A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szajkó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szajkó. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. január 9., hétfő

2023. 01. 05.

Az nem létezhet, h nem tudok egy normális fotót összehozni egy téli őzrudliról, vagy akár csak egyetlen példányról. Már kezdtem azt hinni, h elfelejtettem hogyan kell a közelükbe jutni, vagy csak szemesebbek lettek...na mindegy, fotóm nem volt mostanában róluk.


Így vágtam bele két alkalommal is egy délutáni túrába. Az első napon nagy köd volt, állatot is alig láttam...ez 1/20.

Másnap egy új területre mentem, egyszerűen nem hittem el, h nem látok semmit, mintha kiürült volna a határ. Sáros kocsiúton cserkelek befelé, szelem tökéletes, 10 fok van van...januárban...az év leghidegebb hónapjában...és nemcsak egy nap, hanem lassan már egy hete...pffff

Távcső a nyakamban, élvezem a zavartalan csendet. Az út két oldalán kultúra, de inkább csak sár. Nem kell sokat mennem, mikor látom, h valami sötét fekszik az úton keresztben. Megtávcsövezem...őz és ha már tél, biztos, h többen vannak. A növényzet takarásában gyorsan közelre jutok.

Úgy látom bakgida páros pihen a napos oldalban. Lopózom még egy kicsit és a legjobb távolságban leülök.

Közben az egyik gida feláll és legelni kezd.



Nem nagy képek, de örülök...rég volt már ilyen.
Lassan ellegenek tőlem...közben látom, h öten voltak összesen...nem zavarom őket.
A másik irányba indulok és a nagy szántás közepén lévő bokor mellé ülök le. Élvezem a langyos délutánt...váratlanul kisebb rudli iramodik irányomba...valamitől megijedtek...
Nyomok rájuk a sorozatot...a gép bírja...


Elégedetten ballagok hazafelé. Látok ugyan további őzeket, de nem jó környezetben vannak...inkább hagyom. Várom a napnyugtát, hátha beesik valami...mondjuk egy szajkó.
Mire haza érek a növő hold szépen világít az égbolton. 






2019. január 14., hétfő

2019. 01. 12.

Az óév vége és az új eleje a szokásos mederben csordogált.
Az erdei lesnél elkezdtem etetni és ahogy lenni szokott, gyorsn tele lett madárral.
Kiültem párszor, leginkább karvalyt szerettem volna fotózni, de egy bevágáson kívül nem volt szerencsém hozzá.
Egyébként az időjárás mindenféle arcát megmutatta a kint töltött órák alatt...
Karácsony körül tettem egy délutáni sétát a vetések között...
A bakok már növesztik a fejdíszüket...
Január elején újabb havazás érkezett...
Hóponcsót kaptam magamra és irány a határ.
Egy jó rókafotóra fáj már a fogam egy ideje...na ehez most minden körülmény ideális...
Cincogok, mint a leghangosabb pocok, vagy egér...hátha....
Rögtön megjelenik egy ravasz...
Maga mögé tekinget és elrohan....először nem értem, de aztán...
Kocogva közelít egy másik.
Annyira jól jön, h elég meglapulnom egy bála tövében...
Lokátorozik, keresi az egeret...rácincogok ismét...
Egész közelre lopakodik...alig merek exponálni.
Lessük egymást 2-3 percig, aztán eloldalog....
Kicsit följebb sétálok, van itt egy jó fasor...
A másik oldalán őzek készülnek beváltani...
Hasalok és megvárom őket...
Rókák vannak, hó van...fogok még próbálkozni...
..............
..............
Következő alkalommal napsütésben indulok el...
Rudolf kanyarog a kocsiúton....rácincogok.
Érdekli a hang, de nem jön el...
 Közelebb is van egér, inkább azokat választja...
A legutolsó kimenetelemen ugyan 2x is sikerült becincogni rudit, mégsem lett fotó...a szél közbeszólt....van ilyen is.
Szerencsémre voltak őzek meg más is...pl egy gatyás ölyv.
Tölgyesben cserkeltem...egy suta pontosan felém indult el, de rosszkor mozdultam...bizalmatlanságát egy körbejárással akarta megszűntetni, vagy igazolni....
Érdekes volt ahogyan lépésről lépésre próbál szél alá kerülni...
Amikor eljutott a nyomomig, kutyaként szaglászta meg...érdekes jelenet volt...
Aztán egy suta két gidájával szépen rámsétált...
Volt velük egy bakfi is...ő kissé előttük csipegetett...
Jól be voltam álcázva, de annyi állat volt körülöttem, h szagot kapott az egyik és elvitte a rudlit...
Ezek a télies hangulatú fotózások mindig jól sülnek el.
Alig várom az újabb nagy havazást....

2018. január 4., csütörtök

2018. 01. 04.

Az év első bejegyzése...
December végén szinte minden nap kint voltam...
Vagy les, vagy cserkelés...mindig akadt valami.
Az erdei les jól beindult...ideje volt belemélyedni a dolgokba...
Kicsit gondolkodtam...máshogy közelítem meg a témát...két éve elindult egy folyamat, megpróbáltam továbbvinni...
Nem egyszerű a dolog, sok benne a buktató...
Már a leshez való eljutás is problémákba ütközik...meg sem próbáltam autóval menni...
Másnak már beletört a bicskája, pedig csak a szőlőkig akart legurulni...
Az órák gyorsan peregnek a csendes-ködös erdőben...nézi az ember a sürgésforgást, ötleteket gyárt, elképzeléseket sző...
Egy ilyen révedés közepette érkezett meg ez a  gyönyörű karvaly tojó dec. 31-én...
Sikertelen vadászat után kiült elém és szárította magáról a ködszitálás nyomait...
Elégedetten ballagtam haza koncertet hallgatni és koccintani...
......
......
Az Új év első napja is fotózással telik...ez már hagyomány....
Az apróságok nagyon élvezik az ingyen kaját...
Vészhang ébreszt nyugalmamból...
Egy barna folt csapódik a les mellé...szabad szemmel lehetetlen követni...
Nem is a bokrosra koncentrálok....a fókuszpont a beülőn nyugszik...remélem ma is megáll előttem...
Sok évig nem tudtam karvalyt fotózni, erre most egymás után két nap is sikerült...
Ez aztán a jó évkezdet...
Nade az őzekről is ejtenem kell pár szót...
Szintén év elején, kiadós cserkelés alkalmával nem találtam egy rudlit...nem nagy csapat, de mindig egy bizonyos helyen vannak...körbenéztem a környéken...
Meglepetésemre egy gyümölcsösben vettem észre őket...valahogy bejutottak a zárt kerítésen, de kimenni már nem tudtak...
Kinyitottam a kaput és megvártam míg kitalálnak...
.......
.......
A nagy sárban nincs nagy kedvem kúszni-mászni, így a cserkeléseket leginkább kocsiutak mentén tervezem...
Egy ilyen délután váltott ki elém ez a suta 2 gidájával....még a Nap is sütött...bár nem a legjobb irányból...
Közeledtek, a suta csipegetett...
Mire a legjobb távolságra értek a család beváltott a fasorba...
Vártam egy darabig...közben eltűnt a fény...
Nem hiába...a kis bakgida még kiváltott elém egy percre és miután eltűnt, hangtalanul távoztam...
.....
.....
Barkóscinegéket is szerettem volna fotózni, de sajnos ez nem jött össze...
A legközelebbi találkozásom velük ebben a formában történt...
Remélem  lesz majd előrelépés a jövőben....