggel megadta a választ....

Kiszóltam a lesből...a kutyák gyorsan elsepertek...
10 körül kinézek az ablakon és látom, h beköröz egy fiatal rétisas a vetés fölé, aztán leül a fasorra.
Az álmos egyhangúság gyorsan elillan...
Az ölyveken is látom a bizonytalanságot...egyenek, vagy a sast lessék...érdekes...

Múlnak a percek, aztán az órák, de a réti nem jelentkezik...
Nem éhes...ki tudja...
Az egerész horda is visszatér a rendes kerékvágásba...

A délután végére bele nyugszom, h nem lesz ma sas...ez van...
A napot egy egészen közelivel zárom...600 mm, közelpont körül...

........
........
Másnap Zsolti barátom akart dacolni a szibériai hideggel...
Bízom benne, hogy szerencsével jár és addigra a sas is megéhezik...
A történet jól alakult...ugyanis vasárnap reggel megérkezett a les elé a 4.rétisas...ráadásul egy gyűrűs madár, amit sikerült beazonosítani...2015 májusában gyűrűzték a Hortobágyon...
Összeraktam az eddigi 4 fiatal rétit...olyan szépek így együtt :)