Sikeresen beleseztünk egy holtágat, ami nagyszerű élményeket biztosít minden hétvégén, viszont van egy erdei bódénk is, amit hétköznap látogatok.
Az elmúlt hetek megfigyelései alapján stabil fácánmozgást tapasztaltam a les előtti réten.
Egy kakas jár ki rendszerint két tyúkjával, de érdekes módon csak a délutáni órákban jelennek meg...hajnalban még a hangját sem hallottam...
Április eleje kellően beindította végre kakasom hormonháztartását, így jó eséllyel indulok ki délutánonként fotózni.
Megjegyzem, egyáltalán nem bánom a délutáni megjelenést, ugyanis a fények akkor a legjobbak a réten és nekem sem kell minden reggel kialvatlanul dolgozni menni.
Még nem készült el az idei tavasz "best" fácános fotója, de egész jól haladok:)
Az ok egyszerű: a kakas sehogy sem akar jó helyen kiabálni, ha meg jó helyen csinálja, mindig háttal van...
Íme...
Persze nem lehetek elégedetlen, mert megunhatatlan számomra a viselkedésük, csak 2012 egy elég erős évre sikeredett fácános szempontból és visszafelé nem szívesen lépdel az ember.
Ez a madár többször volt kint tyúkokkal,de igazán sosem produkálta magát. Leginkább tollborzolással és pöffeszkedéssel villogott a tyúkoknak, se karulás, se kiabálás...
3-án végre megtört a csend...
Először a bozótos szélén hangoskodott vagy fél órát(videó is van róla), majd lassan kiballagott a rétre mindkét tyúkjával...
Kicsit pózolt az egyiknek...
Valami szellő elhajtotta az utolsó felhőt...végre jöhettek az esti sugarak...
A kakas természetesen megint távolabb ment a kelleténél, de végre megvan az egész mozdulatsor...
9 fotó, ami szépen szemlélteti a kakatolás minden fázisát...
Kellett már ez -a bizakodásra okot adó- délután.
Újult erővel vágok neki a következő hétnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése