2013. 09. 21.

Tényleg nem tudom, hol kezdjem...
Annyi dolgon át kellett esni, annyi kudarcot el kellett viselni, annyi koránkelést túl kellett élni....mire eljött ez a nap...
Szarvasbőgés irányított minket a Mátra kellős közepébe.
Velem van Zsolti, vagy inkább én vagyok Vele...
 Itt ilyenkor dúl a szarvasszerelem legjava és a Bükkbéli kudarcok után mindenképpen meg kell próbálni a Mátra eldugott völgyeiben elcsípni a fenséges szarvasbikát.
A terv szerint kora délutánra már a kerek-erdő közepébe kell érkeznünk, így feltérképezhetjük a környéken bőgő szarvasokat.
Aztán keresünk egy alkalmas helyet az éjszakázáshoz...természetesen minél közelebb egy érces hangú bikához, majd hajnalban óvatosan rácserkelünk a daliára és már meg is van az áhított fotó.....ha minden jól megy, másnap délben már meleget ebédelünk:)
Reményekkel tele indultunk neki a hegynek, némi málhával és pár kiló fotós felszereléssel...
Én szeretem a hosszú sétákat a természetben, de azért 600 méteres hegyen átmászni ennyi cuccal azért izzasztó vállalkozás, pláne, hogy leginkább az Alföldön szoktam csavarogni...
Lassan magunk mögött hagytuk a lakott területeket...a látványt ez a panoráma-fotó adja vissza a legjobban...

 A terep meredeken emelkedett és nem éppen a legpuhább murván tapostunk felfelé...

Az út persze nem volt ennyire monoton...párszor lehasaltunk virágozni, gombázni...
Rengeteg kikerics virágzott....

 ....és belefutottunk pár tintagombába is...

 Számomra újdonság volt a Kornistárnics...még sosem láttam élőben...

Na, de hagyjuk is a "passzív" élőlényeket...várnak az agancsosok...
Amikor már azt hittem, hogy megérkeztünk....még mindig mentünk egy kicsit...és még egy kicsit....
Azt mondhatom, hogy megérte ideáig jönni...itt laknak a szarvasok...

Az összefüggő erdőséget apró tisztások szakítják meg...pont olyanok, ahová kiáll a szarvasbika végig nézni az erdőt...
Láttunk tarvadat, nem is egyet, sőt a velük lévő bika is nagyon  közel volt hozzánk, de nem mutatta magát...bármennyire is ingereltük...
Így esteledett ránk ez a nap....
Egy szimpatikus tisztáson táboroztunk le...körülöttünk számos bika feleselt egymásnak...bent voltunk a tutiban...
Íme az alvós rét...

Gyorsan besötétedett, de a telihold meglepően jól bevilágította a placcot...
Aki már próbált ilyen lejtőn aludni, az tudja, hogy milyen éjszakánk lehetett...persze csak kényelem szempontjából volt cudar a helyzet...az élmények mindenért kárpótoltak.
Ugyanis...
fölülről 2 vadkan kocogott hozzánk...nem tudom, hogy ki lepődött meg jobban....minden esetre gyorsan felébredtünk...
A bikák egyre elborultabban bőgtek...nem volt egy üres fél perc sem...
Hallottam már jó párszor bőgést, de ez a kavalkád egészen elképesztő volt...
Velünk egyvonalban karcos hangú harcos forgolódott. A hangok alapján biztosan volt vele tehén.
Nagyon egy helyről szólt az éjjel folyamán, bármennyire is környékezték a többiek...
Fél kettő felé járhattunk, mikor is a hangok erősödni kezdtek...
Jön a bika!!!
A következő bőgés már a rét aljáról hallatszott....
Hálózsákostól ugrottunk fel és gyorsan odasimultunk két tölgyfához...
A tehén borjával kijött a létre, vele meg jött a bika, csakhogy megjelent a réten 2 mellékbika is...
Innentől kezdve elkezdődött a kergetőzés...a nagyobb egy pillanatra sem állhatta a kicsik zaklatását...azok meg folyamatosan piszkálták a szerelmeseket...
Lényeg az, hogy többször is 15 méteren belül bőgött hozzánk valamelyik bika, sőt borítást is láttunk az ezüstös holdfényben...
A leghevesebb üldözések közepette-megmondom őszintén-azt figyeltem, hogy a fatörzs melyik oldalára ugorjak, hálózsákostól mindenestől...tényleg nagyon-nagyon közel voltak...
Fél órát parádéztak előttünk, aztán ahogy jöttek úgy el is tűntek az éjjeli színpadról...örök élmény marad ez a történet, az biztos.
A hajnal lassan érkezett.
Kevesebb bika szólt már, de éppen elég egy jó cserkeléshez...
Szépen elindultunk a legközelebbi hang irányába, de sehogy sem akart közelebb kerülni hozzánk...vagy mi voltunk ügyetlenek, vagy kavargott a szél, esetleg a patakvölgy vitte félre a hangokat...sebaj...irány egy másik hang...
Itt már a tehenet és a bikát is megláttuk.... a szél őket is elkavarta tőlünk...
Megmozdítottunk egy kondát a napos oldalban...ők sem akarták a fotózást...

Kételyek gyötörtek...
Nem lehetek ennyire szerencsétlen, ha szarvasról van szó...
Kilenc is elmúlt már... kezdtek csendesedni....
Egy másik völgyben jó bőgés hallatszott még...el voltunk már csigázva, de oda csak elnézünk...
Ereszkedtünk 50 métert lefelé és érezni lehetett, hogy ismét az események közepébe kerültünk.
Nekidőltem egy sziklának és figyeltem az erdőt....
Közeledett a bőgés felénk...nézek a hang irányába és akkor veszem észre a sűrűből figyelő bikafejet...

Csakhogy nem ő bőg ám, még túl fiatal a mókához...
Ideges, folyamatosan tekintget visszafelé....jön mögötte a másik bika tehenével együtt...
Végre kimozdul a fák takarásából és elém szalad....

Szép lassan jön felém, mígnem teljesen ellenfényes pozícióba kerül...megvan a fotó...valami ilyesmiért jöttem...nem tökéletes, de a sok bizonytalanság után nem kívánhatok szebbet.

Nagyon közelre bejön...fejedelmi vad, így fiatalon is...

Akar valamit nyekeregni, de nem jut el odáig...inkább felszívódik.
A másik bika sem sokkal jobb, csak egy pillanatra látom...
A bőgés továbbra is intenzív, de már nincs erőnk és időnk tovább hajtani a szarvasokat...inkább hazafelé vesszük az irányt...
Idén ismét közelebb kerültem egy jó szarvasfotóhoz...sokat kell még küzdeni az igazán ütős sorozatért, de azt hiszem jó úton járok...
...és ahogy  terveztem: délben meleget ebédeltünk:)