2019. 01. 12.

Az óév vége és az új eleje a szokásos mederben csordogált.
Az erdei lesnél elkezdtem etetni és ahogy lenni szokott, gyorsn tele lett madárral.
Kiültem párszor, leginkább karvalyt szerettem volna fotózni, de egy bevágáson kívül nem volt szerencsém hozzá.
Egyébként az időjárás mindenféle arcát megmutatta a kint töltött órák alatt...

Karácsony körül tettem egy délutáni sétát a vetések között...
A bakok már növesztik a fejdíszüket...

Január elején újabb havazás érkezett...
Hóponcsót kaptam magamra és irány a határ.
Egy jó rókafotóra fáj már a fogam egy ideje...na ehez most minden körülmény ideális...
Cincogok, mint a leghangosabb pocok, vagy egér...hátha....
Rögtön megjelenik egy ravasz...

Maga mögé tekinget és elrohan....először nem értem, de aztán...

Kocogva közelít egy másik.
Annyira jól jön, h elég meglapulnom egy bála tövében...

Lokátorozik, keresi az egeret...rácincogok ismét...

Egész közelre lopakodik...alig merek exponálni.

Lessük egymást 2-3 percig, aztán eloldalog....

Kicsit följebb sétálok, van itt egy jó fasor...
A másik oldalán őzek készülnek beváltani...
Hasalok és megvárom őket...

Rókák vannak, hó van...fogok még próbálkozni...
..............
..............
Következő alkalommal napsütésben indulok el...
Rudolf kanyarog a kocsiúton....rácincogok.

Érdekli a hang, de nem jön el...

 Közelebb is van egér, inkább azokat választja...

A legutolsó kimenetelemen ugyan 2x is sikerült becincogni rudit, mégsem lett fotó...a szél közbeszólt....van ilyen is.
Szerencsémre voltak őzek meg más is...pl egy gatyás ölyv.

Tölgyesben cserkeltem...egy suta pontosan felém indult el, de rosszkor mozdultam...bizalmatlanságát egy körbejárással akarta megszűntetni, vagy igazolni....

Érdekes volt ahogyan lépésről lépésre próbál szél alá kerülni...
Amikor eljutott a nyomomig, kutyaként szaglászta meg...érdekes jelenet volt...

Aztán egy suta két gidájával szépen rámsétált...

Volt velük egy bakfi is...ő kissé előttük csipegetett...

Jól be voltam álcázva, de annyi állat volt körülöttem, h szagot kapott az egyik és elvitte a rudlit...

Ezek a télies hangulatú fotózások mindig jól sülnek el.
Alig várom az újabb nagy havazást....

2016. 10. 15.

Múltkor említettem, h installáltunk egy itatót az erdei les mellé.
Mivel még sosem fotóztam itató mellett munkált bennem a kíváncsiság erősen.
A héten két délutánt tudtam kiszakítani az események megfigyelésére...
Sok pocsolyában még mindig áll a víz és természetes forrás is található a közelben, az itató mégis nemvárt fajgazdagságot eredményezett pár óra alatt...
Állandóan ott pörög 4 vörösbegy...bátran fürdőznek...

Beugrott egy ökörszem...sosem volt még eddig...

Aztán megkezdte a csuszka is örökmozgó tevékenységét...meglepően sokszor ivott...

A cinegéket csak felsorolom: szén, kék, barát....
Na jó,  legyen itt egy barát.. iso 2000...

A tengelic csak kortyolt párat és ment tovább, de az óvatos fekete rigó is oltotta a szomját pár másodpercig...dokumentáltam...
Örömteli, hogy léprigó többször mutatkozott a víznél, az viszont biztos, hogy megkapja tőlem az "extraóvatos" kategóriába sorolást...
Egyik alkalommal a kanadai aranyvessző hajladozására lettem figyelmes...

Hoppá...egy csicsörke...ő sem volt eddig..

A krónikához tartozik még a kakas feltűnése...örültem neki...utána jött róka is, de azt elbénáztam...

A legszórakoztatóbb vendégek a parádés szajkók ...folyamatosan hordják-dugdossák a makkot és a nagy munkában berepülnek fürödni, kortyolni...

 Jól eső érzéssel írom ezt a bejegyzést...szórakoztató  a nagy forgalom...az FF távolságot még szoknom kell...
.........
.........
Szombat délután kimentem feltérképezni a tervezett ragadozós les helyét és ha már arra jártam vittem a rendszert is.
A tábla középső részében rögtön feltűnt egy 6-os rudli, benne 3 bakkal...
Pont a nyílt placc közepén feküdtek...nem volt mit tenni...kúszni már régen kúsztam, lássuk megy-e még?!?!
Egy óra kommandós technika után jutottam megfelelő távolságra...

Pont szembe megy le a Nap...fekszek itt még egy órát és tuti lesz..
A szelem nem tökéletes, de állandó az iránya...
Fél óra telik el és a csapat felpattan...hoppá...az ökörnyálak más széljárást mutatnak...ez ennyi volt...

Befelhősödött...nem is baj, h elmentek :)
Én meg tovább haladok egy erdősáv mentén...és beolvadok  a fasorba nézelődni...

Az alkonnyal egyre több patás baktat elő az allékból...
Egy gidás sutát figyelek éppen, mikor szemből bak érkezik.

Rögtön üldözni kezdi a bakgidát...sajnos nem felém szalad...

Már semmi nem zavarja...elindul ...irányomba...

A silent expo nagyon hasznos és ez tényleg csendes...
Ideális távolságra áll meg....

Gyorsan videózok valamit...
Íme...
Aztán visszaperdül és beáll a sutával egy szép kompozícióba...

Egyre gyanúsabb vagyok ...inkább forgatok egy újabb snittet..
A gyanakvó bak...
A jelenet végeztével elégedetten szedem össze a felszerelést...eseménydús hetet zártam :)

2016. 03. 23.

Ez a bejegyzés kaphatta volna a "megdöbbentő közelségben" címet is...
Történt ugyanis, hogy az erdei lesbe kiültem pár alkalommal...figyelem a kakasok aktivitását, elszórakozom az énekesekkel, egyszóval hasznosan töltöm az időt:)

Mindig történik valami...
Például éneklő csuszkát még sosem láttam ilyen közelről...

A melegedés ellenére is rengeteg apróság sürög-forog az etetőn, az ideiglenes itató pedig újabb fajokat vonz a rétre...jött például énekes rigó és örvös galamb is .
Próbálom megfejteni a madarak metakommunikációját mikor hirtelen termetes árny jelenik meg a keresőben...
Róka koma vizsgálja át a rét középső részét...ismerős példány, télen már találkoztunk...akkor azt írtam:"szerintem találkozok még vele"...igazam lett:)
Eléggé sovány és elég éhes is ahhoz, hogy a csattogó expókkal ne foglalkozzon...

Rácincogok, ha már ilyen kezes így tél végén...
Bele se tudok nézni a keresőbe a rudi máris a les elé szalad...erre azért nem számítottam...
Annyira közel van, hogy a 300-as optika közelpontján belülre kerül...vagy 10 centit hátrébb kell húznom a lencsét, hogy legyen valami éles a képen...
Persze ez mind nagyon gyorsan történik...

Hagyja magát fotózni pár másodpercig, aztán csalódottan elsomfordál...
Azt hiszem ennél szűkebb portrékat már lehetetlen csinálni a ravaszról..így szép ajándékkal lepett meg a csendes, erdei les március végén:)
Annyi időm maradt azért, hogy a mobilommal csináljak egy werket...csak a hitelesség kedvéért..