"Nekszt ebizód" a szarvasfotózós történetben. Négy órakor indulás autóval. Lecsekkoltuk az időjárást: csillagos ég, nulla szél, tehát minden ideális. Fedémes felé közeledve már gyanús ködfoltok kezdtek jelentkezni, de nem foglalkoztunk vele. Inkább az idegesített, hogy nem tudtunk a kigondolt helyre bevackolni, mert ott vadásztatás volt...Fck.
Az emberünk, nevezzük Mr.I-nek, kitett minket egy másik fasza helyen, de még olyan sötét volt, hogy Zsoltit alig láttam. Leültünk egy dombszélre, hogy majd az alattunk húzódó völgyben fényképezzük le a kapitális szarvasbikát.
Ahhha....
Kb neki lehetett támaszkodni a ködnek...nem volt mit tenni, aludtam egy fél órát(utólag Zs is mondta, hogy azért nem aludt, mert látta, hogy én már alszok és hogy ránk ne lépjen a kapitális, 300 kilós bika). Vicces gyerek ez a ZS(Ő az a fotókon).
Ébredés után, fél hét körül annyira hideg volt, hogy a kordgatyám hozzáfagyott a térdemhez. Biztos karcoltuk a nullát. Amikor a Nap már kezdett átsütögetni a ködön, makróztunk egy órát és tűztünk haza. A fények nagyon szépek voltak hajnalban.
Még mindig nem adtuk fel, de az az érzésem, hogy több makrófotót fogok csinálni szeptemberben, mint szarvasost.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése