2014. január 5., vasárnap

2014. 01. 04.

Érezni lehet az élővilágon, hogyan viszonyulnak a jobb időhöz...és érezni lehet rajtam is....
Bármennyire is tuti a lesezés, mégis -valami megmagyarázhatatlan belső késztetés miatt- kívánkozok vissza a cserkelős fotózás irányába...az az én igazi műfajom...amikor ősi módon kell túljárni a szemes emlősökön, néha madarakon...
Sokszor "csak" kirándulásba fordul a dolog,ha az ember nem elég ügyes, vagy  ha esetleg a körülmények áldozata lesz....
Reggel hét...
A magasfeszültségű oszlopok megszokott mintázata rajzolódik ki előttem...haza érkeztem egy kiadós kóborlásra...
Legjobb időben vagyok...a pára oszlik...lassan jön a világosodás...
A nap első fotója jól visszaadja a látványt...lilás fátyolban két ébredő őz...
Az lcd-t nézegetve gondolom...nem indul rosszul ez a nap:)
Lassan indulok tovább...nagyon lassan...tudom, hogy bármikor előtte lehetnek az alanyok...
Ezen a régi szekérúton sok emlékezetes fotót készítettem már...így hát különösen szeretem.
És most sem csalatkozom benne...
2 gida sétál ki a sűrűből...a fények nagyon különösek...
Szelem majdnem ideális...nem akarok közelebb menni, így 5 perc nézelődés után arrébb ballagnak...
Várok egy fertájórát...hallgatózok, nézelődök...
Csend van, amolyan "síri" fajta...akárhogy fülelek semmilyen ember okozta zajártalom nem zavarja a feelinget...fennséges dolog ez.
Irány tovább...
Az természet ritkán látott arcát kezdi mutatni...ismét köd közeledik...
Beérek egy fasorba...balra szántás, jobbra repce...
Suta vezeti át 2 gidáját a zöld irányába...
Az érdekes fények eltűntek...maradt a fehérség...ideje volt feltenni a 2x-ezőt...
A suta felettébb óvatos...de eltántoríthatatlanul halad előre...
Miután átrobogtak a fasoron megálltak csipegetni a repcében...itt az kiváló alkalom kicsit kommandózni...hasra vágom magam és belekezdek...
15 méter után olyan dolog történt, amit eddig még sosem éltem át ...
Tejszerű ködfelhő árasztotta el a területet, de egy pillanat alatt...csak feküdtem és leesett az állam...
Hirtelen azt sem tudtam merre van az arra...mondjuk az őzek sem tudták, csak forgolódtak előttem...
Nem akarok túlozni, de szerintem 20 méter alá csökkent a látótávolság...
Először tapasztaltam, hogy a Canon autófókusza nem úgy teljesít, ahogy eddig megszoktam...
Innentől manuálisan állítottam az élességet...háát...el vagyok szokva ettől rendesen....
Született pár- számomra- felettébb érdekes kép...
 Minimalista, szürreális, szokatlan stb.stb.
Nem tudom még hogy mennyire értékesek ezek a fotók...majd meglátjuk...még nézegetem őket..
 Úgy kalkuláltam, hogy majdcsak tovább csúszik ez a légréteg és többet látok majd...
Ahogy azt Móricka elképzeli...
Nemhogy oszlott a köd....még sűrűbb lett...az alábbi fotó ezt tökéletesen bizonyítja...olyan 11 körül készült...
Miután körbejártam a területet ebben a zavartalan csendben, haza indultam...
E különös nap tetejére egy madár tette fel a koronát...
Egész közel a lakott részhez láttam meg egy kis csapat búbos pacsirtát...
Gyorsan hasra vágtam magam és exponáltam párat...ez lett a legjobb...
Délutánra eltűnt a köd...egy másik területet néztem meg...
Három 15-ös rudlit kerülgettem, de a csúnya környezet miatt(a szántás nem olyan szép egy fotón) nem akartam zargatni őket...majd legközelebb.

4 megjegyzés:

  1. Jók ezek a ködös képek, gratulálok!
    Kedvet kaptam... holnap hajnalban én is kimegyek. :)

    VálaszTörlés
  2. Hajrá, semmihez sem fogható hangulata van a dolognak:)

    VálaszTörlés
  3. Szerintem is jók ezek a ködös képek, ritkán láti ilyet. Gratulálok!

    VálaszTörlés
  4. Köszi, leforgathatták volna a Nagy fehérség című filmet:)

    VálaszTörlés