2021. 05. 15.

 Van a vizes bázisom, ahol évek óta fotózom a récéket, ludakat és más csodákat. Ez egy lápos, mocsaras terület, de van tiszta vízfelület is, körben náddal. Namost sokszor hallom a lesből a kakukkot és sokszor szitál fölöttem a réti héja...őket itt sosem fotóztam, mert ezekből a lesekből nem lehet, nem alkalmasak rá. Viszont a gondolat elültetődött a fejemben és idén jött el a megvalósítás időszaka.

Jó barátom, Zsolti van ilyenkor segítségemre, mert ketten dolgozni is szórakoztatóbb. 

Tehát készítettünk egy réti héjás lest a nádtenger fölé, egy fa koronájába...mert ugye itt mozog a brh...

Dehogy necsak röpképek születhessenek, beülő is került a les elé...nem volt egyszerű 5 méter magasságú oszlopot megfelelően rögzíeni...de sikerült..

A les náddal van burkolva és egy raklap az alapja...nem egy Four Seasons...de ide pont jó. Belülről csak az optika lóg ki, üveg nincs.

Miután elkészült másnap délután jöhetett a próba. Ellenfényre ültem ki. A réti héja mutatta magát, de a hím végig egy másik karón ücsörgött. A tojó fészken ül... Sebaj...van itt más, csábító téma is...szóljon hát a kakukk...

Mondanom sem kell , cseppet se bántam :) 

Az élőhely kakukknak való...mindenhol nádirigó költ. 

Nem várok sokat, vedlő madár érkezik elsőre...

Pózol és többször is beszáll...nagyon jól elszórakozunk egymással...én már a következő alkalmat tervezgetem...kellene valami mozgalmasabbat rögzíteni...majd holnap...

Másnap úgy készülők, h akció...

Rövid záridő, szűk reksz, magas iso...

Az első hangokra rögtön megjön a tegnapi madár, farka elárulja...

Ezután még két másik érkezik és egyszer majdnem megvan a tuti...majdnem...ide a 6d már lassú...

Ezután már csak beszállásokkal próbálkozhatok, de mindig rossz irányból jönnek...és sosem középre...

De legalább látszik, h több madár van....

Így be kell érnem egy ellenfényes habitussal a nap végére...

Nem bánkódom , h nem jött össze elsőre...ez fogja a motivációt jelenteni a következő hetekre, de inkább évekre:)

Más...

A szalakóták is megjöttek már, szinte minden odúnál ott a páros. A lest az idő és a marhák eléggé megroggyantották...vélhetően az utolsó évét kezdi meg...ősszel azt is másik helyre akarom telepíteni...de ezt a tavaszt még aktívan fogja tölteni...nem is a fotó lesz a fő cél...már hosszú ideje működik és sok hasznos megfigyelés történt innen...kiváncsian várom kik fogják idén használni...

2021. 05. 11.

 Időm az nem sok volt eddig, de most talán már úgy alakul, h egyszer-egyszer tudok képeket készíteni vadon élő állatokról :)...Bármennyire  leterhelt  vagyok manapság, amikor egy májusi estén meghallom a kakukkot egyszerűen muszály valahogy kijutnom fotózni.

Továbbra is élvezem e rejtőzködő madár becsapását. Talán mert olyan kevésszer láttam eddig és minden találkozás felér egy újabb sikerrel. 

Csak két órám van ma...lessátrat bedobom, állvány, gép...start. A területre érve jól bevált helyemre igyekszem. Ott minden ideális...jó a fény, jó a környezet és a kedvenc beülőn is csak szépít az idő.. A lest is gyakorlatilag ugyan oda teszem...

A hangok szépen beterítik az előttem húzódó völgyet... nem kell sokat várnom, kvázi 5 pec és már hallom a körbe körbe repkedő , rivális kakukkot. Biztos vagyok benne, h a kívánt ágra ül...miért is tenne máshogy...én is oda ülnék a helyében...

Forog, kakukkol...tele van energiával....jön másik madár is, kergetőznek, de nem tudom melyik jön éppen a sátor elé...olyan egyformák...

Komolyan mondom, nem lehet ezt megunni...egy olyan madarat becsapni, ami maga is abból él, h más madarakat szed rá...mámorító.

Bónuszként beesik a harkály is...pedig őt senki nem hívta.

Elégedetten indulok haza...megloptam a tolvajt :) 

2021. 04. 30.

 Végre egy olyan tavasz, mikor nem tör ránk a forróság már márciusban. Kicsit olyan, mint gyerekkoromban, mikor esők voltak áprilisban és bizony néha mínuszok a hajnali ködben és a hőmérő higanyszála  fokozatosan érkezik a 20 fokok fölé. Örülök ,h most szeszélyes ez az évszak, nem kell mindig az a nagy meleg...

Április elején  jutottam ki a területre először.

Rögtön egy csemege került lencsém elé...egy mechanikailag sérült, torz bak...

Sajnos a vadászok kivették az állományból, alakulását így nem tudom tovább figyelni.

Késő délutánig kint voltam és ebben a kellemes időben, igazán idilli jeleneteket lehetett megfigyelni...

A következő kör április végén következett:

Kövér búzatáblák és magasodó repce mindenfelé. Az ismert bakok revírjét céloztam meg elsősorban.

Az elsőt rögvest meg is találtam, onnantól csak meg kellett várni, míg felkel. Ráadásul felém indult el...

Mire orrába került emberszagom, már számos fotót készíthettem róla.

Fiatalabb bakokkal és sutákkal is találkoztam aznap...

A tavasz elmaradhatatlan hírnökei is javában énekelnek már a bokrokon. Jó hangulatban indulok így haza.

Másnap egy elzártabb rész következik...ide kevesebb mezőgazdasági jármű érkezik, elég zavartalan. 

Látok sokmindent, mégis a nap egyik attrakciója egy fiatal, páratlan 8-as bak. 

Ahogy fotózgatom, nagyobb madár libben az akác tetejére...rögtön látom, h egy halászsas és amilyen szerencsém van , takarásban közel tudok kerülni hozzá...

Minden évben találkozok egy-egy példányával, fotózni először tudtam.

A napot egy sárga billegető zárja...

Következő alkalommal forgalmas főúton autózom...eszembe jut egy bak elmúlt tavaszról...pont itt lakik egy focipályányi lucernában és láss csodát, mintha mozgolódna egy őz a zöld csemegében...elakadásjelzőt benyomom és megpróbálok közelebb menni...sikerül, de eltelik két óra mire a bak feláll...

Kétséget kizáró az egyezés...erősen rak visszafelé.

Egy hétre rá a tölgyesek felé indulok. Itt tanyázik öreg barátom és csak bízom benne, h egészsége töretlen...

Sok őz van erre is, kis rudlikban, de sok már egyedül...

A suták hamarosan ellenek...

És akkor agancsos tápászkodik fel közülük...

Ez az öreg...rak vissza, de azért elég mutatós...

Órülök, h megvan...hiányozna már erről a sarokról...

Hazafelé is látok egy ismerőst...3. éve lakik az öreg mellett.

Másnap -ha már csak ismerős bakokat hajkurászok-  vele futok össze...legszebb, ellenfényes -repcés fotóm hozzá kötődik...

Szóval így telt el az április. Jó volt a tavaszi kultúrában utánuk járni, de más terveim is voltak azért. A szárnyasok nem hagytak nyugodni, így megvalósítottam egy régi tervemet...