Június közepén -évek óta- pár napot a Tiszánál töltünk.
Mindig latolgatom, melyik időszak lenne a legjobb...persze nem a strandolás érdekel....sokkal inkább a felejthetetlen tiszavirágázás.
Idén sem volt ez másképp.
Szegednél megindult a rajzás...felénk 1-2 nap csúszással szokott kezdődni, irány tehát Tiszafüred.
Van egy megszokott helyem, már több éve oda járok kérészt fotózni.
A hellyel annyi a gond, hogy nagyon mély a víz így csak a csónakból lehet ügyeskedni.
A virágzás ismét gyönyörű volt.
A nyugodt, nyári este, a kérészszárnyak halk surrogása, a békés folyó mind-mind emeli az esemény szépségét.
Talán a videó vissza tud adni valamit ebből a varázslatból...

Természetesen készültek képek is.
A 300-assal is fotóztam, de idén inkább a 10-20+vaku kombinációját alkalmaztam...
A többszáz expóból nem lett sok közlésre érdemes ..ez már csak egy ilyen műfaj.

Az biztos, hogy 2015-ben egy olyan helyet fogok keresni, ahol be tudok menni a vízbe, valamint kipróbálom az 50 mm-es fókusztávot vakuval kombinálva.

2010. 07. 03.

Idén sajnos lemaradtam a tiszavirágzásól(lett helyette havasi cincér). A váltakozó vízállás és a viszonylag hűvösebb víz miatt később kezdődött a rajzás. Amikor a megszokott helyemre (Tiszaörvény) kimentem a kikötőmester felvilágosított, hogy már 2 napja volt a tömeges repülés. Jövőre okosabb leszek.
Másnap délután szétnéztem a Pilikáni erdő környékén és azt tapasztaltam, hogy az őzek teljesen eltűntek. Se bak, se suta, se gida. Ilyen még sosem volt ezelőtt. Még messziről se láttam állatot, nemhogy fényképezési távolságból. Arra gyanakszom, hogy a mezőgazdasági tevékenységek beindulása zavarta meg az állományt. Rengeteg vízimadár van a határban: ludak, nagygázlók, récék és a gulya körül sok seregély. A nap most sem telt el érdekesség nélkül, ugyanis találkoztam egy kígyászölyvvel. Ritka madárnak számít ez a fenséges ragadozó, így nagyon örültem, hogy viszonylag közelről tudtam lefotózni. Másnap a malomtáblákat cserkeltem végig, de itt is nagy volt a csend. Egy sutának csak a füle hegye látszott ki a búzából, így fotó nélkül maradtam. Hat óra felé beültem egy lucernás közepébe és vártam. Közel hozzám fácánkakas dürögött, de ki sem látszott a növényzetből. Másfél óra várakozás után egy suta lépett ki a lucernára, de annyira idegesen viselkedett, ami megint gondolkodóba ejtett. Egy db expót engedett és riasztva rohant vissza a búzatáblába. Nem gondoltam volna, hogy az aratás ennyire megviseli az őzek idegeit.