Fúrta az oldalam, hogy szól-e már a mezei pacsirta. Amúgy is kikívánkoztam a mezőre...vájt füleimet beélesítettem, így vágtam bele egy szép délutánba...
Csak a tele egy monopodon és konverterek a zsebembe...mostanában egyre gyakrabban részesítem előnyben ezt a minimál stílust...
Nem kellett sokat mennem máris trillázó pacsirta emelkedik a magasba a gyepről...azon a bizonyos függőleges útvonalon...megálltam egy 5 percre .....jó érzés volt látni és hallani....
Különösebben nem mentem lassan.
Téli szél húzatja velem össze a kabátot...amolyan sarki féle...el is hallgattak a pacsirták....
Távolban őzek körvonalazódnak....ellenfényben szépen mutatnának...viszonylag felhős az idő, de gyorsan jönnek mennek a gombolyagok...megéri hát kúszni egyet...
Viszonylag nagy területen szóródik szét egy húszas rudli..fekszenek, csipegetnek...semmi extra...
A terep totál egyenes...még egy száraz kóró sincs fedezéknek...nem lesz egyszerű...
Elsőnek egy fiatalabb bakhoz jutok közel...
A társaság mozgolódik, többen felállnak és elfelé kezdenek legelni...
Ekkor a hozzám legközelebbi suta feláll és szétnéz...
Rögtön észreveszi azt a különös kiemelkedést, ami eddig nem volt ott...engem....de mivel szagom nem árulhat el ebből még kisülhet valami...
Amilyen szerencsés vagyok pont a vezér-suta vett észre...ráadásul elég rutinos öreglányt fogtam ki...Először balról nézett meg félkörből, aztán jobbról került meg...nagyon akkurátus volt...
Miután emberként azonosított már vitte is az övéit biztonságos irányba...én meg csak lestem és utánuk dobtam egy utolsó expót...
Jó pozícióban voltak és egy kis alexpóval szép sziluettek rajzolódtak ki....
Másnap kiugrottam a vízhez...az árnyékos részen végig jég volt és libából sem volt még túl sok, szárcsát meg nem is láttam...csak őzeket...
Szia!
VálaszTörlésA blogod egyszerűen fantasztikus! Nagyon sokat tanultam ezáltal tőled!
Én egy kezdő, nagyon fiatal fotós vagyok. Megtetszett a természetfotózás és minden hétvégén járok ki őzeket fotózni, persze csak autodidakta módon..
A blogodra lassan 2 hete találtam rá, azóta éjjel-nappal csak ezt olvasgatom. Betűről betűre, kifejezésről kifejezésre, képről képre tanulmányozok mindent! Egyszerűen nem tudom megunni. :)
Több blogot is nézegettem, de számomra te vagy az egyetlen aki érthetően és rendszeresen írsz. A képeid eszméletlenek, látszik rajtuk, hogy mennyire szívből csinálod az egészet!
Sajnos most egy pár kétig nem fogok tudni menni fotózni, de azután minden nap tervezem, hogy kijárok és kipróbálok mindent amit tőled tanultam! Nagyon szépen köszönök mindent!
A bloghoz gratulálok! Magasan a legjobb amit eddig olvastam, csak így tovább! Már alig várom a következő bejegyzésedet!
Üdv: Fanni
Szia!
VálaszTörlésHuhh, megtisztelő!
Köszönöm szépen az elismerő szavakat, igazán jól esnek:)
A blogról csak annyit, hogy azért kezdtem el írni, mert ez foglalja össze -számomra megfelelő módon-term.fotós élményeimet. Azért is dátumok a bejegyzések címei, hogy mindig tudjam az időrendet, ha éppen kellene valami kép, vagy infó....
Ez olyan, mintha tényleg naplót írnék valami füzetbe és bele ragasztgatnám a fotókat. A stílus az meg csak így alakult:)
A legjobb módszert választottad, ha meg akarod tanulni ezt a szenvedélyt...az autodidakta folyamat a leghatásosabb és leghasznosabb is egyben...csak így tovább! Kellően erős belső motiváció esetén jönnek majd a csodás élmények, na-meg a sok sok szép fotó.
Ha mégis elakadnál, írj és segítek, ha tudok.
Addig is jó olvasgatást. Hamarosan jön a következő poszt:)