2020. 03 16.

Nem panaszkodhatom...
Forr a víz a rengeteg madártól. Idén különösen jó év köszöntött úszóleses fotózásaimra. Írtam, h nem esik jól a korán kelés...blablabla, mégis több okból a hajnalt választottam récelesre. Azokati fényeket nem lehet fölülmúlni, valamint a kacsák sokkal aktívabbak reggel, mint délután.
Idén sok a kanalasréce, a cigányréce, kendermagos réce, csörgő réce...ennyit még sosem láttam a holtágon...a víz viszonylag alacsony és a környéken sehol sincs konkurencia...szóval minden ideális.
De haladjunk sorjában....
Délutánonként, ha elég ügyes vagyok be tudok slisszanni az egyik lesbe. Fúj a szél, ami jól és rosszul is elsűlhet. Ahogy beérek a nádba, lépteim lassulnak...már látom a vizet és látom a madarakat is. Vagy 10 pár liba posztol előttem...na ez nem lesz könnyű. Most veszem észre, h a lesem kifordította a nagy szél a helyéről...azt is irányba kéne állítanom...40 percet állok a vízben és várom, h a libák arrébb menjenek...szerencsémre mind együtt indul a vetésre, hangos gágogás közepette...
A hangzavart kihasználva gyorsan beugrok a lesbe és egyenesbe küzdöm...a récék maradtak...
Főleg cigányok, de van más is...Szépen alakulnak a délutáni fények...a víz királykékké változik...
A csokoládé színű récék szépen közelednek...

Nehéz a bukó mozdulatukat eltalálni...gyorsan is csinálják, nameg laposan is.

Szépen beúsznak a legjobb távokra...a tojó és a gácsér is.

Közben a csörgők és a többiek is aktivizálják magukat...

A kisvöcsik egyre jobban "kacarásznak"...közel a nász...

Egész sötétig kint maradok...

....
....
A következő alkalommal megint délután kezdek...
Aktívak az erdei madarak is, mégis a vizet választom...

A libák ismét kint vannak, de most be tudok csusszanni a háló alá...
A gúnárok felvigyázzák a területeket...

A költés a végéhez közeledhet...ilyenkor a szárcsák is csak "laposúszásban" közlekednek, mert szigorú gúnár semmit nem tűr meg a fészek közelében....

Persze a szárcsáknak is megvan a saját területük és óhatatlanul keresztezik a másik útját...

Nincs nagy mozgás...észrevétlenül elhagyom a helyszínt és cserkelni indulok az utolsó, fényes órában.

Sok őzet látok, az öreg bakok már egyedül vannak.

 A fiatalok meg játszadoznak...

Már lemenő napnál lopom be ezt a nyuszit...mindig tapasztalom, h a nyulakat olykor veszett neheéz, olykor nagyon könnyű kicselezni...a mostanit nem volt nehéz.

A következő alkalommal mindenképpen hajnalban megyek ki...rálátok a másik les előterére és a kendermagosok ott múlatták az időt...a hajnali fények pedig oda jók...

2013. 01. 20.

Egész nap ömlött az égi áldás...persze folyékony formában. Szeretek ilyenkor fotózni...az eső a szokottnál is nagyobb nyugalmat kölcsönöz a kintlétnek, így belevágtam a délutánba. A madarak étvágy nem szűnik..ezt  10 perc után megállapítottam.
Gondoltam kísérletezek és feszegetem a Canon határait...
Elég messze ismerős fakopáncs(pici fehér folt) verte egy fenyő kérgét...gondoltam felcsattintom a 300-asra a 2x-ezőt és arra még pluszban az 1,4x-ezőt...számoljunk egy kicsit....1344 mm...leírni is fantasztikus, hát még azt látni, hogy a harkály kitölti a keresőt...
Tükörfelcsapás kioldó nélkül, babzsák és 1/25-öd rekeszidő...miért ne....
A végeredmény szerintem arról árulkodik, hogy ez az optika tényleg megkérdőjelezhetetlenül a legmagasabb szintet képviseli...a fotókon nincs vágás és az utómunka is minimális..íme:

A teszt közben vettem észre, hogy valamitől tartanak a kismadarak az etetőnél. Nagyon óvatosan és gyorsan szedegették el a napraforgót. Valami mozgott a tuskó másik oldalán, de nem láttam belőle semmit, viszont a hangjáról rögtön felismertem.
Megérkezett végre a kosorrú veréb. Úgy is ismerik, hogy a vasorrú pinty, de manapság csak Meggyvágónak hívja a köznyelv. Nem mutatta magát sokáig, de örömteli, hogy ő is felfedezte a potya eleséget.