2015. 05. 30.

Megbokrosodott teendőim közepette eléggé be kell osztanom a fotós napokat.
Döbbenet, hogy milyen korán kell már kelni a pirkadat feltartóztathatatlan előrenyomulás előtt...még nem aludtam el egyszer sem....én nem....de megértem azokat, kiknek gondot okoz a felkelés.:D :D
A lényeg, hogy a vízszint csökken, viszont a madarak jó aktivitással élik mindennapjaikat...van tehát téma rendesen.

Sok madár vedlésben van, így nem túl dekoratívak...de ez kicsit sem lényeges....
Egyik reggel furcsa szárnysuhogásra figyeltem fel...szokatlan hang volt...gyorsan kinéztem...

Vadgerlére nem számítottam, le is döbbentem a dolgon...inni jött és a tuskó jó alapnak bizonyult a folyamathoz...
A nagygázlók aktivitása fokozódik...ahogy csökken a vízszint, egyre több terület kínálkozik  a halászathoz...rá kell jönnöm, hogy a kócsagokat órákig el tudom nézni ebben a környezetben...
Meg a gémeket is...pláne, ha sejtelmes miliőben toppannak elém...

A szürke 200 árnyalata:)
Fognak is  valami kisebb halat, néha viszont a kopoltyús meglép....

Ahogy a napállás emelkedik egy bizonyos fél órában egész furcsa fényviszonyok vannak...
Van benne fantázia...csak legyen előttünk valami....

Egyik alkalommal fekszek a lesben, álmosítóan eseménytelen a hajnal...mikor szárcsáéknál nagy riadalom kezdődik...kapkodom a fejem...de nem fentről jön a veszély...pedig onnan is jöhetne...

A kicsik kint táplálkoznak a nád előtt, van ok tehát a lármára...

Kémlelem a vizet...ki lehet a gonosz???!!!
Szőrős hát töri meg a felszínt....vidra....nem is kicsi...hihetetlen...fotóm nem lett róla, de hátha látom még a jövőben...átlósan végig úszik a vízen és felszívódik...
Gyorsan visszaáll a nyugalom...én meg elkezdek röpképre gyúrni...ilyenek lettek...

Szóval a vízen minden a régi...újra feltűntek a kanalasok, meg a cigányrécék és a kiskáró is...

.....
.....
Imádom a nagy, pipacsos mezőket...nekem ez jelképezi a nyarat leginkább..
Pláne, ha egy őzfej is kikandikál a vörös tengerből...ellenfényben...hmmm...
Nem pont úgy jött össze, mint szerettem volna, dehát ez van...

Egyik este nagyon megörültem...... végre találtam egy nagy bakot...

Azóta voltam már tőle 10 méterre is, de jó fotót...sőt bármilyen fotót nem engedett magáról...meglesz a kihívás nyárra:))
Maradtak tehát a bak nélküli, fülledt nyáresték,a Hold és a pipacsok...

A következő időszak tartogathat szép élményeket, de hordozhatja a teljes kudarcot is...
Egy kis ízelítő...:)

Majd meglátjuk mennyire lesz együttműködő az alany.....