2020. 03 16.

Nem panaszkodhatom...
Forr a víz a rengeteg madártól. Idén különösen jó év köszöntött úszóleses fotózásaimra. Írtam, h nem esik jól a korán kelés...blablabla, mégis több okból a hajnalt választottam récelesre. Azokati fényeket nem lehet fölülmúlni, valamint a kacsák sokkal aktívabbak reggel, mint délután.
Idén sok a kanalasréce, a cigányréce, kendermagos réce, csörgő réce...ennyit még sosem láttam a holtágon...a víz viszonylag alacsony és a környéken sehol sincs konkurencia...szóval minden ideális.
De haladjunk sorjában....
Délutánonként, ha elég ügyes vagyok be tudok slisszanni az egyik lesbe. Fúj a szél, ami jól és rosszul is elsűlhet. Ahogy beérek a nádba, lépteim lassulnak...már látom a vizet és látom a madarakat is. Vagy 10 pár liba posztol előttem...na ez nem lesz könnyű. Most veszem észre, h a lesem kifordította a nagy szél a helyéről...azt is irányba kéne állítanom...40 percet állok a vízben és várom, h a libák arrébb menjenek...szerencsémre mind együtt indul a vetésre, hangos gágogás közepette...
A hangzavart kihasználva gyorsan beugrok a lesbe és egyenesbe küzdöm...a récék maradtak...
Főleg cigányok, de van más is...Szépen alakulnak a délutáni fények...a víz királykékké változik...
A csokoládé színű récék szépen közelednek...

Nehéz a bukó mozdulatukat eltalálni...gyorsan is csinálják, nameg laposan is.

Szépen beúsznak a legjobb távokra...a tojó és a gácsér is.

Közben a csörgők és a többiek is aktivizálják magukat...

A kisvöcsik egyre jobban "kacarásznak"...közel a nász...

Egész sötétig kint maradok...

....
....
A következő alkalommal megint délután kezdek...
Aktívak az erdei madarak is, mégis a vizet választom...

A libák ismét kint vannak, de most be tudok csusszanni a háló alá...
A gúnárok felvigyázzák a területeket...

A költés a végéhez közeledhet...ilyenkor a szárcsák is csak "laposúszásban" közlekednek, mert szigorú gúnár semmit nem tűr meg a fészek közelében....

Persze a szárcsáknak is megvan a saját területük és óhatatlanul keresztezik a másik útját...

Nincs nagy mozgás...észrevétlenül elhagyom a helyszínt és cserkelni indulok az utolsó, fényes órában.

Sok őzet látok, az öreg bakok már egyedül vannak.

 A fiatalok meg játszadoznak...

Már lemenő napnál lopom be ezt a nyuszit...mindig tapasztalom, h a nyulakat olykor veszett neheéz, olykor nagyon könnyű kicselezni...a mostanit nem volt nehéz.

A következő alkalommal mindenképpen hajnalban megyek ki...rálátok a másik les előterére és a kendermagosok ott múlatták az időt...a hajnali fények pedig oda jók...

2014. 03. 01.

Szép lassan lepergett február...
Az ölyvek elmaradoznak a les elől, az énekesek dalversenyben küzdenek a revírért, hangos libacsapatok húznak az ember feje felett...beindult a változás.
Volt időm nézegetni a régi fotókat.
Egy bejegyzésnél leragadtam...ennél..
2010-ben egész véletlenül belebotlottam egy vizes élőhelybe. Volt ott gémtelep meg számos úszóhártyás madár. Akkor még nem foglalkoztatott mélyebben a madárfotózás(a bejegyzés tartalmából is könnyen kikövetkeztethető), így hát pár emlékkép elkészítése után el is felejtettem azt a területet.
Mostani fejemmel a vörös gémeket, kis kárókatonákat és a kisvöcsköket tuti nem hagytam volna parlagon...
Az emlékek előkotorászása után azonban rögtön tudtam, hogy új cél lebeg mostantól a szemem előtt:
Egy vízimadaras les.
Annak kiderítése, hogy milyen formában fogom installálni a hétvége feladatai közé tartozott.
Elsősorban egy mobilizálható úszó lesben gondolkodom, de ha a partról is működne a dolog, hát oda telepíteném...minden a körülményektől függ.
Beleugrottam egy neoprén mellcsizmába és irány a wasser. Előzetes ismereteimben annyi szerepelt, hogy olyan derékig érő víz lehet  a helyen, meg nádas.
Már megérkezésemkor-csak a partról-látszott, hogy tele van a víz libákkal, kacsákkal, szárcsákkal...
Szám szegletébe apró mosoly jelent meg... tuti lesz a hely.
Begázoltam a vízbe...
A neoprén csizma kiválóan tette a dolgát...hideg-érzésnek nyoma sem volt.
Ahogy kinézek egy nádfolt mögül ez a látvány fogad...

Elképesztő, hogy eddig nem tértem ide vissza....
Folyamatosan kerestem valami stabil vizes helyet, de erre sehogy sem gondoltam.
Lassan nyomulok előre a víz közepén, a szint már a mellkasom nyaldossa. Ez se fog elfogyni a forró nyári napokra-gondolom.
A helyet így kell elképzelni...tökéletes vízimadár élőhely...

Végigjártam az egész területet. Az egyik sarkában 2 bütykös foglalatoskodott, láthatóan tetszett nekik a hely.
Igyekeztem közelebb lopakodni a part mentén, de kicsit elszámoltam magam...vagyis hirtelen megnőtt a vízszint...valami gödörbe léptem.
A nagytelét épphogy ki tudtam nyomni a partra, én pedig szépen nyakig süllyedtem a vízben....
A neoprén mellcsizma tényleg kafa dolog, de ezzel az sem tud mit kezdeni....illetve tud...nem engedi kifolyni a vizet:)
Mindegy...annyira nem volt hideg.
Irány tovább a hattyúk felé.
Ahogy észre vettek szépen szembefordultak és elkezdték a felszállást...dübörgött az egész nádas...

Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a hattyúk ittléte jó vagy rossz, de inkább a jónál maradtam.
Legfeljebb a másik sarokba telepítem a lest.
Közben a nyári ludak szállingóztak vissza...szép röpképeket lehetett fotózni.

Lényeg az, hogy megtaláltam a megfelelő helyet az úszó lesemnek, de a biztonság kedvéért telepítek egy fix fekvőt is:))
Terveim szerint következő hétvégén már mehet is a tesztüzemmód.
Útban a kocsihoz észrevettem a távolban egy kis rudli őzet...-biztos, ami biztos-megfuttattam magam vizes mellcsizmában úgy 2 kilométert(hogy meglegyen az extrém sport része is a napnak), de a rossz szél miatt kép nélkül maradtam...
Másnap délután beültem  3 órára fácánkakast hallgatni az erdei lesbe.
Az énekesek továbbra is nagy számban vannak a les környékén, sőt beszállt pár zöldike és egy hím citromsármány is, nagy örömömre.

A csuszkáról meg csináltam egy...videót

Végre kiballagott a várva várt látványosság...mindig elcsodálkozok ezen a színorgián...

Mocorgott, helyezkedett, nézelődött...már azt hittem kakatol egy fácánosat, de azt inkább meghagyta hajnalra... gyorsan elsietett a gazosba.
A tartalmas hétvégét egy tavaszi kompozícióval zárta le kakasom.

Számomra ezzel egy nagyon izgalmas időszak kezdődött...