2011. 12. 21.

Már rég voltam őzezni és tényleg hiányzott már a mező friss illata...kedvenc helyemre indultam egy kis cserkeléses fotózásra. Verőfényes reggel, - 4 fok, enyhe szél...KIVÁLÓ! Alig indultam el máris feltűnt a sok befagyott pocsolya a földút mellett. Kicsit nekihasaltam és megpróbáltam a fagyott víz hihetetlen képződményeit az érzékelőre varázsolni. Állvánnyal, időzítve fotóztam és ez lett az eredmény. Nem mondom, hogy visszaadja a látványt, de kiindulási alapnak jó a jégkristály-fotózáshoz.

Egy órát elszórakoztam így és eztán indultam az őzek nyomába. Láttam kb 50 ölyvet, kékes réti héjjákat és az adult parlagi sas párt is.
Tudtam, hogy hol keressem őket és ott is voltak egy hatalmas szántóföld közepén, ami repcével volt körülvéve. Voltak falatozó és voltak alvó példányok is, összesen egy 50-es rudli terült el előttem, szétszórtan. A következő 2 órában kúsztam-másztam, bosszankodtam-örültem, fáztam-kimelegedtem...jutott mindenből.
Végre fotózható távolságba jutottam. A szelem hibátlan, a capreolusok gyanútlanok...szóval minden együtt van. El sem hittem, hogy az egyik suta elindult felém...persze egy árokparton hasaltam és moccanni sem mertem. Tudtam, hogy ha nyugodtan elsétál mellettem, a többi is nyugodtan fog utána jönni...
Ezért 1 expót sem csináltam...ahogy gondoltam....megindul a többi is, de valamiért kb 30m-re megállnak és meredten 1 irányba figyelnek. ..nem felém, de nem mozdulnak. Vagy 5 perc múlva vissza indulnak a nagyobb csapathoz, viszik magukkal a maradékot is és futva távoznak. Még tudtam pár fotót csinálni, de több volt ebben a szituban.
Azóta sem tudom, hogy mi volt a "bibi"...