2023. április 10., hétfő

2023. 04. 09.

 Ritkán írok olyan bejegyzést, ami egy konkrét állatról szól, de úgy érzem ebben az esetben elfogadható a dolog. Mivel nem tudok annyi időt a természetben tölteni, mint régebben, így egyazon helyre megyek ki, amikor kijutok..mindig ugyan oda. Ez egy olyan hely, ahol mindig volt egykét jó bak, egykét különleges sztory. Régen láttam itt egy magas agancsú, mutatós bakot. Híváskor jött be egyszer, se előtte se azóta nem találkoztunk. Ezt a területet egy szép hatos uralta az előző években, de elesett egy tavaszi vadászaton. Kíváncsi voltam ki foglalja el a revírjét. Januárban láttam itt egy korosabb bakot. Még nem volt kész.

 Amint már megírtam, tél végén egy fiatal barkásnak neki ugrott egy magas agancsú-szintén barkás -bak, ami a fasoromból rontott elő.

Rögtön láttam, h ez a múltkori bak. A jobb agancsszáron szemághiányos és az is biztos, h ő lesz az új földesúr a területen. Teltek a hetek és én egyre kíváncsibb lettem, h milyen lesz letisztítva ez a fejdísz. Másnap is meglestem.
Középkor végére teszem, annyira még nem öreg. Március végén igen peches voltam. Háromszor is a közelébe jutottam, de mindig sutákkal volt és azok elvitték. Akkor már nem volt barka rajta...
Eddigre már kezdtem kiismerni óvatos természetét, gyanakvó rafináltságát, igazán szép kihívás lesz egy szép fotót csinálni róla. Áprilisra eltűntek a fénytelen napok és tovább lehetett kint lenni. Ki is használtam a plusz időt. Stratégiát váltottam. Hamarabb kimentem és felültem egy olyan helyre, ahonnan szépen beláttam a területet. Most kivárom őkelmét. A szelem jó, az időjárás kiváló. Egy suta jelenik meg a fasor végén, gyorsan keresztül jön a vetésen és pont elém fekszik le.
Kissé lemaradva nyomában egy bak. Enyhén jobbra dőlő agancsából tudom, h őt várom.
Nagyon tetszik ez az agancs. A bak nem jön a suta után...Kis kanyart tesz a gyepen, szétnéz.
A fejét nem teszi le két másodpercnél hosszabb időre. Itt már a nyomában vagyok, de túl nyílt a terep. Nem marad sokáig, nyugtalan természete visszaszólítja a fasor mélyére.
Nem tudom mi jár a fejében...átmegy-e a másik oldalra? Végig sétál a garád belsejében? Amint eltűnik sprintelek a fasor végébe és rögtön távcsövezem a sűrűt. Nincs meg a bak...köddé vált...tuti, h gyorsan lefeküdt...Így nehezebb lesz. Hangosan ropog a száraz avar, de muszáj utána menni. Szinte fél percenként lépek egyet...izgalmas ez a nagy obival. Elérek egy derék tölgyfa mögé, újra távcsövezek. Hopp...ott van az agancs.
Mire újra kinézek már áll a bak és felém néz....basszus észrevett...moccanni se merek. Eltelik pár perc , de megnyugszik... lefekszik, már erre fordul...jajj, de óvatos. Kicsit még közelebb lopakodok, minden mozdulatom ezerszer meggondolom. Három törzset jutok előre, a bak ismét talpon.
De már fordul is...egy képet se tudok róla csinálni...kisétál a vetésre.

Gyorsan eszik, mindig felkapkodja a fejét. A távolban biciklisek tűnnek fel. Nagyon messze és távolodnak, de a baknak ennyi is elég . Megpördül és visszasiet a helyére

...pontosan ugyan oda. Elképesztő, h nem lankad a figyelme. Én tovább kúszom és végre elégedett vagyok a pozíciómmal. Fekszik. 

Mostmár csak kivárom, h megint felkeljen. Újabb fél óra az ellenfény meg lassan elillan...és akkor...

Tudom, h lehetne szebb a környezet és lehetne különlegesebb a fény meg lehetne vörös a bak bundája, mégis igazán örülök ezeknek a fotóknak. Mert  számomra ezt jelenti a természetfotózás. Mikor egy ilyen tapasztalt, minden hájjal megkent , óvatos állatot a saját tanyáján leshetek meg, úgy, h sejtelme sincs rólam és a jelenlétemről...amihez megfigyelések és türelem kell és az állat etológiájának ismerete. Tehát ezért értékes nekem minden így készült fotó.
Az öreg most a másik oldalra váltott ki. Kihasználva, h távolodik az ellenkező irányba lépek le.
Tökéletes koreográfia volt. Természetesen más is volt ezekben a kimenetelekben, de róluk most csak képek formájában mesélek...




Azért az is figyelemreméltó, h a balkáni gerléknek már kirepültek az első fiókái...