2014. 06. 01.

Van, mikor váltani kell a bevett sémán.
A hajnalnál nem lehet szebb időszak a fotózásra, de kényelmesebb annál inkább lehet.
Késő délutánra feküdtem ki, oldal és szembe fényre... kíváncsi voltam a dolgok alakulására..
Első vendégem a hangos nádirigó volt...magam sem gondoltam, hogy valaha is elhagyja a nádast...

Alig fekszek 10 perce 2 nagy kócsag érkezik. Jól esik a szomjoltás a tikkasztó melegben.

A fény még nem az igazi, de ha már itt vannak nem mehetnek el fotó nélkül.
Az egyik belekezd bámulatos tollpiszkálásába...még 600 mm-en vagyok...

Az oldalfény nem tett jót a képnek, de ahogy megyünk előre egyre jobb lesz a megvilágítás.
Közben elindulnak az árnyékos részek felé, nagyon katonásak...

Alig látok, patakban folyik rólam a víz...
40 fok fölé saccolom a sátorban lévő hőmérsékletet + neoprén mellcsizma...mindenki képzelje el...
Az egyik kócsag ismét tollait rendezgeti, egy sokkal jobb helyen...

Itt már 300 mm-en vagyok, némi vágással....
Így is elégedetten mennék haza, de a nagy fehérek tovább vadászgatnak a növekvő süllő hínárban.

Az egyik előttem áll meg...300 mm-be alig fér be..a fények finomak....mozdulatain látszik, hogy ismét tollápolás következik...
Eddig is úgy gondoltam, hogy a tollászkodó, nászruhás nagy kócsagnál kevés szebb és elegánsabb élőlény létezik a természetben...ez a madár vastagon igazolta ezen gondolatom.
Káprázatos mozdulatsort fotózhattam mesés ellenfényben...
Szavakba önteni ezt képtelenség...
Íme...

A mai napig beleborzongok ebbe a látványba...
........
........
Nem mindig visz rá a lélek a hajnali kelésre.
Azt hiszem a szervezetem érzi, hogy mikor summázódik annyira a fáradtság, hogy inkább a mély alvást választaná...
Elkönyveltem magamban, hogy ezen a vasárnap hajnalon otthonom melegségét választom...semmi fotózás, semmi korán kelés...
A rutinos olvasó sejtheti(márcsak a poszt keletkezése miatt is), hogy tervem hamar dugába dőlt.
Felívott egy barátom, hogy nagyon szeretne jönni leselkedni, így nem volt más választásom...gyorsan kipukkasztottam lustálkodásról szőtt álmaim lufiját és készültem a fél 3-as kelésre...
A cimbi pontos volt, mint mindig.
Befektettem szembefényre én meg bemásztam az úszóba.
A ludak minden hajnalban ott kezdenek, legalább tuti lesz sikerélmény...
Alig világosodott, de a nyári óvoda már megjelent barátom előtt...jól van, nem jöttünk hiába.
4:30....
Előttem semmi, hunyni kellene egy fertáj órát....
Ilyenkor???
Most jönnek a legszebb fények...kitartok.
Nagy kócsag érkezik...
Aztán még egy és mégy egy és még egy.....stb..

Csak jöttek és jöttek folyamatosan lesem elé...szerintem a környék összes madara ott volt.
Nem vadásztak csak tollászkodtak 15 percig, aztán ment mindenki saját dolgára.
Ismét egy olyan viselkedésforma, amire nem találok magyarázatot. Legvalószínűbb, hogy valami megzavarta őket pihenőhelyükön és arrébb repültek 300 métert..

A fotók mindegyike 1/30-adnál hosszabb záridővel készült.
50-nél több madarat számoltam, de a látványt ez esetben  egy videó jobban visszaadja...

A hajnal további részében bejött portréra egy szürke...

Megérkezett a kiskáró...

A napot egy érkező nagy kócsag foglalta keretbe...ugyan olyan elegáns röptében, mint tollászkodás közben...

Folyt. köv.