2014. 03. 23.

Egy újabb nap a Paradicsomban....
Most ketten szálltunk vízre. Az úszóba Zs feküdt , én meg a partit választottam.
Ahogy átgázoltam a leshez sok madarat zavartam el ismét...erre ki kell találnom valamit.
Már éppen kezdtem átszellemülni a fedezékben, mikor irdatlan recsegés hallatszik a közelből.
Először azt hittem vaddisznó, de utólag kiderült, hogy Zs tévesztette el a bejáratot és erőnek erejével tört utat magának az avas nádtengerben.
Jót röhögtem, mikor rájöttem, hogy komám cirka 50 méterrel hamarabb indult el a nádban, mint kellene:)))
Eme vicces előjáték után érkezett meg a pirkadat...

A szárcsák jelentek meg elsőnek...
Úgy özönlöttek elő a növényzetből, mint a fekete sereg...

 Belekezdtek szokásos reggeli tevékenységükbe.
 Mára lejjebb adtak heves természetükből. Az egész reggel különös békességben telt el. Csak kaja és semmi más...

Ugye ez a 3. alkalmam a holtágon...
A fények még sosem voltak egyformák. Ma minden ilyen sárgás tónusban úszott...

Rekedt récehang üti meg fülem. Különös hang ez, nem hallani sokszor.
Böjti gácsér kúszik elém a legszebb fényekben...gyönyörű réce.

Nem merülget, mint egy parafa dugó, sokkal inkább porszívóként táplálkozik.
Itt kell lenni a tojónak is valahol...
Meg is lesz hamarosan.. Messzebb ugyan, de ő is feltűnik.

A pár nyugalmát további gácsérok érkezése zavarja meg, akik gyorsan rávetik magukat szegény kacsalányra.

Böjtiéknél úgy néz ki az udvarlás, hogy az egy szem tojót szorosan körbeveszik a gácsérok. Némelyik kiemelkedik a vízből nyakát hátracsapva pózol egy pillanatra.
A konfliktusok persze elkerülhetetlenek...

Íme egy videó a bőjtik udvarlásáról...

  Közben észre sem vettem nádasunk új lakóját...
Egy vízityúk...

Már egy ideje kint csipegethet.
Úgy fotóztam le, hogy szimplán beúszott a keresőbe...
Könnyedén átszeli a nyílt vizet és eltűnik a szemközti susnyásban.
...
Szóval így folyik a mai hajnal a holtágon...
Már kezdtem azt hinni, hogy a nap legérdekesebb pillanatát elvitte a böjti udvarlás, de a kis vöcskök tartogatták a slusszpoént....
Egész hajnalban sok mozgott előttem.
Olykor a legjobb fényekben fotóztam őket...

Olykor érdekes buborékokat kavartak maguk körül...

Olykor egészen közel jöttek...

DE...
Pontosan 8:06-kor a következő esemény történt..
Valami varázsütésre a környéken lévő összes kis vöcsök összegyűlt egy csoportba.
Az addig örökmozgó, bukdácsoló szorgos apró madarak mindenféle tevékenység nélkül lebegtek a vízfelszínen, csak úgy, egy csoportban.
Amilyen mákom volt mindez lencsém előtt történt, kb 3,6 méterre.
Hirtelen zavaromba 600 mm-en fotóztam...csak a csodálkozás elmúltával csavartam le a 2x-ezőt...
Ez a fotó 300 mm-en készült és 3 apróság fért bele egyszerre, de még 3x ennyi +1 volt 1 négyzetméteren belül... tehát 10 vöcsi...

Utólag gondolkoztam hogyan tudtam volna látványosabban megörökíteni a jelenetet...talán egy 2,8/120-300-as  Sigmával...a fene se tudja...
A vöcskök 3-4 perc közös lebegés után lassan szétszéledtek...mentek  a dolgukra....

Én meg ott feküdtem az iszapszagú lesemben, teljesen értetlen és csodálkozó fejjel.
Azóta sem találok semmilyen magyarázatot a történtekre...aki tudja, írja meg!
Furcsa madarak ezek Tachybaptus ruficollis-ok...

 A nap krónikájához egy pár kanalas réce tartozik még, de nem jöttek közelre. Maradt tehát egy dokfotó a gácsérról.

Folyt.köv.