Végre kijutottam "hazai" területekre is. Szeretem Egert és környékét, szeretem Fedémest és a dombokat, de mégis akkor érzem otthon magam, ha egyenes a talaj a lábam alatt. Az volt a tervem, hogy szétnézek az őzek háza táján ...van-e még agancs a bakok fején, elkezdődött-e már a rudlikba tömörülés stb. Hétkor kezdtem és száz méter cserkelés után észrevettem kedvenc bakomat. Már meg sem lepődtem, amikor állandó sutáját követve csipegetett a gazban. Azért örülök, hogy ismét elkerülte a golyót. Már harmadik éve kísérem figyelemmel fejlődését és nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakra. A belvíz akkora a tarlón, hogy párszor combig süllyedtem . Kicsit olyan voltam, mint Bear Grylls a Discoveryről: gatyát, csizmát, zoknit le...egy óra szárítkozás és gyerünk tovább.Na jó, tüzet azért nem raktam és nem ettem döglött őzből sem:)Sok állattal találkoztam. Már kezdenek csapatokba verődni, de az idősebb harcosok még nincsenek a "tömeggel".Három ismert bakkal találkoztam és egy ismeretlennel is. Középkorú, igazi erőteljes állat tűhegyes aganccsal. Szerencsére sok suta vezet ikergidákat, ami azért jó hír a jövőre nézve. Vizes élőhely az van rendesen, szerintem beüzemelek a területre egy fekvőlest.
A délután folyamán becserkeltem egy sutát . Közelről vettem észre, hogy bal szemére teljesen vak volt és a jobb szemén is egy hályogszerű réteg keletkezett. Látszólag semmiben sem hátráltatta ez a kór, mert jó kondiban volt és 2 gida is volt vele. Feltűnt, hogy mennyi kékes rétihéja vadászik a lucerna fölött. A vonulás hozzánk hozta őket, aminek nagyon örülök. A krónikához tartozik még, hogy láttam darvakat és egy öreg parlagit is. Az ősz-mint mindig-káprázatos...5 után értem haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése