2014. február 14., péntek

2014. 02. 08.

Nem tagadom, ezelőtti hétvégén csalódottan másztam ki a "fotósveremből".
Betervezi az ember a sikertelenséget is, de én sosem tudtam ezeket a dolgokat könyen megemészteni. Pontosabban először szomorúság költözik belém, majd megjelenik a konok akarat...
Ez komoly motivációs tényező...talán a legerősebb, ami felléphet...
Ilyenkor semmi sem számít, csak a vágyott fotó elkészítése...
Volt egy hétvégém....
Haza érkeztem...alig szállok ki az autóból, ez a látvány fogad...karvaly a szomszéd tetőn...nem is rossz.
Pénteken már nem volt értelme kifeküdni...elmentem inkább patásokat kergetni...
Nem fűztem sok reményt egy szép fotóhoz...üres volt a határ...pontosabban ketten voltunk:))
Esett nemrég...
Ködös idő terjengett a szántás felett...Ilyenkor az őzek  inkább a gyepen fekszenek...nem szeretik a patájukra ragadt masszív sarat...
Gyorsan megtaláltam a rudlit...ahogy gondoltam-szántások között futó füves úton pihentek...
Tavalyról maradt bála volt köztünk...
Terv egyértelmű...bála takarását kihasználva közelükbe juthatok...mi sem egyszerűbb...mondhatni rutinmunka....
Átgázolok a szántón(csak 30 m széles) és máris ott vagyok....
Ez borzasztó ötletnek bizonyult...miért?
Hát ezért....
10 perc agónia a kellemes bokasúlyokkal átértékelte az elképzelt téli őzfotó értékét...
Mindegy...ha már belevágtam...
Közben újabb őzek tűntek fel...
Eddig a pillanatig minden rendben történt...
Az őzek mindig úgy fekszenek, hogy mindenfelé néz egy rudlitag...jól működött most is a kémlelőrendszerük.
Észrevettek.,..
Tovagaloppoztak, de csak szigorúan az úton...nekik van annyi eszük, hogy ilyen időben nem lépnek a szántásba...
Szombat reggel.
6:00-kor már a veremben figyelek.
Semmi felhő...szép napfelkelte ígérkezik...
Vaddisznófej a helyén, de azért még rásgítek egy csomag farháttal.
Nézelődök kifelé...és mit látok...hát nem madarakat....
3 vadászó kóbor kutyát...itt már egy fülest hajtottak...nem láttam a végét, de nagyon szomorú ez a jelenet.
Szarkák cserregése töri meg a csendet...végre jönnek a szárnyasok.
Beszállón az első madár... 
Innentől kezdve 5-6 cserregő folyamatosan a les előtt mozgolódott....lehetett fotózni őket nyugodtan.

Tudtam, hogy ölyvnek is kell lenni...
Meg is érkezett egy világosbarna madár...közelre...
Hibáztam...a farhátakat nem rögzítettem....
A szarkák elhúzgálták a megfelelő helyről, az ölyvek meg elrepültek a könnyen jött csemegével...
Pedig 4x volt lent legalább 2 különböző egerész...
Akármikor is szálltak le éreztem, hogy gyanakszanak... talán túlságosan kilógott az objektív...
Maradtak a hosszúfarkúak...és egy dolmányos...



Azért egy új faj is beesett  a reggel folyamán...vetési varjú...elképesztő színekkel...acélkék.


Bekajált és ment is tovább...nekem sem volt értelme tovább maradni...erős fény van már ilyenkor.
Kicsit igazítottam a beszállókon...
Egy életem egy halálom...vasárnap hajnalban is kijövök.
A szemem erősen össze volt ragadva negyed hatkor...hideg vizet loccsantok az arcomba...
Hallom, hogy dobol az eső a Bramakon...frankó...inkább visszafekszek...
Nem úgy van ám az...rögtön jön a kétely...mi van, ha ma jön el a nagy jelenet és az ember gyereke az igazak álmát alussza?????
Irány a sáros út és a les...ami közben szépen beázott...
Bemásztam...érzem, hogy nyirkos minden...ez van.
A tető fóliája kissé belóg...gondoltam visszanyomom a helyére...
Újabb hiba...már a 3. a hétvégén...
A felgyülemlett, hideg esővíz szépen a nyakamba ömlött...
Namost a fotós kialvatlanul, vizesen fekszik a szűkreszabott lesében...sötét van, hideg van és továbbra is esik. Mit lehet tenni????
Természetesen maradni kell!
A remény ilyenkor a fő vezérelv.
Pirkad.
A szarkákat még nem is hallom, máris egerész érkezik...
Tegnap óvatos volt...ma rögtön habzsolni kezd...fene se érti...
A frakkosok zaklatják-olykor 5 is körülveszi-de nagyon éhes...
Miután jól lakott, felült  a beszállóra...ő sem volt száraz.
Meg volt a véleménye a hajnali zuhanyról...
Miután elment a cserregők ugráltak még egy keveset, aztán ők is felszívódtak....

Most kicsit úgy voltam vele: végre én is mehetek...
Nem maradt más, mint levonni a szomorú konzekvenciát:...elkerültek a sasok ebben a fura télben....
De...
Megvan a terv a következő szezonra...3 év ragadozó fotózás összes tapasztalatával kiegészítve.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése